Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Merrill azzal is szeretné szerepét minél kisebbnek feltüntetni az ügyben, hogy a szenátusi meghallgatása előtt tudatta: elemzéseiben soha nem kellett kompromisszumot kötnie, bár az igaz, hogy az Enronnak nem tetszett a részvényeire a Merrill által adott semleges minősítés, amely besorolás az említett öt évben nem is változott.
Korábban - az Enron összeomlását követően - komoly kritikák érték nemcsak a vezető könyvvizsgálókat, de a három nagy hitelminősítő intézetet is, amelyek azonban nem kívánnak számottevően változtatni eddigi, jól jövedelmező gyakorlatukon.
A washingtoni törvényhozás és a szövetségi értékpapír-piaci felügyelet (SEC) számos esetben bírálta a Moody's Investors Service, a Standard & Poor's és a Fitch Inc. vezető hitelminősítőket, amiért az Enron Corp. tavalyi összeomlása előtt nem kongatták meg idejében a vészharangot. Harvey Pitt, a SEC elnöke kilátásba helyezte, hogy a hatóság változtatni fog a hitelminősítőkre vonatkozó szabályozáson.
A három intézet egyelőre különleges státust élvez: csak ők számítanak országosan elismert hitelminősítőknek, s így az elemző cégeknél jobban hozzáférnek a vállalati információkhoz, továbbá más közzétételi szabályok érvényesek rájuk, mint amazokra. A többi hitelminősítő szerint a három nagy intézet „oligopóliumot” alkot, nincs köztük verseny, s ezért nem figyelmeztettek korábban az Enron válságára.
Egyes kritikusok alapvető érdekellentétet látnak abban, hogy a társaságok fizetnek saját hitelminősítésükért; más minősítők a hármaktól eltérően nem a vizsgált vállalatoktól, hanem az intézményi befektetőktől kérnek pénzt elemzéseikért - írta a Bloomberg.
Az intézetek a Bloomberg májusi elemzése szerint komolyan vették a bírálatokat. Ezt bizonyítja, hogy az idén több vállalat - például a Hewlett-Packard Co., a Nortel Networks Corp. és a WorldCom Inc. - esetében egyszerre legalább két osztályzattal lerontották a besorolást, amit korábban csak nagyon ritkán tettek. Ugyanakkor nem kívánnak gyökeresen változtatni eddigi gyakorlatukon. Tisztviselőik szerint a hitelminősítők nem alkalmasak arra a szerepre, amelyet sokan nekik szánnának, nevezetesen hogy nyomozók módjára kutakodjanak az egyes társaságok pénzügyi helyzetét befolyásoló adatok után.
A társasági visszaélések eszkalálódó botrányai (Enron, WorldCom, Qwest) reagálásra kényszerítették a Fehér Házat, hiszen a nem csak a skandalumokban közvetlenül érintett cégek iránti bizalom rendült meg, hanem a pénzügyi rendszer egészébe vetett hit ingott meg, a vállalatoktól kezdve a közvetítőkig. Az a kép alakult ki, hogy az elemzők munkájuk során csak a vállalat kegyeit keresik és saját érdekeiket követik, és ezért nem adnak objektív tanácsokat, a befektetési tanácsadók az ügyfelek megkopasztására törekednek, míg a vállalati vezetők kizárólag saját zsebük megtömésében jeleskednek, miközben a befektetők egy átláthatatlan és csalárd rendszerrel állnak szemben. Persze a valóságban csak néhány cég és néhány magánszemély vádolható, azonban a befektetők bizalma ettől függetlenül megrendült. Ez abból is látszik, hogy a részvényesek már azokat a cégeket is büntetik eladásaikkal, amelyek esetében még csak halvány gyanú merült fel, hogy valami nincs rendben.
A bizalom elvesztése gyors, míg a visszaszerzése lassú folyamat. Márpedig bizalomra lenne most a leginkább szükség, hiszen mára egyértelművé vált, hogy kidurrant a tízéves amerikai gazdasági csoda léggömbje. A növekedés megtorpant, a munkanélküliség újra emelkedni kezdett. A gazdaság újraindításához elengedhetetlenül szükség van befektetésekre, ami befektetők nélkül nem megy. Ezért kulcskérdés az amerikai kormányzat számára, hogy megfelelő szigorral és következetességgel vizsgálja ki az eseményeket és a jövőre nézve megnyugtató megoldást találjon. Porba hulló fejek kellenek, valószínűleg egészen magas körökből is, hogy a széles befektetői tömegek elhiggyék, nem lehet bármit büntetlenül megtenni.
A bizalomra és a tőke visszacsalogatására szükség van azért is, mert az amerikai kormányzat saját gazdaságélénkítő eszközei gyorsan fogynak. Az irányadó 1,75 százalékos kamatot lefelé már szinte értelmetlen mozgatni. Gyakorlatilag az Egyesült Államok a keynesi likviditási csapdában van, 3 százalékos kamatláb alatt ugyanis mindegy a szereplőknek, hogy pénzüket állampapírokban, bankbetétben vagy készpénzben tartják. Vagyis a monetáris politika hatástalan, sőt inkább egy másik lufi dagadását segíti, az ingatlanpiac irracionális növekedéséét. Félő az is, hogy a készpénzállomány növelésével és a dollár értékvesztésével az infláció ismét felerősödik, ami ráadásul a monetáris szigor újraéledését kell hogy hozza. A Fed a kamatlábak emelése és a nyíltpiaci műveleteken keresztül a pénzkínálat szűkítése révén foghatja csak meg az elszabaduló inflációs folyamatokat, ami szintén nem kedvez a gazdasági növekedés beindításának.
A fiskális élénkítés lehetőségei is korlátozottak, az Egyesült Államok a korábbi szufficites évek után ismét deficites költségvetéssel szembesül, miközben a gazdaság élénkítése érdekében a Bush-kormányzat az adók csökkentését próbálja meglépni. A terrorizmus elleni háború is hatalmas összeget emészt fel, amelyet szintén a gazdaság termel ki. Vagyis mindenképpen szükség lenne a vállalati szféra erősítésére, hogy a nagyobb adóbevételekkel fenntartható maradjon a rendszer. Ha nem sikerül gyorsan helyreállítani a bizalmat, az Egyesült Államok nagyobb költségvetési hiánnyal, a dollár további értékvesztésével és magasabb kamatlábbal nézhet szembe a következő évek során, így akár többéves recesszióba is torkollhat a mostani válság.
Bush elnök julius 9-i beszédében a törvény szigoráról biztosította a befektetőket, kiemelten a kis befektetőket és a nyugdíjalapok tagjait, és 10 pontos javaslatot terjesztett elő a könyvelési visszaélések megakadályozására. Bush többek között a visszaéléseket elkövető cégvezetőkre kiszabható büntetések megduplázását, külön nyomozó kommandó felállítását, a cégek által a tisztviselőknek történő hitelnyújtás megtiltását, a benfenntes információkkal való visszaélések megelőzését, a sajátrészvény-tranzakciók nyilvánossá tételét, a szövetségi tőzsdefelügyelet forrásainak növelését ígérte.
Bush elnök javaslatairól a közvélemény igen megosztott. Sokan érdemi intézkedés sorozat kezdeteként értékelik, de sokan vannak azok is, akik csak a társadalom megnyugtatását célzó, retorikai megnyilvánulásnak tartják.
