Nem szolgálja az eurócsatlakozást a brit költségvetés

A brit közvélemény amúgy sem lelkesedik az európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) való csatlakozás gondolatáért - januári közvélemény-kutatások szerint csak a lakosság 22 százaléka támogatja az ötletet -, de elemzők szerint Gordon Brown most beterjesztett költségvetése még meg is nehezíti az ahhoz szükséges feltételek teljesítését. Az 1999/2000-es évet 17 milliárd font államháztartási, illetve 12 milliárd font költségvetési többlettel zárják, amit javarészt az egészségügyre és az oktatásra fordított kiadások növelésére szánnak. A munkáspárti kormány hivatalba lépése óta különösen sokat bírált állami egészségügyi szolgálat (NHS) kiadásaira például a következő négy évben a mindenkori inflációt 6,1 százalékkal meghaladó összeget fordítanak.
A szufficit azonban a gazdasági ciklus változásával néhány éven belül deficitbe fordulhat - figyelmeztetnek elemzők -, s egyesek szerint 2003/2004-re már 1,1 százalékos költségvetési deficit/GDP arányra kell számítani a most véget érő év 1,2 százalékos szufficit/GDP aránya helyett. A növekvő kiadások mellett nehéz elképzelni, hogy az elvben eurócsatlakozás-párti Blair-kormányzat idején miként csökkenhetnek a brit kamatok az EMU szintjére; Nagy-Britanniában ma az irányadó rövidtávú hitelkamat 6 százalék, szemben az eurózóna 3,5 százalékával. Kisebb mértékben, de eltérnek az inflációs célkitűzések is: a brit kormány a 2,5 százalék betartatását várja a Bank of Englandtól a következő három évben, az Európai Központi Bank viszont 2 százalékos plafont szabott meg a tagországok számára.
A brit pénzügyminiszter költségvetési beszédében 2,75-3,25 százalék közti GDP-növekedést prognosztizált a most kezdődő pénzügyi évre, a következő kettőre pedig 2,25-2,75 százalék köztit valószínűsített. Az adósság/GDP arány ez évben 37,1 százalék lesz, s a következő három évben 33 százalékra mérséklődhet (ezzel Nagy-Britannia messze túlteljesítené az EMU követelményeit, lévén ott elvben 60 százalék a megengedett arány, de az is elég, ha egy tagország csökkenő tendenciát tud felmutatni e téren). Nagy-Britanniában legkésőbb 2002 májusáig kell parlamenti választásokat tartani, de a kormányfő bármikor kiírathatja azokat. Megfigyelők szerint Tony Blair jövőre választásokat akar, hogy kihasználja a konjunktúrában levő gazdaság kínálta előnyöket, amelyeknek köszönhetően a közvélemény-kutatásokban a Munkáspárt most 20 százalékkal vezet a konzervatívok előtt.
(NAPI)