Az Európai Unióban 2005-re meg kell teremteni a teljesen integrált, egységes pénzügyi szolgáltatási piacot, de ehhez még nagyon sok munkára van szükség – jelentette ki Romano Prodi, az EU brüsszeli bizottságának elnöke a tegnapi milánói bankárkonferencián. Prodi kiemelte: a bizottság azért akarja liberalizálni az uniós lakossági megtakarítások mintegy 10 ezer milliárd eurós piacát, mert a gazdasági növekedés szinte hihetetlen támogatást kaphat, ha ebből az összegből finanszírozni lehet a kutatás-fejlesztést, az innovációt, az infrastruktúra fejlesztését. Az újonnan csatlakozó tíz állam tőke- és biztosítási piaca a jelenlegi államok cégeinek kedvező növekedési lehetőséget jelent, miután a belépőknek hatalmas lesz a finanszírozási igényük a felzárkózás során. Így a vitatott tervezeteket a lehető leghamarabb át kell ültetni a nemzeti jogokba, ha Európa valóban jól működő, egységes pénzügyi szolgáltatási piacot akar. Az idő sürget, mert a szükséges törvényeket az Európai Parlamentnek és miniszterek tanácsának is el kell fogadnia, majd be kell emelni az egyes országok jogrendjébe, és alkalmazni is kell azokat – érvelt Prodi.
A folyamatot azonban megnehezítik a nemzeti szabályozások terén meglévő különbségek: az EU 42 törvénye szolgálja a pénzügyi határok lebontását, ezekből azonban csak 36-ot vettek át a tagállamok. Prodi ezért sürgette az unió mostani olasz és következő ír elnökségét, hogy tegyenek meg mindent a kulcsfontosságú jogszabályok elfogadtatására. Ezek között vezet a befektetési szolgáltatásokról szóló direktíva és a vállalatfelvásárlási kódex. Az előbbinek az a célja, hogy a részvénykereskedés terén növekedjen a verseny a tőzsdék és a bankok között is, a második pedig megkönnyítené a határokon átívelő akvizíciókat. A pénzügyminiszterek már megtették az első lépést, amikor októberben elfogadták a pénzügyi szolgáltatásokról szóló direktívát. Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter szerint jó esély van arra is, hogy egyetértés jöjjön létre az úgynevezett átláthatósági direktíva esetében. Ez a kezdeményezés arra irányul, hogy a térség vállalatai részletesebben és gyakrabban tegyék közzé pénzügyi jelentéseiket. Ugyanakkor a felvásárlási kódex kérdésében nem várható gyors eredmény: az eredeti tervezet még 1989-ben született meg, de elsősorban a kemény német ellenkezés miatt az utóbbi időben sincs előrehaladás.
