Amióta a német Siemens AG-nál a szakszervezetek belementek, hogy a munkahelyek megőrzése érdekében két üzemben 35-ről 40 órára növelik a heti munkaidőt (NAPI Gazdaság, 2004. június 25. 6. oldal), egész Németországban fellángolt a vita a munkahét meghosszabbításáról. Legutóbb maga Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, az ellenzéki CSU elnöke jelentette ki, hogy a németek nemzetközi összehasonlításban túl keveset dolgoznak. Ez szerinte ma már nem megengedhető, mert elmúlt az az idő, amikor az egy főre jutó termelékenység nagyobb volt, mint más országokban. Klaus Zimmermann, a DIW gazdaságkutató intézet elnöke egyenesen úgy látja, hogy olykor az 50 órás munkahetet is be lehetne vezetni, ha egy szektor helyzete ezt kívánná. A szakszervezetek szerint a Siemensnél egyedi eset állt fönn – a munkahelyek külföldre telepítését kellett megakadályozni –, általánosságban viszont a munkaidő növelése elfogadhatatlan, mert azzal több százezer ember veszítené el állását. Közgazdászok ezzel szemben arra hívják föl a figyelmet, hogy a hosszabbítás csökkentené a bérköltségeket, s így kedvezően hatna a foglalkoztatásra.
Franciaországban újabban Nicolas Sarkozy pénzügyminiszter szorgalmazza a korábbi kormány által bevezetett 35 órás limit lazítását a versenyképesség javítása érdekében. Javaslata szerint a munkavállalók maguk dönthetnék el, mennyit dolgoznak. A hosszabbítást a kormány oly módon támogatná, hogy csökkentenék a 35 óra felett kötelezően járó túlóradíjat, így mérséklődnének a tb-terhek is, azaz a munkáltatóknak szintén megérné a pluszmunka. Jelenleg 35 és 39 óra között 25 százalékkal, 39 óra fölött 50 százalékkal kell megtoldani a rendes fizetést, Sarkozy ezt 10, illetve 25 százalékra javasolja levinni. Bár egységes uniós szabályozás nincs e téren, Mario Monti, az Európai Bizottság versenyügyekért felelős tagja szintén amellett foglalt állást, hogy a franciák szüntessék meg a 35 órás korlátozást. Az Ipsos közvélemény-kutatása szerint tíz franciából kilenc szívesen dolgozna többet.
Elemzők úgy vélik, a munkaidőnek komoly szerepe van abban, hogy az eurózóna gazdasága sokkal lassabban bővül az amerikainál. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) statisztikája szerint 2002-ben a németek 1444, az amerikaiak 1815 órát dolgoztak, ami jórészt azzal magyarázható, hogy a németek többsége kiveszi a 30 nap fizetett szabadságot, s ehhez jön még – tartománytól függően – 9–13 munkaszüneti nap. A Morgan Stanley bank szerint a heti munkaidő Németországban 15 százalékkal rövidebb, mint az USA-ban, és ez meg is látszik a két gazdaság eltérő növekedésében.
Diószegi József
Papp Zoltán