Nem lassul az EU bővítése

- Lassan két éve folynak a csatlakozási tárgyalások, és úgy tűnik, mintha alábbhagyna a kezdeti lendület. A harminc tárgyalási fejezet közül ugyan a hátralévő ötöt is megnyitják ebben a félévben, de hogy önt idézzük: nem a fejezetek megnyitása, hanem lezárásuk nehéz. A tárgyalóasztalra most kerülnek a komplikáltabb, időigényesebb fejezetek. Okot ad ez a nyugtalanságra?
- Budapesti látogatásomnak is az a célja, hogy meggyőzzem a kormányt: a folyamat nem lassult le; az a tény, hogy immár 12 országgal tárgyalunk, nem fékezi a bővítést, hiszen minden államot saját teljesítményével mérünk. A tárgyalásokat szeretnénk amilyen gyorsan csak lehet, lezárni, de nem az idő az egyetlen tényező. A tagállamok minőséget, a jelöltek tempót akarnak - a kettőt össze kell békítenünk.
- A magyar kormány, elfogadva, hogy az unió előbb rendbe akarja tenni saját intézményi reformját, 2003. január 1-et jelölte ki csatlakozási dátumnak. Ön ezt elérhetőnek tartja?
- Igen, de ez persze a közösségi joganyag meghonosításától is függ. Az EU 2002-től, az intézményi reformok elfogadásától áll készen az új tagok felvételére.
- Az intézményi reformok lehetővé tennék, hogy a szorosabb integrációt akaró tagállamok amolyan belső kört alakítsanak ki. Ennek deklarálása nem "másodosztályú" tagságot jelentene az újak számára?
- Biztosíthatom, hogy nem ez az unió stratégiája. A többsebességű együttműködés már ma is realitás, elég csak a valutaunióra vagy a schengeni megállapodásra gondolni. A szorosabb integrációra felkészült országok számára meg kell adni ennek lehetőségét, ez azonban nem lehet kirekesztő. Most nem föltétlenül csak az újakra gondolok, hiszen ma az unió is sokszínűbb, mint alapítása idején volt. Akkor szorosabb volt a koherencia a tagországok között, mint ma, túl a sokadik bővítési fordulón. És most, amikor története legnagyobb kibővülése előtt áll, a különbözőség még nyilvánvalóbb lesz.
- A helsinki csúcson megerősítették a tagjelöltek közötti differenciálás elvét, az eddigi első csoport azonban ebből keveset észlel. Egyetért azzal, hogy a differenciálás megvalósítása a bizottság előtt álló egyik legnagyobb kihívás?
- Amikor a tárgyalások megindultak, még nem alkalmaztunk megkülönböztetést, de a gyakorlatban, miután az első 8-11 fejezetet lezártuk a jelöltekkel, már igen. Vegyük például a halászatot: Magyarországgal elegendő néhány órányi tárgyalás, Lengyelországgal akár egy évig is elhúzódhat. Észtországgal a mezőgazdaság fejezete gyorsan lezárható, a lengyelekkel vagy önökkel nem. Tehát a differenciálás megvolt korábban is, és ez így is marad: nem egyszerre zárjuk le a témákat.
- Igen, de éppen ön nyilatkozta nemrégiben, hogy amíg az unió nem látja egy-egy fejezet esetében a bővítés hatását, addig nem tudja megfogalmazni közös pozícióját sem a kért derogációkkal, átmeneti könnyítésekkel kapcsolatban. A magyar főtárgyaló is bírálta az uniót, amiért kitér a válasz elől, nem ad orientációt.
- Teljesen megértem a magyar aggályokat. Csakhogy a kormány 55 területen kért kivételes elbírálást, ami a tagállamok szerint nem minden esetben megalapozott. Ezért magyarázatot, kiegészítő információkat kérnek. Nem látok ebben késleltetést, ez a normális menete a dolgoknak. Nézze meg, miként folytak a tárgyalások a spanyol, a portugál vagy a görög csatlakozásról. Ugyanez volt a menet: kezdetben gyors előrehaladás, majd következtek a nehezebb fejezetek...
- A bizottságnál még egy sort sem vetettek papírra a mezőgazdasági közös politikáról. Ez nem a lassulás jele?
- A közös politika kialakítása még valóban nem történt meg, de nem is ígérte senki, hogy az unió képes lesz megfogalmazni álláspontját néhány hónap alatt. Végül is a mezőgazdaság a legnehezebb fejezet, időre van szükség. De határozottan visszautasítom, hogy ez késleltetné a folyamatot.
- Bizottsági kollégája, az agrárpolitikáért felelős Franz Fischler a közelmúltban azt mondta, hogy a közvetlen jövedelemtámogatásból kezdetben nem részesülnek az újonnan csatlakozók, ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy egyes esetekben elkerülhetetlen lesz a támogatás. Ön miként vélekedik erről?
- A bizottság még nem foglalt állást. Fischler vitát kezdeményezett egy kérdésről, amit meg kell vizsgálni. Berlinben az EU költségvetési irányelveit összefoglaló Agenda 2000 kompromisszum gyümölcse volt, és mint Németország akkori főtárgyalója is mondhatom, azzal a feltétellel fogadtuk el, hogy nem lesz rajta változtatás, tehát a terheket nem növeljük. Fischler olyan tabut érintett, amelyről a tizenötöknek kell nyilatkozniuk.
- A csatlakozás másik kulcsproblémája a személyek szabad mozgása, ebben az esetben az unió mérlegeli a derogáció kérését. Mikor ismerjük meg a közös álláspontot?
- Úgy vélem, az a helyes, ha minél később, amikor a csatlakozás hatásai ismertté válnak. Amikor bemutatkoztam az Európai Parlamentben, nem hallgattam el a problémát. Magam is a Csehországgal határos vidékről származom, ismerem az ott élők félelmeit, nincs szükségem Haiderre ahhoz, hogy szembesüljek a kérdés komolyságával. Teljesen egyetértek Fischler kollégámmal, aki nem tart a bővítésnek a nemzeti munkapiacra gyakorolt hatásától, viszont problémát lát az ingázókban, akik naponta vagy hetente lépik majd át a határt. Fölmerülhet, hogy szektorokra vagy régiókra találjunk megoldást, de egyelőre korai volna erről beszélni.
GORDON TAMÁS