Az LVMH először tőzsdei felvásárlás útján mintegy 5 százalékos részesedést szerzett a hozzá hasonlóan a Wall Streeten is jegyzett olasz divatcégben, majd tovább növelte részesedését az ugyancsak olasz Prada divatház 9,5 százalékos tulajdoni hányadának átvételével (NAPI Gazdaság, 1999. január 14., 8. oldal), mostanra pedig a részvények 26,7 százalékát sikerült megszereznie.
Az egyebek közt a Christian Dior, a Givenchy és a Louis Vuitton divatmárkákat magáénak tudó LVMH becslések szerint mintegy 1,1 milliárd dollárt költött arra, hogy ma az összefonódó "G" betűkkel fémjelzett olasz márka legnagyobb tulajdonosa legyen. Mindazonáltal a francia csoport szóvivője a múlt héten bejelentette, hogy nem akarják felvásárolni a Gucci egészét (az olasz cég papírjainak zöme befektetési alapok, illetve kisbefektetők kezében van). Az LVMH mint 10 százalékosnál nagyobb részesedéssel bíró tulajdonos így is összehívathat egy rendkívüli közgyűlést, ahol elemzői várakozások szerint javaslatot tesz arra, hogy Bernard Arnault, a francia csoport elnöke és többségi tulajdonosa kerüljön be az igazgatótanácsba. Az LVMH részéről egyelőre nem erősítették meg ezt a szándékot.
Egyes elemzők szerint az LVMH és személy szerint Arnault túlságosan agresszív fellépése, illetve egy esetleges ellenséges felvásárlás elriaszthatná a Guccitól a divatcég jelenlegi elnökét, Domenico De Solét, illetve vezető tervezőjét, Tom Fordot. Nekik kettejüknek meghatározó szerepük volt abban, hogy a nyolcvanas években az összeomlás szélére került Gucci magához tért, és tavaly már 975 millió dollárnyi forgalmat bonyolított le, szemben az odakerülésük előtti utolsó év - 1992 - 202 millió dollárjával. Arnault mindeddig szuperlatívuszokban nyilatkozott a Gucci két kulcsfontosságú emberéről, ám a csoporttal való terveit még nem vitatta meg velük.
(REUTERS)
