Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jelentős fegyvertényként könyvelhetik el az EU költségvetés nettó befizetői, hogy a 2005-ös büdzsé 106,3 milliárd eurója csupán 6,5 százalékkal több a tavalyinál. Az Európai Parlament (EP) 11 százalékos növekedést irányzott elő a tagállamok eredetileg javasolt 5,4 százalékával, azaz 105 milliárddal szemben, amit az EP első olvasatban elutasított. A második olvasatról decemberben szavaznak a képviselők, de mivel ennek kidolgozásában már az EP-vel is konzultáltak, beleegyezésük biztosra vehető. Ez lesz az első teljes költségvetés a bővítés óta, és a nettó befizetők azért is örülnek, mert sikerül a büdzsét a GNI arányos 1 százalék körül tartaniuk.
A 2007–2013 közötti költségvetési irányelvekről folyó vitát elmérgesítette a hatok levele, amelyben a nettó befizetők leszögezték, hogy nem hajlandóak a GNI 1 százalékánál többet fizetni. Pedig 2007-től számolni kell Bulgária és Románia csatlakozásával, továbbá azzal a ténnyel, hogy javulni fog az új tagállamok felvevőképessége a felzárkóztatási alapokból. Ezenkívül gyengülni látszik a német érvelés is, hogy a gazdasági növekedéssel valójában az 1 százalék is jelentősen több lesz a mai összegnél. A gazdaság várt talpra állása ugyanis főként Németországban már veszíteni látszik gőzéből.
Berlinben mindenesetre örülnek annak, hogy az 1999-es 25 százalékos hozzájárulásuk fokozatosan csökken, az idei 22-ről jövőre 21,1 százalékra. A brüsszeli bizottság költségvetésért felelős tagja, Dalia Grybauskaite egyébként békülékeny hangot ütött meg pénteki sajtótájékoztatóján, amikor a minőségre és nem a mennyiségre helyezte a hangsúlyt: „Nem annyira a növelés a célom, mint inkább a meglévő források hatékonyabb kihasználása, biztosítani az EU költségvetésben a hozzáadott értéket”. Szerinte a 2005-ös megállapodással mindenki nyert. A brit visszatérítésről folyó vitáról megjegyezte, hogy konstruktív, pozitív szerepre készül, elkerülendő, hogy egyetlen tagállam küzdjön 24-gyel. A leköszönt Prodi bizottság javaslatában a nettó befizetők arányosan kapnának vissza a megmaradt összegekből, megszüntetve a brit visszatérítést, amelyet London 1984-ben harcolt ki, arra való hivatkozással, hogy aránytalanul kevesebbhez jut az agrárbüdzséből, mint például Franciaország.
