Gerhard Schröder állása és a stagnáló német gazdaság jövője volt a tétje a berlini kormánykoalíciót vezető szociáldemokraták (SPD) hét végi rendkívüli kongresszusának, amelyet a kancellár azért hívott össze, hogy döntésre vigye a több évtizede nem látott mértékű reformok ügyét.
Egyórás beszédében Schröder leszögezte: nagyon sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy Németország túljusson a stagnálás állapotán. A világon az egyik legbőkezűbb jóléti államot úgy kell megreformálni, hogy értékeit is megóvják, és ha az SPD erre nem hajlandó, az ellenzék olyan módon teszi ezt meg, amit nem lehet helyeselni - fogalmazott. A küldöttek kilencven százaléka igennel szavazott az egyebek mellett az alkalmazottakat védő jogokat és a munkanélküliek ellátásait megnyirbáló programra.
A kongresszust Schröder azután hívta össze, hogy az SPD balszárnya és a szakszervezetek márciusban vázolt Agenda-2010 programjának tervezetét ellenezték (NAPI Gazdaság, 2003. május 20., 2. oldal). A kancellár lemondását is kilátásba helyezte arra az esetre, ha a küldöttek nem támogatják programját, amelyet az ellenzék és az üzleti körök így is bíráltak, mert szerintük nem tartalmaz eléggé meggyőző intézkedéseket. A program rövid távon a munkanélküliek számának emelkedését okozza. Áprilisban a szezonális tényezőket figyelmen kívül hagyva 4,495 millióan voltak állás nélkül, de Wolfgang Clement gazdasági és munkaügyi miniszter a kongresszuson már arról beszélt, hogy a munkanélküliek száma az idén nem haladja meg az 5 millió főt. A Bild és a Die Welt értesülései szerint májusban a szezonális tényezőket figyelembe véve éves összehasonlításban 475 ezerrel, 4,42 millió főre nőtt az állástalanok száma, és a lapok úgy tudják, hogy a csütörtökön nyilvánosságra kerülő jelentésben a szezonálisan nem kiigazított adat a legmagasabb lesz az 1990-es újraegyesítés óta.
A kormánynak a deflációs félelmekkel is meg kell küzdenie: a bulvárlapok címoldalain süllyedő árakat mutató diagramok jelennek meg nap mint nap, a tévéhíradókban pénztárgépek háttere előtt mondják el a híreket. Az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozói nem véletlenül hangoztatják egyre hangosabban, hogy a deflációs spirál kialakulása nem valós veszély Németországban. A kockázatra azonban már az IMF is felhívta a figyelmet. Az ABN Amro elemzői szerint az ECB igazgatótanácsának csütörtöki ülésén abból kell kiindulnia, hogy a németországi kereslet összeomlásának súlyos hatása lenne az egész térségre, ezért már nem a kamatcsökkentés, csak annak 25, vagy 50 bázispontos mértéke lehet vita tárgya.
Bana Péter