Az olasz kabinet ma tárgyal arról a javaslatról, amelynek értelmében új szuperfelügyeletet hoznának létre az országban. Jelenleg a pénzpiacokat ellenőrző tőzsdefelügyelet (Consob) és a kereskedelmi bankok felügyeletéért felelős jegybank között oszlanak meg a feladatok, de az utóbbi időben kirobbant pénzügyi botrányok nyomán sokan szükségszerűnek tartják a centralizációt. Hasonlóra került egyébként sor a közelmúltban Nagy-Britanniában. A jegybank már a Parmalat-botrány kirobbanása előtt is sok kritikát kapott amiatt, hogy nem figyelmeztette a befektetőket egyes kötvénysorozatok kockázatára, és a bírálatban Giulio Tremonti pénzügyminiszter járt az élen. A kilencvenes évek végén mintegy 450 ezer olasz vett argentin államkötvényeket 14 milliárd euró értékben, amelyek visszafizetését az argentin kormány 2001-ben befagyasztotta. A kötvényeket alacsony kockázatúként hirdették Olaszországban, mint ahogy a tavaly fizetésképtelenséget jelentő Cirio élelmiszer-ipari társaság esetében sem hívták fel a figyelmet korábban a veszélyre. Ez utóbbit a hitelezők 1,4 milliárd eurója bánta.
Az elemzők szerint a Silvio Berlusconi vezette kormány a meghatározatlan ideig tartó szerződéssel 1993 óta hivatalban levő jegybankelnököt, Antonio Faziót kívánja bűnbakká tenni a botrányokért. Az ellenzéki pártok megosztottak a helyzet megítélésében, de a Fazio elleni támadásokat a jegybanki autonómia csökkentésére és a kormányzati befolyás növelésére irányuló törekvésként értékelik. Maga Fazio is elhárította magától a felelősséget és a Consobot okolja. Az egymásra mutogatás azonban épp az egységes felügyelet létrejöttének szükségességét jelzi.
A Parmalat esetében a konszern reorganizációjáért felelős Enrico Bondi egyébként az élelmiszeripari és a pénzügyi tevékenység szétválasztását javasolja. Az előbbi, amely jelentős értéket képvisel, a cég hitelezőinek tulajdonába kerülne, a csoport bukását okozó pénzügyi részleg, a Parmalat Finanziaria, ahol a tízmilliárd euró hiányt eltüntették, viszont a felszámolás sorsára juthat.
Ács Gábor