Az elemzők alábecsülték az ázsiai krízist

Az elemzőket akkora hideg zuhanyként érte az ázsiai válság - mondják most az elemzők -, mint a világ informatikai rendszereit a 2000. év dátumproblémája. A kontinens országai - tisztelet a kivételnek - oly mértékben omlottak össze 1998-ban, hogy az meghaladta a leginkább pesszimista forgatókönyvírók képzeletét is, még ha a tendenciákat helyesen határozták is meg. A közgazdászok kénytelenek belátni, hogy kevésbé lettek volna nevetségesek, ha az egy évvel ezelőtt megjósolt növekedési mutatók elé egyszerűen mínusz jelet tesznek.
A Goldman Sachs 1998. január 8-án közzétett 319 oldalas jelentése többek között ezt a megállapítást tartalmazza: 1997 a GDP növekedése szempontjából Ázsia számára valószínűleg a legrosszabb év volt egy évtizeden belül, de 1998 még ennél is rosszabb lesz. Helytállónak bizonyult az a feltételezés is, amely szerint Ázsia-szerte csökken a belföldi kereslet, a tőke pedig kivonul a térségből. Az a kinyilatkoztatás viszont már nem állta meg a helyét, hogy "az Ázsia körüli pesszimizmus túlzott". A Goldman Sachs egy évvel ezelőtti vélekedése szerint például Thaiföld gazdasága 1998-ban enyhe recessziót lesz kénytelen elszenvedni, miközben gazdasága 1,5 százalékkal esik vissza. 1998 végére a befektetési bank kénytelen volt e mutatót mínusz 8 százalékra módosítani.
A Bank of America elemzése ezen is túltett: Ázsia összes országa számára növekedést jelzett 1998-ra. Nem bizonyult tévedhetetlennek a térségbe dollármilliárdok tucatjait pumpáló Nemzetközi Valutaalap sem. Az IMF még 1997 decemberében is úgy vélte, hogy az erőfeszítések elkerülhetővé teszik Ázsiában a recessziót, s reménykedett, hogy Thaiföld az előző évihez hasonló, Indonézia pedig 2 százalékos GDP-bővülést produkál ebben az évben, Dél-Koreáról meg álmodni sem merte volna, hogy oda süllyed, ahol most van.