Vita az IMF és a Világbank szerepéről

Az IMF és a Világbank tevékenységével foglalkozó jelentés kapcsán az azt kidolgozó bizottság tagjai mellett Lawrence Summers pénzügyminisztert is meghallgatják a Kongresszusban. A jelentés egyebek közt a Nemzetközi Valutaalap kemény kritikusaként ismert harvardi professzor, a Kelet-Európa-szakértő Jeffrey D. Sachs közreműködésével készült, heves viták közepette. Sachs legnagyobb ellenlábasa, a washingtoni nemzetközi gazdasági intézet igazgatója, C. Fred Bergsten volt, aki a jelentéshez kapcsolt különvéleményében kifejtette: a benne foglalt többségi javaslatok számottevően növelik a nemzetközi gazdasági válság kockázatát, és szegények millióitól veszik el a gazdasági fejlődés kilátásait. Abban viszont nem volt vita a bizottságon belül, hogy fel kell szólítani a nemzetközi hitelezőket: töröljék el a legszegényebb országok egy részének adósságait.
A bizottság jelentésében azt javasolta, hogy az IMF hagyjon fel a tagországok gazdaságának mikroszintű irányításával, és csak rövid lejáratú kölcsönöket nyújtson akut válságban levő országok számára. A Világbank számára azt ajánlják, hogy kölcsöneit összpontosítsa a világ mintegy 80 legszegényebb országára, amelyek nem tudnak kereskedelmi hitelekhez jutni. Ez azt jelentené, hogy a Világbanknak fel kellene számolnia jelenlegi programjainak 70 százalékát, olyan országok hitelezését, mint Kína, Argentína, Oroszország, Mexikó, Indonézia és Brazília, amelyek egyébként is forrásokhoz tudnak jutni a világ tőkepiacán.
A szenátus bankügyi bizottságának elnöke és számos befolyásos tagja támogatásáról biztosította a jelentésben foglaltakat, kifejezve reményét, hogy azokból minél többet át tudnak emelni a készülő törvényjavaslatba. A képviselőház kisebbségi demokrata frakciójának vezetője azonban bírálta a jelentés készítőit: Richard Gephard szerint a bizottság feladata az lett volna, hogy az IMF és a Világbank megerősítését szolgáló reformokat dolgozzanak ki, ehelyett viszont forrásaik szűkítésére és súlyuk csökkentésére törekedtek. A Világbank sajtófőnöke szerint a jelentés téves elemzéseken és elferdített statisztikákon alapul, olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek maguk is elhibázottak és árthatnak a fejlődésnek, illetve a szegény országoknak.
(NAPI)