Szabadesésben az euró

Az euró dollárfolyama, amely a január elején tapasztalt enyhe felfutás óta egyfolytában valamivel az 1:1 arány fölött járt kötéltáncot, a hét közepéig csak rövid időszakokra lépte át a lélektani szintet. Ezt követően azonban az euró esése felgyorsult és pénteken már alig több mint 0,97 dollárt kellett adni érte; ezzel a dollár árfolyama a kétmárkás lélektani szintet is áttörte, tizenegy év után először.
Az euró újabb negatív rekordot döntött az angol fonttal szem- ben is: kis ideig csak 60,22 pennyt ért.
A közös pénz értékvesztésében az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy a piacok értékítélete szerint minden derűlátó nyilatkozat ellenére az eurózóna politikai és gazdasági kilátásai meg sem közelítik az Egyesült Államokét. A strukturális reformok hiánya, az euró létrehozásában oroszlánszerepet vállaló volt német kancellár, Helmut Kohl körüli pártfinanszírozási botrány, valamint Ausztriában a többek között euróellenességéről ismert Jörg Haider kormányközelbe kerülése együttesen igen komoly negatív hatást jelentett. Szakértők szerint az új történelmi rekordok felállításában nagy szerepe volt annak is, hogy az euró még csak verbális támogatást sem kapott az európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) pénzügyi vezetőitől, akik az egy héttel ezelőtti tokiói G-7-tanácskozás zárónyilatkozatában nem utaltak a közös pénz gyengülésére.
Az ECB vezető tisztségviselőitől több hónapja csak annak hajtogatására tellett, hogy a térség növekedési ütemének gyorsulásával az euró erősödni fog. Ennek azonban nemigen mutatkoztak jelei, ezzel szemben a térség inflációjának felgyorsulására utaló adatok láttak napvilágot, amelyek már azt a gyakran hangoztatott érvet is kezdték megkérdőjelezni, hogy az árstabilitást nem fenyegeti veszély. Nem véletlen, hogy a davosi világgazdasági fórumot kihasználva Ernst Welteke, a Bundesbank elnöke, az ECB kormányzótanácsának tagja a bírálatokra reagálva szükségesnek tartotta kifejteni, hogy az ECB figyelembe fogja venni az euró árfolyamának alakulását monetáris politikájának alakításakor, de ez nem jelenti egy kívánatosnak tartott árfolyamsáv kijelölését. Welteke annak a véleményének is hangot adott, hogy jelenleg növekszik a kamatok emelkedésének kockázata, s nem zárta ki az intervenció lehetőségét sem, hozzátéve, hogy ezzel kapcsolatos álláspontjukat természetesen nem kötik a piacok orrára. A német bankelnök azt is megjegyezte, hogy a jelenlegi Bundesbanknak gyakorlatilag nincs mozgástere ebben a kérdésben.
Robert Mundell, a tavalyi közgazdasági Nobel-díjas ugyanakkor sürgette, hogy az ECB interveniáljon az euró további értékvesztésének megállítása érdekében. Az amerikai professzor szerint az ECB nem hagyhatja figyelmen kívül a devizapiaci fejleményeket, mert a közös pénz gyengülése nyomán az importárak növekedésével, a túlzott és egyre növekvő bérkövetelésekkel olyan spirál indulhat el, amely felfelé nyomja az eurózóna inflációját, törvényszerűen kamatemeléshez vezetve.
B. P. A.