Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unió történetének első alkotmánya hosszú huzavona után végül viszonylag simán ért révbe. Már a múlt heti csúcstalálkozó első napja végén benne volt a levegőben, hogy ezúttal valóban megvan a politikai akarat, igaz, a sikerhez hozzájárult a soros ír elnökség mindenki által dicsért tervezete, amely kiegyensúlyozott kompromisszumot kínált. A legnagyobb küzdelem a minősített többség értelmezése körül zajlott. Varsó, Madrid és a „hasonlóan gondolkodó” országok (13 kis, illetve közepes tagállam) biztosítani akarták, hogy a három nagy – Németország, Franciaország és Nagy-Britannia, amelyek az EU lakosság mintegy 40 százalékát képviselik – összefogása ne alkothasson úgynevezett blokkoló kisebbséget, ami megakadályozhatná egy döntés elfogadását. Ezért az ír javaslat ezt kiegészítette azzal, hogy a blokkoló kisebbségnek legalább négy országból kell állnia, emellett a tagállamok legalább 55, és az európai lakosság 65 százalékának kell mögötte állnia.
A kisebb tagállamok – köztük Magyarország – nagy sikerként könyvelték el, hogy a szövegbe bekerült: a határozat elfogadásához legalább 15 tagállam támogatása szükséges. Csakhogy mivel az alkotmány szerint ez 2009-től lép érvénybe, addigra az EU akkor már 28 tagjának az 55 százaléka ezt könnyedén biztosítja (adottnak véve a bolgár, horvát és román csatlakozást). Hasonlóan látszatsiker az Európai Bizottság létszámáról szóló megállapodás: 2014-től a tagállamok kétharmada kap benne helyet, igazságos rotációval. A szövegbe – magyar javaslatra – bekerült, hogy az „egy biztos, egy ország elv” 2014 után is fennmaradhat, ha azt egyhangúan megszavazzák. Ám a kurtítást oly sokan követelték, hogy egy állam biztosan akad, amelyik véget vet majd az egy ország, egy biztos elvnek.
Megállapodás született egy másik súlyos, vitatott kérdésben is. Németország elérte, hogy az Európai Bizottság nem kap a mainál nagyobb befolyást a stabilitási és növekedési megállapodás felügyeletében, s a tagállamok minősített többséggel elutasíthatják, ha Brüsszel a költségvetési hiányok kordában tartását is célzó paktum megsértője ellen szankcionáló eljárás megindítását ajánlja. Az Európai Parlament létszámát a jelenlegi 732-ről 750-re növelik, és a legkisebbek elérték, hogy hatra emelkedik a minimális képviselői helyek száma, a maximum 96 lesz.
Az alkotmány tehát megvan, mostantól a ratifikáció kerül majd előtérbe. Legalább nyolc tagállamban ugyanis referendumra bocsátják, és ezek kimenetele korántsem biztos. Az alkotmány szerint ha az aláírást követő két esztendő után még nem mindenütt ratifikálták, akkor a szöveget újra előveszik a tagállamok vezetői.
Főként brit–francia ellentétté csúcsosodott ki az Európai Bizottság elnökének kijelölése. Mivel sem a német-francia jelölt, Guy Verhofstadt belga kormányfő, sem Chris Patten bizottsági tag, a konzervatív tábor kiszemeltje nem kapott kellő támogatást, a döntést elnapolták. A két jelölt visszalépett, így a küzdelem ismét nyílt. Az idő sürget, hiszen az Európai Parlament július 19–20-ai alakuló ülésének egyik napirendi pontja az elnök megszavazása.
