Az eurózóna árstabilitását veszélyeztető tényezők az utóbbi hónapokban mérséklődtek, de még nem tűntek el, részben az olaj korábbi drágulása és az euró gyengélkedése keltette másodlagos hatások következtében, részben amiatt, hogy a következő hónapokban a 12 havi fogyasztói árindex még a 2 százalékos plafon felett marad - nyilatkozta Wim Duisenberg, az ECB elnöke azt követően, hogy a kormányzótanács tegnapi ülésén változatlanul hagyta a térség kamatait. A marginális hitelkamat 5,75, a betéti kamat 3,75, az irányadó kéthetes repokamat-minimum 4,75 százalék maradt. A döntés bejelentését követően az euró árfolyama azonnali reakcióként 0,8895-ről 0,882 dollárra, 110,54-ről 109,76 jenre zuhant, a térség állampapírjainak hozama pedig emelkedett.
A kamatszint változatlanul hagyása azt jelenti, hogy a vezető jegybankok közül a globális gazdasági fékeződés ellenére csak az ECB nem mérsékelte még idén a hitelköltséget. A bank az 1999 áprilisában - 0,8 százalékos 12 havi infláció közepette - végrehajtott 50 bázispontos kamatcsökkentést követően hét alkalommal, összesen 225 bázisponttal szigorított a monetáris politikán, legutóbb tavaly októberben. A Reuters, a Dow Jones és a Bloomberg által megkérdezett elemzők minimális többséggel 25 bázispontos kamatmérséklést vártak, sőt néhányan nem tartották kizártnak az 50 bázispontos csökkentést sem.
Duisenberg szerint a külső kereslet gyengülése miatt az ipari bizalom visszaesett, de a fogyasztói bizalom továbbra is magas maradt, és az adatok, illetve az előrejelzések arra utalnak, hogy a tavalyinál lassabb idei növekedési ütem a sokéves trendnek megfelelő szintű lesz. A monetáris politika nem tudja megemelni az eurózóna termelési potenciálját, mivel ezt leginkább a strukturális tényezők határozzák meg - szögezte le a bank elnöke.
Bár az ECB mandátuma kizárólag az árstabilitás megőrzésére szól, és a 12 havi infláció februárban ismét a decemberi szintre, 2,6 százalékra emelkedett - kilencedik hónapja haladva meg a 2 százalékot -, az utóbbi időben a térség növekedésének lassulására utaló adatok, valamint az ez évi GDP-előrejelzések lefelé módosítása nyomán felerősödött a várakozás, hogy a kormányzó tanács rászánja magát a kamatcsökkentésre.
Ezt még inkább gerjesztette, hogy a tanács bizonyos tagjai nyilatkozataikban mérséklődő inflációs nyomást emlegettek, a térség egyes pénzügyminiszterei, a vezető német gazdaságkutató intézetek, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pedig egyenesen monetáris enyhítést sürgettek.
B. P. A.
