Kudarc az EU reformtanácskozásain

Noha a német EU-elnökség csütörtökön előterjesztett kompromisszumos javaslatai alapján némileg közeledtek az álláspontok az agrárminiszterek tanácskozásán, a tagországok továbbra is mélyen megosztottak - több vonal mentén is - mind a brüsszeli bizottság agrárreform-javaslatainak részleteit, mind a közös mezőgazdasági politika (CAP) finanszírozását illetően. Az 1998-ban beterjesztett brüsszeli reformcsomag szerint 2000 és 2003 között 30 százalékkal kellene csökkenteni az intervenciós árat a marhahús, 20 százalékkal a gabona, 15 százalékkal pedig a tej és a tejtermékek esetében, ezenfelül 2000-ben egy év alatt 30 százalékkal kellene visszafogni az olajos magvak termesztéséhez adott közvetlen támogatást.
A brüsszeli tervezet a német javaslatok alapján több ponton módosult, de a megegyezéshez ez sem volt elég.
A legtöbben Franciaországot hibáztatják, amely lényegében elutasítja mind a brüsszeli bizottság terveit, mind a német javaslatokat. Az elemzők általában egyetértenek abban, hogy még ha a következő menetben sikerül is megállapodni az árak, a szubvenciók és a kvóták dolgában, az uniós agrárbüdzsé finanszírozásának kérdése még mindig nyitva marad. A mezőgazdasági kiadások az EU 85 milliárd eurós összköltségvetésének mintegy felét emésztik fel, noha az agrártermelők csak az összes foglalkoztatott 5 százalékát adják. Az évi 11,5 milliárd euróval az EU-kassza legnagyobb befizetőjeként számon tartott Németország mérsékelni akarja hozzájárulásait, már csak azért is, mert az egyesítés óta évi 50 milliárd eurónak megfelelő összeget kell költenie Kelet-Németország felzárkóztatására. Az agrártámogatások egyik legnagyobb haszonélvezője, Franciaország voltaképp egyáltalán nem akarja azok leépítését, még azt sem fogadja el, hogy egy részüket az egyes országok költségvetésére terheljék rá.
Az EU tervezett keleti bővítésének az a feltétele, hogy a tagországok megállapodásra jussanak nemcsak az agrártámogatások, hanem általában az uniós költségvetés finanszírozása, illetve az intézményi reformok dolgában. Az ezek összességét tartalmazó Agenda 2000 nevű csomagot a március 24-25-i berlini EU-csúcsig kellene elfogadni, de mivel a tegnapi rendkívüli bonni állam- és kormányfői találkozó kudarccal végződött, az egymástól meglehetősen távol álló álláspontok jottányit sem közeledtek egymáshoz, erre nincs sok esély.
Gerhard Schröder német kancellár a találkozón kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amelyben egyrészt megismételte azt a korábbi német álláspontot, hogy a 2000-2006 közti időszakban reálértékben az idei szinten kellene befagyasztani az EU költségvetését és ezen belül az agrárköltségvetést is, másrészt viszont javasolta, hogy az elmaradott térségek fejlesztését célzó alapok összegét erre az időszakra 200 milliárd euróra faragják le. A javaslatot azonban nem fogadták el, ami nem meglepő hiszen az érintett országok korábban már a brüsszeli bizottság által javasolt 240 milliárd eurós limitet is elvetették.
SZ. M.