Tízszázalékos különbség még elfogadható

Sokan remélték, hogy az euró bevezetése nyomán mérséklődnek az európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) országaiban meglévő árkülönbségek, illetve maguk az árak is. Ma Európában az egyes termékek árai közt - az autóktól a pelenkáig - országonként nagyok az eltérések, ám az egységes valuta révén gyorsan áttekinthetővé válik, hogy hol mit érdemes vásárolni. Ez elméletben az árak kiegyenlítődéséhez, illetve csökkenéséhez vezet, elemzők szerint azonban nem valószínű, hogy a folyamat gyorsan le fog játszódni.
A brit-holland Unilever befektetési szakembere szerint sok akadálya van annak, hogy a kiegyenlítődés megvalósuljon, sőt a vásárlók sem várják el ugyanazt az árat egy termékért a 11 EMU-országban.
A multinacionális vállalat amerikai tapasztalatai szerint a napi használati cikkek esetében 10 százalékos árkülönbség elfogadható a fogyasztók számára és ez várhatóan Európában is így alakul majd.
A különbségeket számos tényező indokolja, mint például a munkaerőköltség, a szállítás, az ingatlanárak, a forgalmi adó különbsége. A csökkenés ellen hat az is, hogy több multinacionális cég már régóta egy valutában - többnyire dollárban - határozza meg a termékei árát, hogy elkerülje a szürkepiac kialakulását a viszonteladói hálózatban.
Az Európai Fogyasztói Szövetség tavalyi felmérése még jóval nagyobb eltéréseket mutatott: egy 501-es Levi's farmer például Olaszországban 56 ECU-be került, míg Németországban 75 ECU-t számláztak érte, egy Canon fényképezőgépet egy német boltban 201,8 ECU-ért kínáltak, szemben egy francia áruház 300,3 ECU-s árával.
Külön problémákat vet fel az árak kialakításának kérdése. Az elmúlt évtizedekben a vásárlókat az olcsóbb vásárlás sejtetése érdekében hozzászoktatták a 99-cel végződő árakhoz, ami most az euróban is kiírt tételekkel megszűnik, legalábbis addig, amíg a nemzeti valuták teljesen el nem tűnnek az árcédulákról.
(REUTERS)