Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hegyvidéki Macedónia két jelentősebb és számos kisebb nációt tömörítő, alig nagyobb, mint negyed magyarországnyi területű állam a Balkán szívében. Az ország kétmilliós lakosságának kétharmada macedón, 23 százaléka - mintegy 480 ezer fő - albán. Az elmúlt napok történéseit követve megtudtuk, létezik a világban egy 51 ezres lélekszámú kisváros - Tetovo -, amely azonban nem dohánytermesztéséről, élelmiszer- vagy textiliparáról, idilli rétekről, magasba törő hegyekről, hanem az érte dúló harcokról vált híressé. A konfliktus, amely a Koszovóból már jól ismert UCK fegyvereseinek "köszönhető", nem tesz túl jót a gazdasági nagyhatalomnak aligha nevezhető miniállamnak. Hogy egy értelmetlen konfliktus kirobbantása kinek állt érdekében az persze soha nem derül ki.
A könnyűfegyverzetű gerillák eleve esélytelenek a saját terepet jobban ismerő, nehézfegyverekkel is felszerelt reguláris erőkkel szemben. Jóllehet a macedón haderő mindössze 18 ezer főt számlál és csak 77 millió dollár a költségvetése (folyó áron 22,7 milliárd forint, más megközelítésben ez az összeg talán két teljesen felszerelt nyugati vadászgépre lenne elegendő), az agresszor mégis eleve esélytelen, hacsak nem kap komoly külső segítséget.
Az esetleges közvetítésre az egyház is alkalmatlannak tűnik, mivel abból is kettő van. A lakosság 67 százalékát tömörítő ortodox keresztény és a hívők 31 százalékának lelki támaszt nyújtó muszlim közösség hitében is két részre osztja az országot. Az etnikai különbségeken túl ez tovább rontja a kilátásokat. A felszított parázs fénye ugyanis vészjóslóan ott marad a hegyvidéki éjszakákban, mintegy jelezve: elég egy rossz lépés, egy nem megfelelően kezelt konfliktus és ismét a Balkán lehet történelmi léptékekkel mérhető konfliktusok első, apró szikrája.
Tények, realitások macedón módra
A macedón gazdaság nyolc éve még 1780 százalékos inflációjáról volt "híres", 1999-re azonban az árindex növekedését egy százalékra szorították le.
Ami nemzeti össztermékét illeti, szintén hihetetlen bővülésen ment át az elmúlt évtizedben, bár értéke ma is csak 7,6 milliárd USD, amivel aligha lehet gazdasági nagyhatalomként számontartani a kis hegyi országot. A GDP ágazati megoszlása szerint a legnagyobb hányadot - 55 százalékkal - a szolgáltatóipar képviseli, az iparra és a mezőgazdaságra 32 illetve 13 százalék jut. A kétmillió lakost alapul véve az egy főre eső GDP 3800 dollár. A munkanélküliségi ráta 35 százalék, így a meglévő 407 ezer telefonvonal ugyan számottevő méretű hálózatot jelez, de vajon ki fizeti majd a számlát?
Az ország viszonylag gazdag különféle fémekben, jelentősebben exportál is belőlük, de behozatalra szorul többek között vegyi anyagokból, üzemanyagból és élelmiszerből. Két legnagyobb export és import partnere Németország és Szerbia. Két éve exportja 1,2 milliárd, importja 1,56 milliárd dollárt tett ki. Az ország külső adóssága 1,7 milliárd dollárra rúg, ami több, mint a GDP 22 százaléka. Mindennek tekintetében a kis balkáni állam - amelyet nem kedves sógorok, sokkal inkább etnikai, vallási és revizionista tüzek szította országok öveznek - mindennek nevezhető, csak a nyugalom bástyájának nem.
Aki itt eszközöl hosszú távú, nagyobb befektetéseket, annak nyilván jók az értesülései és szeret kockáztatni. Mellesleg az ország ismert tranzitállomás az ázsiai heroin, hasis és dél-amerikai kokain szállítmányok számára.
De kinek az érdeke?
De mindez kinek az érdeke? Elvakult vallási, etnikai fanatikusoké? Nagyalbán álmokat dédelgető revizionistáké? Vagy titkosszolgálatok, háttérben megbúvó nagyhatalmak erőjátéka ez kis népekkel egy puskaporos hordón? Talán a nagytőke is megjelent amely a végén majd felépíti az országot? Bármi lehet, leginkább számos elem összefonódása, bekapcsolódása a "játékba", csak találgathatunk, olykor azonban - talán nem is tudjuk - mégis közel járunk az igazsághoz.
