Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Brüsszeli tudósítónktól:
Az Európai Unió kibővítését követő években az új tagok gazdasága még huzamosabb ideig átmeneti állapotban lesz, ami több szolidaritást követel az EU-tól és alkalmazkodást egy új „szuperkohéziós” politikához. Ez a nézet fogalmazódott meg az Európa jövőjéről rendezett lengyel konferencián Brüsszelben, amelyen felszólalt Michel Barnier is, az EU brüsszeli bizottságának strukturális politikáért felelős tagja. Barnier úgy foglalt állást, hogy az EU támogatási politikájának fenn kell maradnia, az alapelvek a bővítést követően is érvényesek lesznek, bár az elosztási mechanizmusok nem maradhatnak érintetlenül.
Witold Orlowski, a varsói NOBE intézet kutatója szerint az új tagállamok csatlakozásukat követően 3-4 éven belül tagjai lehetnek a Gazdasági és Monetáris Uniónak (EMU) is, ehhez azonban szükség van arra, hogy az EU újradefiniálja a maastrichti kritériumokat. Főként az inflációs feltétel (a három legalacsonyabb inflációjú tagország átlagindexénél legfeljebb másfél százalékkal lehet magasabb) tűnik teljesíthetetlennek. Orlowski szerint Írország példája is azt mutatja, hogy a nekilendülő gazdasági növekedésnek szinte természetes és egyáltalán nem végzetes velejárója a megugró infláció. A feltételeknek nem a könnyítését, hanem a megváltozott körülményekhez való hozzáigazítását javasolja, egyfajta Maastricht II. csomagban.
A támogatási politikáknak nagyobb szolidaritásból kell kiindulniuk, az új tagok mezőgazdasága az agráralapok és a kohéziós alapok közös, hatékonyabb koordinációját igénylik a kutató szerint, aki visszautasítja egyes tagállamok azon kísérletét, hogy a közösségi politikáknak egy részét újra nemzeti hatáskörbe helyezzék. Az új kohéziós politikának abból kell kiindulnia, hogy a gazdasági, szociális és intézményi szakadék még tartósan fennmarad, aminek kezelése a régi tagállamoknak is érdeke.
A lengyel gondolatok várhatóan komoly vitához vezetnek majd, hiszen a tagországok már ma is vonakodnak emelni a költségvetési hozzájárulásukat, a „kohéziós” országok közül Portugália, Spanyolország és Görögország pedig saját központi támogatásukat féltik. Másfelől Varsó kevés szimpátiára számíthat a kisebb tagjelöltek részéről is, amelyek a csatlakozási tárgyalásokon inkább a „kevesebb probléma, gyorsabb csatlakozás” elvét követik.
Gordon Tamás
