Marad a fiskális szigor

Nagyjából így foglalható össze a Corriere della Sera szerint a Massimo D'Alema balközép kormánya által 1998 vége előtt a brüsszeli bizottság elé terjesztett stabilitási terv lényege, amelynek részleteit most ismertette a Radiocor gazdasági hírügynökség. (Ilyen tervet minden euróországnak be kellett nyújtania, ebben mutatják be, milyen eszközök segítségével tartják majd be az európai Gazdasági és Monetáris Unió alapjául szolgáló stabilitási szerződésben rögzített makrogazdasági feltételeket.)
A stabilitási tervben az olasz kormány rámutatott: a tavaly májusban jóváhagyott, 1999-2001-re szóló hároméves gazdasági-pénzügyi programban a mainál magasabb kamatszinttel számoltak.
Az egyéves lejáratú kincstárjegyek (BOT) kamatát például 4,5 százalékra tették, 1998 decemberére azonban a BOT már csak 3,16 százalékos kamatot hozott. Ha a hároméves periódus egészére 100 bázispontos kamatcsökkenéssel kalkulálnak, akkor még a vártnál lassabban növekvő GDP ellenére is javulhat a deficit/GDP arány. A Brüsszel elé terjesztett terv szerint a költségvetési deficit 1999-ben a GDP 1,8 százalékára, 2000-ben 1,15 százalékára, 2001-ben pedig 0,5 százalékára rúg majd.
A stabilitási terv kidolgozói a GDP várható gyengülésével is számot vetettek. Miután az 1998-ra kitűzött 2,5 százalékos növekedési célt a kormány már az év során 1,8 százalékra mérsékelte - s a végleges adat várhatóan csak 1,5 százalék lesz -, 1999-re is valószínűleg vissza kell venni a hároméves program ugyancsak 2,5 százalékos előrejelzéséből. Az új szcenárió 1999-re 1,9, 2000-re 2,2, 2001-re 2,3 százalékos növekedést prognosztizál. Azt a legborúlátóbb változat se tételezi fel, hogy Olaszország deficit/GDP-aránya túllépi az euróországok számára engedélyezett 3 százalékot.
A deficit csökkentésével párhuzamosan le kell szorítani a ma 118 százalékos államadósság/GDP arányt (az eurófeltételek 60 százalékot engedtek meg, azzal a könnyítéssel, hogy a csatlakozáshoz elég volt a lefelé tartó tendenciát demonstrálni). Az olasz kormány korábbi bejelentésének megfelelően a stabilitási terv is abból indul ki, hogy 2001-ig legalább évi 3 százalékot tudnak lefaragni a valamennyi euróország között a legrosszabbnak számító arányból, s 2003-ra 100 százalék alá kerülhetnek. A csaknem teljes egészében belső adósság csökkentésére felhasználják a privatizációs bevételeket is: 1998-ban ebből 21 ezer milliárd líra folyt be az államkasszába, idén 15 ezer milliárdot, a következő két évben 10-10 ezer milliárdot várnak.
A stabilitási terv ismertté válásával egy időben tette közzé a kincstárügyi minisztérium az 1998-as államháztartási mérleg legfőbb adatait. A költségvetés 58,5 ezer milliárd líra (35,41 milliárd dollár) hiánnyal zárt, ez az AP-DJ híre szerint várhatóan a GDP 2,9 százalékának felel meg. (A tavalyi GDP-re vonatkozó adatokat végleges még nem tették közzé, elemzői becslések szerint 1980 ezer milliárd líra körül alakul majd.) Az 1998. évi költségvetés 52,5 ezer milliárd lírás hiányt engedett meg, megugrását a kincstárügy azzal magyarázta, hogy a lassúbb növekedés mellett kisebbek voltak az adóbevételek, s ezt nem ellensúlyozták teljesen a mérséklődő kamatterhek.
Elemzők most arra figyelmeztettek, hogy Olaszországnak az adósságállomány csökkentése érdekében továbbra is szigorú gazdaságpolitikát kell folytatnia, magas adók mellett, miközben tulajdonképpen élénkítenie kellene a lanyhuló gazdaságot. Ráadásul az euró megfosztotta az olaszokat attól a lehetőségtől, hogy a gyenge líra által gerjesztett kiviteli expanzióval érjenek el látványos növekedést, amint azt tették a korábbi években.
SZ. M.