Egy biztosításokat közvetítő üzletkötő (alkusz) azért perelte be a biztosítót, mivel az felmondta a vele kötött szerződést, majd visszakövetelte a jutalékot azon szerződések után, amelyeket három éven belül felmondtak a biztosítottak. A bíróság a biztosítónak adott igazat. Az ezredforduló tájékán a hagyományos életbiztosítások mellett megjelentek a hazai piacon a befektetési egységekhez kötött biztosítások, majd ezeket a jelzáloghitelekkel kombináló módozatok is. A biztosítók magas jutalékkal ösztönözték az értékesítőket ezek eladására, de kikötötték, hogy a jutalék csak akkor jár, ha az ügyfél bizonyos ideig nem mondja fel a szerződést. A szóban forgó esetben a biztosítás kötelező "tartási ideje" három év volt, viszont a biztosító és az alkusz közötti szerződés két év után megszűnt. Miután az ügyfél felmondta a biztosítási szerződést, a biztosító visszakövetelte az elszámolási jelleggel kifizetett 819 ezer forint jutalékot, kamatostól. Miután az alkusz nem fizetett, a biztosító beperelte. Az alkusz - mint alperes - arra hivatkozott, hogy a szerződéses kikötés (az, hogy az ügyfél három éven belül nem mondhatja fel a szerződést) azért tisztességtelen, mivel az alkusznak a szerződés megszűnését követően nincs se lehetősége, se jogosultsága a biztosítások kezelésére. Ez a feladat a felperes biztosítót terhelte volna, aki megszegte a szerződés megszűnése után is fennálló együttműködési kötelezettségét. Megjegyezte még, hogy a biztosítót nem érte kár, mivel a tőle követelt díjat már levonta az ügyfeleitől. Az elsőfokú bíróság 772 ezer forintot és annak kamatait ítélte meg a biztosítónak. Indoklásában leírta, hogy az alkusz nem bizonyította azt, hogy a megbízási szerződés nem az ő és a biztosító szabad akaratából jött létre, illetve annak tartalmát nem szabadon állapították meg. A bíróság kifejtette, hogy az alkusz üzletszerzési tevékenységével szemben a biztosító feltételül szabta a szerződések hároméves fennmaradását. Ezért rendszeres, viszonylag magas összegű jutalékot fizetett, így abban az esetben, ha a szerződés három évig fennmarad, az alkusznak jelentős jövedelme keletkezett volna. Az alkusz egyoldalú előny kikötésére vonatkozó védekezésével szemben a bíróság osztotta a biztosító érvelését, hogy a felek a szerződés megkötésekor megállapodtak abban, a jutalék elszámolás jelleggel kerül kifizetésre. A bíróság úgy vélte, hogy az együttműködési kötelezettség a feleket a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során terheli, az együttműködési kötelezettség a megbízási szerződés megszűnésével együtt megszűnik. Sem jogszabály, sem a felek megállapodása nem írja elő a biztosító utógondozási, illetve állományápolási kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alkusz alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és azt kérte, hogy a biztosító fizesse a bírósági költségeket. A másodfokú bíróság véleménye szerint a fellebbezés nem alapos. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy mind a perbeli időszakban hatályban volt, a biztosítóintézetekről és biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. tv. 37. § (3) bekezdése, mind az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. tv. 12. § (1) bekezdése alapján megbízási díj (jutalék) a megbízott részére akkor jár, ha a megbízó a szerződést a harmadik féllel megkötötte, illetve az fennáll. Az alkusz egyben kereskedelmi ügynöknek is minősül, mivel díjazás ellenében állandó jellegű megbízás alapján szolgáltatást közvetített. Mivel a biztosító a Ptk. 218. §-a értelmében feltételhez kötötte a végleges megbízási díj fizetésének kötelezettségét, nem volt e szerződéses kikötés tisztességtelen, illetve jó erkölcsbe ütköző. Azt azonban valóban nem helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a biztosítónak nincs állományápolási feladata, a megbízó az adott helyzetben elvárható módon köteles a kereskedelmi ügynök kötelezettségeinek teljesítését elősegíteni. Ennek ellenére a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság - érdemben helytálló - ítéletét helybenhagyta.