Pénteken távozott az Európai Központi Bank (ECB) éléről Wim Duisenberg egykori egyetemi oktató, sikeres holland pénzügyminiszter és jegybankelnök, aki 1998-tól töltötte be az ECB elnöki posztját, amelyet november 1-jétől Jean-Claude Trichet eddigi francia jegybankelnök vett át. A tanáros stílust az elnöki székben is megőrző Duisenberg politikai alku eredményeképpen lett az ECB első embere. Az árstabilitást és a politikai függetlenség mindenek fölé helyezését kívánó Németország megegyezett Franciaországgal, hogy a holland pénzügyi szakember még jóval mandátumának 2006-os lejárta előtt átadja helyét egy franciának. A jelenleg 68 éves elnök reputációja együtt mozgott az euró árfolyamával, amely nagy ingadozás után végül ugyanoda érkezett meg, ahonnan elindult: a közös pénzért most ugyanúgy 1,17 dollárt kell adni, mint 1999. január 3-i debütálásakor.
Duisenberg sikeresen vezényelte le tavaly az euró készpénzként történő bevezetését, de őszinteségével és a monetáris politikát illető, sokszor megengedhetetlenül ellentmondásos megnyilatkozásaival néha szinte az őrületbe kergette a piacokat és felingerelte az újra és újra kamatcsökkentést sürgető kormányokat is. Duisenberg akkor került az ECB élére, amikor az eurózóna gazdasága felívelő szakaszban volt és 2000-ben évtizedes csúcsot is döntött 3,5 százalékos növekedési ütemmel. Vezetése alatt azonban az ECB elkésve és nem elég határozottan reagált a gazdaság lassulására utaló jelekre, noha az infláció meglehetősen alacsony, 2 százalék körüli volt. Általános vélemény szerint sokkal kevésbé volt sikeres, mint Alan Greenspan, az amerikai Fed elnöke. Míg a Fed az amerikai gazdaság lassulására válaszul 2001 eleje óta tizenhárom lépésben, 6,50-ről 1 százalékra csökkentette az irányadó kamatot, az ECB csak hétszer tette ezt meg a saját kamatával, így az most még mindig 2 százalék. Utódáról Duisenberg a rá jellemző szerénységgel csak annyit mondott: miért ne csinálhatná ugyanolyan jól a bank vezetését, mint ő.
Bana Péter