A legnagyobb részvényese, az USA pénzügyminisztériumának felszólítására elkészített jelentésében a Világbank elismerte, hogy a fejlesztési pénzek kezelésében komoly hibákat is elkövettek, és ezekből tanulniuk kell. Paul O'Neill amerikai pénzügyminiszter korábban többször is szemére vetette a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), hogy a legszegényebb országokat valójában még nagyobb nyomorba döntik, amikor túl sok hitelt nyújtanak nekik. O'Neill azt remélte, hogy a jelentés megállapításai segítenek indokolni a gazdag országok által a szegényeknek nyújtott támogatás koncepcióját. Ehelyett a Világbank jelentése inkább csak felhasználta az alkalmat arra, hogy növelje népszerűségét, és a segítség további növelését sürgesse - írta kommentárjában a Dow Jones.
Jelentésében a nemzetközi hitelszervezet minden eddiginél hatékonyabbnak nevezi jelenlegi segélyezési gyakorlatát a szegénység leküzdésért folytatott harcban. Ugyanakkor megállapítja, hogy a Szaharától délre fekvő államokban az egy főre jutó jövedelem terén 1965 és 1999 között szinte semmi érdemi változást nem hozott segélypolitikája, noha az elmúlt évtizedben igyekeztek javítani a támogatási gyakorlaton. Az átalakuláson átment számos kelet-európai és közép-ázsiai államban is romlott az életszínvonal és hirtelen megnőtt a szegénység a kilencvenes években. A Világbank emiatt is bírálja a fejlett országokat, különösen az Egyesült Államokat, amely bruttó hazai termékének (GDP) csupán 0,1 százalékát fordítja az elmaradott országok fejlesztésére, szemben az ENSZ által javasolt 0,7 százalékkal. Az Egyesült Államok viszont azzal érvvel, hogy csak akkor hajlandó növelni az összeget, ha a Világbank hatékonyabban használja a pénzét, és nem korrupt rendszereket támogat belőle. A Világbank elnöke szerint még évi 40-60 milliárd dollár kellene a megfelelő színvonalú segélyezéshez, hogy elérjék az ENSZ által kitűzött célt, s felére csökkenjen a napi egy dollárnál - az abszolút nyomorszintnél - kevesebb pénzből tengődők száma.
(NAPI)
