A Federal Reserve (Fed) nyíltpiaci bizottsága (FOMC) nem változtatott az irányadó kamaton és jelezte, hogy kiegyenlítődött a gazdaság gyengülésének és az infláció gyorsulásának kockázata. Az FOMC ennek megfelelően semlegesre módosította az eddig a kamatcsökkentés irányába hajló monetáris politikáját. Az elsődleges állampapír-piaci forgalmazók szinte egyöntetűen erre a döntésre és erre az álláspontra számítottak. Mindez azt jelenti, hogy az FOMC következő ülésein elvileg ugyanakkora a kamat emelésének és változatlanul hagyásának az esélye. A Fed a 15 hónapig érvényben lévő monetáris politikával szakított, amelynek során tizenegy alkalommal mérsékelte az irányadó egynapos kamatot, egészen a negyvenéves mélypontot jelentő 1,75 százalékig.
A bejelentés előtt az amerikai piacok várakozó álláspontra helyezkedtek: az államkötvényhozamok alig mozdultak, a devizapiacon a dollár az euróval szemben szűk sávban ingadozott, a vezető New York-i tőzsdeindexek pedig ugyancsak csekély mértékben mozogtak. A közelmúltban közzétett adatok arra utaltak, hogy a fellendülés a vártnál korábban kezdődött el és gyorsabb lesz. A GDP a negyedik negyedévben az előzetes hivatalos becslésben szereplő 0,2 százaléknál jóval nagyobb mértékben, 1,4 százalékkal bővült éves összevetésben. A munkanélküliségi ráta a januári 5,6 százalékról februárban váratlanul 5,5 százalékra mérséklődött és tavaly július után első ízben ismét több munkahely – 66 ezer – keletkezett az agrárszektoron kívül, mint amennyi megszűnt.
Az ipari termelés havi növekedése a januári 0,2 százalékról februárban 0,4 százalékra – másfél éve nem látott sebességre – gyorsult fel, de ennél is biztatóbb, hogy a feldolgozóipar túljutni látszik két évtizede legmélyebb válságán: a kibocsátás 0,3 százalékkal nőtt februárban is. A gazdaság jövőbeli teljesítményét előrejelző mutatók is egyre kedvezőbb képet festenek: a feldolgozóipari beszerzési menedzserindex másfél év zsugorodását követően februárban a szektor bővülésére utalt. A fogyasztói bizalmi indexek ugyanakkor változatlanul erős magánkiadási hajlandóságról tanúskodnak, ami elvileg az inflációs nyomást fokozó tényező, főleg ha a termelés lendülete megmarad.
