Engedmények nélkül keresztülvisszük a reformot – jelentette ki tegnap Gerhard Schröder német kancellár arra reagálva, hogy a hét elején több városban tízezrek tüntettek a munkanélküli juttatások rendszerét módosító úgynevezett Hartz IV. törvény ellen. A jövő januárban életbe lépő jogszabály értelmében az egy évnél hosszabb ideje állás nélkül levők nem a korábbi fizetésük arányában kapják a segélyt, hanem fix összegben részesülnek, ami az életkörülmények alapján még kiegészülhet némi pénzzel. Becslések szerint a változtatás által érintett 3,2 millió munkanélküli közül mintegy egymilliónak jelentősen csökken így a segélye.
A kormány a múlt héten beleegyezett abba, hogy a gyermekes állástalanok esetében a tervezettnél nagyobb legyen a juttatáskiegészítés, további módosításra azonban nem hajlandó. A reformot az üzleti csoportok is támogatják. Ludolf von Wartenberg, a német iparszövetség elnöke úgy nyilatkozott, hogy mindenkinek ki kell állnia a juttatások csökkentése mögött, a BDA munkáltatói szövetség óvott a reformmal kapcsolatos „rémtörténetek” terjesztésétől, a kereskedelmi kamarák szövetsége pedig bírálta azokat a politikusokat, akik apró változtatásokkal felvizeznék a törvényt. A kormány szerint a módosítás nemcsak közvetlenül csökkenti a jóléti kiadásokat, hanem azzal is, hogy álláskeresésre fogja ösztönözni az embereket.
A törvényt a jóléti reformok kidolgozását végző bizottság vezetőjéről, a főállásban a Volkswagen autógyár személyzeti igazgatói tisztét betöltő Peter Hartzról nevezték el, akinek a nemsokára újabb fronton is küzdenie kell. A jövő hónapban kezdődnek ugyanis a vállalatnál a kollektív bértárgyalások, s a vezetés és a szakszervezetek álláspontja pillanatnyilag élesen eltér. Utóbbiak 4 százalékos béremelést és az állások megmaradására vonatkozó garanciákat követelnek, a menedzsment viszont azt állítja, hogy a 176 ezer munkahelyet csak úgy lehet megőrizni, ha középtávon 30 százalékkal csökkentik a más országokhoz képest kiemelkedően magas munkaerőköltségeket. A DaimlerChryslernél nemrég olyan megállapodás született, hogy egyes részlegeknél 35-ről 40 órára nő a munkahét, cserébe megmarad 6 ezer veszélyeztetett állás. Elemzők elképzelhetőnek tartanak ugyanilyen egyezséget a Volkswagen esetében is, ami szerintük az egész német iparra vonatkozóan irányadó lehetne. A szakszervezetek pozícióját rontja, hogy az új EU-tagországokban sokkal alacsonyabbak a munkaköltségek az autóiparban (is), amit a német munkások nagyobb termelékenysége nem tud ellensúlyozni.
Papp Zoltán