Az euró, az 1999 januári 4-i bevezetést követően meredek zuhnásba kezdtett, s tavalyig nem is igen tudott a paritás fölé kapaszkodni. (Történelmi mélypontját a mai szintnél 30 százalékkal alacsonyabban 0,8225-ön érte el). Nagy lökést adott azonban a közös pénznek a bankjegyek és érmék 2002-es bevezetése, azóta jellemzően az euró árfolyama a dollárkurzus felett hullámzik.
Az erős eurónak azonban az Amerikába látogató turistákon kívül kevesen örülnek. Az exportcégek számára - különösen Németországban - ugyanis a stagnáló gazdaság közepette már-már elviselhetetlen veszteséget okoz külföldi bevételeik euróban számolt csökkenése és a hazai költségek emelkedése. Az amerikai kormányzat úgy tűnik elégedett a helyzettel, s az elmúlt évtized erősdollár-politikája már kezd feledésbe merülni.
A helyzet kulcsa jelenleg az ECB kezében van. Kérdéses, hogy a központi bank érzékeli-e a gazdaság további fékeződésében és esetleg recesszióban fordulásában rejlő veszélyeket, s vág a kamatokon, vagy az inflációt fékezendő továbbra is fenntartja a jelenlegi magas kamatszintet.
