Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mérföldkövek az eddigi úton
1988
Kereskedelmi és együttműködési megállapodás az Európai Közösség és Magyarország között. Ez a megállapodás hétéves programot irányzott elő a magyar kivitelt sújtó diszkriminatív korlátozások fokozatos lebontására.
1989
Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített az Európai Közösséggel. Az Európai Parlament kimondta, hogy elképzelhetőnek tartja társulási szerződés létesítését a kelet-közép-európai államokkal.
1990
Az Európai Tanács megerősítette az Európai Parlament említett határozatában foglaltakat. Életbe lépett a PHARE-program, eltörölték Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben az importkorlátokat, valamint megkezdődtek a megbeszélések egy új típusú társulási megállapodás megkötéséről.
1991
Brüsszelben aláírták az Európai Megállapodást, az EK-magyar társulási egyezményt.
1993
Az Európai Tanács koppenhágai ülése már érdemben foglalkozott a bővítés feltételeivel, és megfogalmazta az ún. koppenhágai kritériumokat.
1994
Életbe lépett az Európai Megállapodás. Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét. Az Európai Tanács korfui ülése megkezdte a kelet-közép-európai országok számára a csatlakozásra felkészítő stratégia kidolgozását.
1995
Az EU a csatlakozni kívánó országoknak átadta az ún. cannes-i Fehér könyvet, az Unió egységes piaci előírásainak tételes ismertetését tartalmazó jogszabálygyűjteményt. E szabályoknak a hazai jogrendbe való átültetése és tényleges alkalmazása az uniós csatlakozás egyik legszigorúbb feltétele.
1996
A magyar kormány megválaszolta az ország felkészültségét és a csatlakozási tárgyalások megkezdésére való érettségét vizsgáló kérdőívet.
1997
Júliusban a Bizottság nyilvánosságra hozta az Agenda 2000 című dokumentumát, ami az Unió 2000-2006-ra vonatkozó költségvetésének tervezetét tartalmazta - már a tervezett kibővülést is figyelembe véve. Javaslatot tett továbbá a közös agrárpolitika és a közösség által folyósított regionális támogatások rendszerének átalakítására.
Ezen túlmenően a tagjelölt országok által megválaszolt kérdőívek figyelembevételével készített országtanulmányok alapján javaslatot tett arra, hogy 5+1 tagjelölttel, köztük hazánkkal, megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások. Decemberben az Európai Tanács luxemburgi találkozóján elfogadta a Bizottság azon javaslatát, hogy megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások az 5+1 országgal (Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovéniával, továbbá Ciprussal).
1998
Márciusban kezdetét vette hazánk és az Unió között a csatlakozási tárgyalások első szakasza, az ún. screening (átvilágítás). A screening során megtörtént a hazai és az uniós jog tételes összevetése és a csatlakozáshoz szükséges tennivalók rögzítése. Szeptemberben - az átvilágítás folytatódásával párhuzamosan - megkezdődtek az ún. érdemi tárgyalások, amelyeken az adott tárgyalási fejezetekkel kapcsolatban mind Magyarország, mind az Unió átadta tárgyalási pozícióját.
1999
Az Európai Tanács márciusi berlini csúcstalálkozóján döntés született az Agenda 2000-ről. Decemberben az Európai Tanács helsinki csúcstalálkozóján döntést hozott a tárgyalások megkezdéséről további hat tagjelölt állammal (Szlovákia, Litvánia, Lettország, Románia, Bulgária, Málta).
2000
Kormányközi Konferencia összehívása, amelynek célja, hogy módosításokat eszközöljön az EU alapító szerződéseiben a bővítésre való tekintettel. Ennek lezárásaként az Európai Tanács decemberi nizzai ülésén döntés született az intézmények reformjáról. A Nizzai Szerződés folyamatban lévő ratifikációját követően az EU részéről teljesült a bővítés megkezdése előtt álló utolsó előfeltétel.
2001
Az Európai Tanács júniusi göteborgi csúcstalálkozóján kilátásba helyezi a legfelkészültebb tagállamok számára 2002 végére a csatlakozási tárgyalások lezárását, valamint kimondja, a cél ezen államok számára az, hogy az Európai Parlament 2004-ben megrendezésre kerülő választásain már tagállamként vegyenek részt.
