Az ellenzéki pártok és a külföldi megfigyelők egyaránt kifogásolták a vasárnapi orosz parlamenti választások eredményét, amit eleve eldöntött Putyin elnök 80 százalék körüli népszerűsége. Az oroszok többségének tetszik, hogy az államfő ugyanolyan kemény kézzel fog fellépni a legutóbb egy iskolásokat szállító vonatot felrobbantó csecsen terroristák ellen, mint amilyennel elbánt az oligarchákkal. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ugyanakkor úgy látja, a választási eredményeket nagymértékben befolyásolta, hogy a pártok között kirívó különbségek voltak az állami forrásokhoz való hozzájutás terén. A piacok azonban kedvezően fogadták az államfő hatalmát megerősítő eseményt. Két éve a legmagasabbra, 29,54 rubelre emelkedett a dollárral szemben az orosz fizetőeszköz árfolyama - idén eddig már 8 százalékkal nőtt - , emelkedett a tőzsdeindex és a kötvénypiac is pozitívan reagált. (A piaci résztvevők ezek szerint egyetértenek Andrej Saronovval, a gazdasági miniszter első helyettesével, aki úgy vélte, a választások eredményeképp a kormánynak sokkal könnyebb lesz keresztülvinnie a reformokat az új dumán.)
A választáson a Putyint támogató Egységes Oroszország listája 36,8 százalékot kapott, a kommunisták – akiknek a szavazótábora a felére zsugorodott –, csak 12,7 százalékot. Az ultranacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij pártja 11,8 százalékkal a harmadik lett, a két liberális párt pedig be se jutott a parlamentbe. Putyin szövetségeseinek az egyéni mandátumokkal együtt valószínűleg csak három szavazat hiányzik majd az abszolút többséghez a parlamentben, amit nem lesz nehéz megszerezni. Az elsősorban az elnök népszerűségének köszönhető győzelem minden kétséget eloszlat afelől, hogy Putyint márciusban újraválasztják. Amióta ő 1999-ben átvette az államfői posztot Borisz Jelcintől, stabilizálódott a politikai és a gazdasági helyzet, az oroszországi bérek a kétszeresükre emelkedtek és a gazdaság évi több mint 6,5 százalékkal növekszik – írta a Bloomberg. Az elemzők egyetértenek, hogy a dumában könnyebbé válik a reformok elfogadtatása, de sokan veszélyeket látnak abban, hogy minden akadály elhárul az elnöki hatalom útjából. Ez utóbbiak elsősorban a Jukosz-botrányra emlékeztetnek, s arra, hogy a befektetők még az eddiginél is jobban ki lesznek szolgáltatva a politikai vezetés kényének-kedvének.
