Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A bizottság bővítés finanszírozásáról szerdán közzétett, s az MTI által idézett előterjesztése szerint 2004-ben a támogatások a jelenlegi tagországokban érvényes szintek 25 százalékát tennék ki, a következő két évben pedig 30, illetve 35 százalékra emelkednének. Az új tagországok 2013-ban érnék el az akkor érvényes szint 100 százalékát.
Az előrejelzés 10 tagjelölt 2004. évi csatlakozásának feltételezett esetére vonatkozik. Abszolút értékben a közvetlen támogatások összértéke 2005-ben 1173, 2006-ban pedig 1418 millió euró lenne a bizottsági javaslatok szerint. (A támogatási rendszer működésének sajátosságai miatt a 2004-es költségvetésbe még nem kell beépíteni a közvetlen támogatásokat. Az új tagországok ezeket akkor is kifizetnék ugyan, de csak a következő költségvetési évben, 2005-ben kapnák vissza a megfelelő összegeket a közös költségvetésből.)
A támogatások bevezetésének 2006-ban kezdődő második szakaszában az éves növekményeket úgy határoznák meg, hogy az új tagállamok 2013-ra elérjék az akkori szintek 100 százalékát. Konkrét százalékos értékeket a bizottsági előterjesztés nem említ, vagyis e hányadokról később születne döntés.
Az uniós költségvetésnek a közös mezőgazdasági politika után második legnagyobb tételét jelentő strukturális és kohéziós támogatásokkal kapcsolatban a bizottság azt javasolja, hogy a 2004-2006-os időszakban az unió elsősorban a kohéziós alapból biztosítson forrásokat az új tagországoknak. Álláspontja szerint ugyanis ezzel jobban növelhető felvevőképességük.
A bizottsági javaslatok szerint ebben a hároméves időszakban a kohéziós alap egyharmada jutna az új tagoknak, míg a mostani kedvezményezettek esetében 18 százalék a megfelelő arány.
Abszolút értékben 2004-ben 7067, 2005-ben 8150, 2006-ban pedig 10350 millió eurót kapnának az új tagországok a strukturális politikák keretében nyújtandó támogatásokból.
A strukturális és kohéziós célokat szolgáló források legnagyobb hányadát a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésére szolgáló regionális támogatások különféle formái teszik ki. A kohéziós alap önálló forrás, amelyből azok a tagországok kaphatnak - környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokra fordítandó - támogatásokat, ahol az egy főre jutó nemzeti össztermék nem éri el az uniós átlag 90 százalékát.
Általánosságban a bizottsági koncepció abból az elvből indul ki, hogy az unió nem lépheti túl a 2000-2006 közötti időszakra meghatározott átfogó költségvetési előirányzatokat, amelyeket az 1999-ben elfogadott Agenda 2000 című pénzügyi intézkedéscsomag tartalmaz. Ennek jóváhagyásakor még hat új tagország 2002-es csatlakozásának elméleti lehetőségével számoltak, most viszont tíz új tag 2004-es csatlakozása tűnik a legvalószínűbbnek. Az eredeti forgatókönyvet ennek megfelelően módosítani kellett, de úgy, hogy néggyel több ország csatlakozása az átfogó keretek érvényben tartása mellett is finanszírozható legyen.
Előterjesztésében a bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy koncepcióját nem olyan kiindulópontnak tekinti, amely tág mozgásteret hagyhatna az alkudozásokra.
