Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A világ vezető gazdasági hatalmai – USA, Nagy-Britannia, Japán, Franciaország, Olaszország, Németország és Kanada –, a G-7 pénzügyminiszterei és jegybankelnökei hét végi tanácskozásukon ismét a gazdasági növekedés fontosságát hangsúlyozták. Optimista nyilatkozatuk is elismeri azonban, hogy ezt hátráltathatják a magas olajárak, és különösen a heves áringadozások. Ennek kivédésére számos javaslatot tettek, az olajfinomító-kapacitások növelésétől a jelentősebb tartalékok felhalmozásáig. Ugyancsak a veszélyforrások közé sorolták az amerikai költségvetési és kereskedelmi deficitet és a kereslet gyengeségét Európában és Japánban, s általában az egyensúlyhiányokat. Míg az előbbi csökkentését javasolták, az utóbbiakat felhívták a foglalkoztatás növelését is elősegítő szerkezeti reformok végrehajtására, Ázsiának pedig – elsősorban Kínának címezve – a 14 hónapja alkalmazott formulát alkalmazva javasolták rugalmasabb valutarendszerek alkalmazását. Ez elsősorban a jüan felértékelését jelenti, mert az USA szerint Peking nemzeti valutája mesterségesen alacsony árfolyamnak köszönhetően árasztja el a világot áruival.
A nagyrészt Tony Blair brit miniszterelnök nevéhez fűződő „nyomorenyhítő” tervek a tanácskozáson ismét elakadtak az Egyesült Államok ellenállásán. Nem születetett döntés arról, hogyan csökkentsék a legszegényebb országok adósságterheit, miután az USA elvetette a Nemzetközi Valutaalap javaslatát, hogy 103,4 millió unciás aranytartaléka egy kis része, 13–16 millió uncia eladásából fedezzék ezt a programot.
A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tavaszi ülésszaka után Rodrigo Rato, az IMF vezérigazgatója figyelmeztette a vezető hatalmakat, hogy elsősorban az ő felelősségük a globális kiegyensúlyozatlanságok, így az egyenlőtlen gazdasági növekedés kiigazítása, ha nem akarják, hogy a szükséges korrekciókat – sokkal kellemetlenebbül – a piacok hajtsák végre. Ezzel együtt az évente kétszer tanácskozó nemzetközi monetáris és pénzügyi bizottság, az IMF politikáját meghatározó testület szinte szó szerint egyetértett hét vezető tagjával, és alapvetően igen pozitívan értékelte a világgazdaság idei kilátásait.
A tanácskozáson részt vevő Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke ugyan elismerte, hogy az európai növekedési kilátások „vegyesek”, mégis kizárta egy kamatcsökkentés lehetőségét, ugyanakkor kijelentette, hogy mivel kézben tartják az inflációt, a hitelek árának növelését sem tartják szükségesnek.
