Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagy versenyhatósági ügyek - a Boeing és a McDonnell Douglas frigye, a tervezett General Electric-Honeywell házasság, a vitaminpiacot maguk között felosztó gyógyszergyárak ügye vagy az SAS-ra és a Maersk Airre kirótt büntetések - egyre jobban izgatják a közvéleményt. Ez az érdeklődés globális, mert a versenyhatóságok döntéseinek hatása gyakran érezhető az országhatárokon túl is.
A versenypolitika alapvetően két okból került az érdeklődés előterébe. Először, mert a globalizált piacok korában élünk, és az üzleti stratégiák egyre inkább nemzetközivé válnak. Amikor a nagy multinacionális cégek forgalma meghaladja a közepes nagyságú országok bruttó hazai termékének nagyságát, a vállalati döntések meghatározó befolyást gyakorolhatnak világszerte dolgozók százezreinek és fogyasztók millióinak mindennapi életére. A versenypolitika iránti érdeklődés növekedése kétségtelenül annak is köszönhető, hogy egyre többen ismerik fel: ez az egyik legjobb eszköz a hatalmas ipari-kereskedelmi érdekek gazdasági erejével való visszaélések ellenőrzésére. Csak a versenypolitikával lehet a fogyasztók, sőt az állampolgárok érdekeit megvédeni.
Csakhogy miközben a versenyhatóságok mindenütt reagálnak a mai gazdaság globális természetére, jelentős kihívással találják szembe magukat: egyes döntéseik területen kívüli jellegével. A versenyhatóságok manapság megszabhatják az egyesülés feltételeit olyan vállalatok között, amelyeket hatáskörükön kívül eső országban jegyeztek be és üzleti tevékenységük javát is ott folytatják. Ez a gyakorlat ellenszenvet kelthet a vállalat anyaországában. A versenypolitika végrehajtásának ez az aspektusa megmutatja, mennyire szükség van a világ versenyszabályozó rendszereinek összehangolására.
Az egyik fontos reagálási lehetőség a versenyhatóságok politikáit koordináló eszközök létrehozása annak érdekében, hogy biztosítsák a verseny fennmaradását a nemzetközi piacokon. Csak egy ilyen együttműködés garantálhatja, hogy a globalizáció folyamata gazdaságilag hatékony és társadalmilag elfogadható maradjon. A versenypolitikának - és különösen a nemzetközi együttműködésnek a verseny területén - kulcsszerepet kell játszania, ha mérsékelni akarjuk a globalizációval szembeni ellenérzéseket és a protekcionista visszacsapást.
Véleményem szerint a nemzetközi versenypolitika ellenőrzésének és végrehajtásának jelenlegi rendszerét három egymást kiegészítő és támogató módon lehet javítani:
- Erősíteni kell a kétoldalú együttműködést. Az Európai Unió már kötött e tárgyban bilaterális egyezményeket az Egyesült Államokkal és Kanadával, és közel van a szerződés aláírásához Japánnal. Máshol az együttműködés a szélesebb körű, kereskedelmi jellegű szerződéseken alapul, így például Törökországgal a vámunión, Közép- és Kelet-Európa országaival pedig az európai társulási szerződéseken. Az USA az EU-nál is több kétoldalú együttműködési megállapodást kötött.
A kooperáció kívánatos voltát hangsúlyozza az OECD ajánlása az együttműködésről monopolellenes ügyekben, amely bár nem kötelező jellegű, a kartellek elleni harcban a legtöbb OECD-ország betartja. Több mint egy évtized tapasztalata bizonyította a kétoldalú együttműködés hasznosságát a versenyszabályok betartatásában. Sőt, gyakran hasznosabbnak bizonyult együttműködni, mint egyoldalúan élni a területen kívüli bíráskodás jogával. Sokat sikerült már elérni bilaterális alapon a versenyszférában és nyugodtan állíthatjuk, hogy az együttműködés eszközeiből hatékony arzenál áll rendelkezésünkre.
- A második: azon dolgozunk számos más versenyhatósággal együtt, hogy globális hálózatot hozzunk létre. Ez lehetővé tenné, hogy a versenypolitika kialakításáért és végrehajtásáért felelős hivatalok találkozzanak, eszme- és tapasztalatcserét folytassanak e politika végrehajtásáról és gyakorlatáról. E hálózat nyitva kell álljon minden olyan ország előtt, amely versenyszabályozást folytat - vagyis rendelkezik a versenyre vonatkozó törvényi kerettel, annak betartatására hivatott közigazgatási és/vagy igazságszolgáltatási szervvel, és e rendszer működése igazolható múltra tekinthet vissza. A versenyszabályozó rendszerük és annak intézményi háttere megteremtésén most dolgozó fejlődő országokat bátorítani kell, hogy csatlakozzanak a világhálózat létrehozására irányuló erőfeszítésekhez. Ebbe bele kellene vonni olyan nem állami erőket is, mint az ügyvédek, az üzleti élet vezetői, a fogyasztók képviselői, a monopóliumellenes harc szakértői és tudósai.
A hálózat tagjainak törekedniük kell arra, hogy versenypolitikájuk tartalma, gazdasága és prioritásai maximálisan konvergáljon és egymás közti konszenzuson alapuljon. Az egyetértés akkor jöhet létre, ha konszenzus van azt illetően, mi a legjobb módszer a problémák megoldására. Ez a projekt egy közös, az egész világot felölelő „versenykultúrát” terjeszt, ezzel is ösztönözve a fejlett és a fejlődő államokat, hogy jó politikát dolgozzanak ki, és azt helyesen alkalmazzák. Nagy örömömre ez a kezdeményezés október végén szárnyra kapott, Nemzetközi Versenyhálózat (ICN) név alatt.
- Végül előbbre kellene jutni a WTO keretein belül azokkal a multilaterális kereskedelmi és versenymegállapodásokat célzó tárgyalásokkal, amelyek vonzóak lehetnek a feltörekvő és fejlődő, valamint az átmeneti korszakban levő gazdaságok számára. Eddig a WTO versenyügyekben leginkább csak egyes problémákra reagált. Ehelyett meg kellene teremteni az alapvető, rendszerszerű garanciákat (például az átláthatóság, a diszkrimináció tilalma), összekapcsolva azokat bizonyos minimális alapvető követelményekkel, elsősorban a kartellek tilalmával.
Ezeknek a tárgyalásoknak realistának kell lenniük és kezdetben a három legfontosabb kérdésre kellene összpontosítaniuk: a hazai versenytörvények és -politika alapelveire, beleértve a kartellek elleni harc melletti elkötelezettséget; az együttműködés alapvető módozataira, valamint a fejlődő országok lehetőségeire, hogy technikai és kapacitásbővítő segítséget kapjanak a szabályok rugalmas és progresszív alkalmazásához.
Ez az együttműködési menetrend tükrözi az ambiciózus nemzetközi versenypolitika meghatározó jellemzőiről egyre általánosabbá váló globális konszenzust. Végrehajtása erősíteni fogja az egyetértést, és kiterjeszti azt a versenypolitika egyéb aspektusaira is.
Copyright: Project Syndicate
