Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Brüsszeli tudósítónktól:
Előbb Ausztráliában, majd tegnap Japánban érte hideg zuhany az EU küldöttségét: mindkét ország kormánya úgy véli, az Egyesült Államok visszatáncolását követően nincs értelme a kiotói megállapodásnak, ha ugyanis ragaszkodnak az ott rögzített gázkibocsátási értékekhez, az jelentős gazdasági előnyhöz juttatja az amerikai ipart. A megállapodás szerint 2008-2012 között átlagosan 5 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A japán álláspont annyiban konstruktívabb az ausztrálnál, hogy Tokió még egyszer megkísérli jobb belátásra bírni a Bush-kormányzatot. A japán környezetvédelmi miniszter július 12-én utazik Washingtonba, hogy tárgyaljon amerikai kollégájával.
Az EU tagállamai megosztottak a kérdésben. Néhányan úgy vélik, nincs értelme egyoldalú intézkedéseknek, ha a legfontosabb ipari országok nem tartják magukat a korlátozásokhoz; a német kormánykoalíció parlamenti frakciói sürgetik, hogy a brüsszeli bizottság direktívában rögzítse ugyanazokat a célkitűzéseket. A bizottság maga is változtatott korábbi merevebb álláspontján: környezetvédelemért felelős tagja, Margot Wallström márciusban, amikor Bush elnök felrúgta a megállapodást, még hallani sem akart arról, hogy enyhítsenek a feltételeken. Ma már a kulisszák mögött ez sem számít tabunak, abból a megfontolásból, hogy a teljes kudarcnál még mindig jobb egy csonka megállapodás, ha azt Washington is aláírja. Az egyezmény sorsa a jövő héten kezdődő bonni nemzetközi klímakonferencián dől el, amelyen várhatóan az USA is részt vesz. Elvileg Kioto érvénybe lépésének az a feltétele, hogy a megállapodást legalább 55 ország ratifikálja, amelyek együttes kibocsátási értéke eléri az 1990-es szint 55 százalékát.
Gordon Tamás
