Tárgyalások a Baku-Ceyhan kőolajvezeték építéséről

A stratégiai fontosságúnak tartott 2000 kilométeres csővezeték, amely az azerbajdzsáni fővárost, Bakut kötné össze a Földközi-tenger partján fekvő török kikötővel, Ceyhannal, a tervek szerint napi 500 ezer hordó azeri és 400 ezer hordó kazah nyersolajat szállítana Grúzián keresztül. Az érintett országok tavaly novemberben kötöttek kormányközi megállapodást a vezeték létrehozásáról, a grúz kormány azonban utólag megtagadta egy kulcsfontosságú szerződés aláírását, magasabb tranzitdíjat, kedvezőbb biztonsági, kockázati és környezetvédelmi feltételeket követelve.
Az olajvezeték haszna, mint a szakértők rámutatnak, nem merül ki a várható tranzitdíjakban, mivel az infrastrukturális beruházásokat vonz magához, elősegíti a regionális stabilitást és együttműködést. A Clinton-kormány jelentős erőfeszítéseket tett a vezeték megépítése érdekében, mivel az csökkentené az újonnan önállósult Kaszpi-tengeri államok függőségét Oroszországtól és Irántól. Demirel török köztársasági elnök a hét elején Ankarában megbeszélést folytatott Hejdar Alijev azeri államfővel, aki aggodalmának adott hangot, hogy a grúz magatartás miatt késedelmet szenved a tervek szerint 2004 elején működésbe lépő vezeték építése. Demirel a hét végi tbiliszi látogatása során szeretné elsimítani a nézeteltéréseket.
A csővezeték építési költségét a szerződő kormányok 2,4 milliárd dollárra, független szakértők 3,3 milliárdra becsülik. Erre természetesen a kazah és azeri olajtermelőknek nincs elég pénzük, így egyes elemzők szerint Washingtonnak évi 100-200 millió dollárral kellene támogatnia a projektet.
Szkeptikus véleménynek szerint kérdéses, hogy található-e a Kaszpi-tenger térségében elegendő kőolaj egy ilyen kapacitású vezetékhez. Az utóbbi időben itt végzett próbafúrások ugyanis rendre kudarcot vallottak. A potenciális befektetők közölték, hogy mielőtt elköteleznék magukat, megvárják a Kaszpi-tenger kazah részén kezdett próbafúrások eredményét.
B. T. J.