Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A SpaceX hivatalosan is módosította az elsődleges prioritását, amely szerint önfenntartó várost épít a Holdon, vagyis a Mars expedíció hátrébb sorolódott. Ez azért logikus, mert a Holdra 10 naponta lehet indítani űrhajót, míg a Marsra csak 26 havonta. Ráadásul előbbi mindössze kétnapos utazás, míg a Marsra hat hónapig tart eljutni.
További újdonság, hogy nem bázist, nem előőrsöt, hanem várost akarnak megvalósítani. 10 év alatt egy „önmagát fejlesztő” várost építenek, amit sokan hitetlenkedve fogadnak. Azonban a legtöbb ember nem tudja, hogy a mérnöki tudás már milyen közel jár a megvalósuláshoz. Ezt nemrég egy részletes dokumentációban is közzétették a Grokon.
A kiindulópont, hogy a Starship repülésenként cirka 100 tonnát képes szállítani, azaz 10-20 holdrepülés/év esetén ez évente 1000-2000 tonna infrastruktúrát jelent. Ez már elég lehet egy város építéséhez. Elon Musk tegnap azt mondta, hogy a SpaceX olyan rendszert fog építeni, amely lehetővé teszi bárki számára, hogy a Holdra utazzon.
Inspired by @elonmusk Vision & 2021 ISU concept via @tobyliiiiiiiiii I present:???? Elon's Vision: Moon City First -> A conceptual documentarypurely imagined by #GrokImagine ????✨If this excites you:???? Share & repost???? Drop feedback help us improve and go bigger ????➡️????… pic.twitter.com/85eYkJRcyS — Laxman (@CodeWithBinary) February 10, 2026
Következő fontos elem, hogy már tudják, hogyan kell építkezni a holdporból. Az elemzésük szerint több validált zsugorítási módszerrel a nyers regolit 26–207 MPa nyomószilárdságú szerkezeti anyagot eredményez. 1/6 g alatt a holdi szerkezeteknek csak töredéke szükséges a földi épületekhez képest.
Megjegyezték, hogy Kína 34 regolit téglát repített a Tiangongra, azaz a kínai moduláris űrállomásra egy teljes évig, amelyek 2025 novemberében tértek vissza. Nem találtak a tárgyakon repedést vagy szerkezeti sérülést, miközben háromszor szilárdabb a sztenderd téglához képest.
Atomerőmű és holdéjszakák
Folytassuk: a legnehezebb mérnöki probléma a 14 napos holdi éjszaka a Holdon. A NASA és a DOE 2026 januárjában aláírt egy szándéknyilatkozatot egy 2030-ra a felszínen épülő atomreaktorról. Az 1. fázisú demonstrációs specifikáció 40 kW volt, majd a 2025 decemberében kiadott 2. fázisú felhívás már legalább 100 kW-ot ír elő. A reaktor esetében alapvető cél a 6 tonna alatti súly, a 10 éves élettartam, a nulla személyzeti beavatkozás és az autonóm indítás. A tervek szerint egy rover szállítja a helyszínre majd, egy ilyen reaktor akár egy kisebb várost is képes ellátni árammal a holdéjszaka alatt.
Fontos az is, hogy a Hold tömegének 40-45 százaléka oxigén, amely ugyan kőzetekben van bezárva, de már tudják, hogyan lehet kinyerni regolit elektrolízis segítségével. Utóbbi azt jelenti, hogy a Hold porát (regolitot) felolvasztják magas hőmérsékleten, majd elektromos árammal elektrolizálják, így az oxigént gázként leválasztják, a fémeket (vas, alumínium, szilícium stb.) pedig olvadt fémként nyerik ki.
A holdpor alapvetően elektrosztatikusan feltöltött, éles, mint a borotva, és mindenbe bejut. Az Apollo legénysége a Holdon a legnagyobb működési kihívásnak nevezte. 2025 márciusában a NASA elektrodinamikus porvédő pajzsát a Blue Ghost misszió során a Hold felszínén tesztelték. Az előtte-utána képek láthatóan megtisztított regolithot mutatnak az üvegeken és a radiátorokon. Ez volt az első olyan poreltávolítás, amelyet valaha a Holdon bemutattak.
Földalatti házak
A Holdon a legjobb ingatlanok a föld alá kerülhetnek. A GRAIL gravitációs adatai szerint a Hold tengerei alatt akár több kilométer széles lávaalagutak is létezhetnek, ezek közül az első barlangot közvetlenül a 2024-ben publikált radarelemzés erősítette meg. A szóban forgó Mare Tranquillitatis egy olyan hatalmas gödör, amely legalább 45 méter széles, és amelyből egy több tíz méter hosszú csatorna nyúlik ki.
Az árnyékos holdbarlangok belső hőmérséklete -20 °C és 17 °C között mozog, és egész évben stabil. Ráadásul alapvető jellemzői a nulla sugárzás, nulla mikrometeoritok, nulla hőciklus. A nyomás alatt álló lávaalagút-lakóhelynek nincs szüksége regolith pajzsra, nincs szüksége hőszabályozásra, és gyakorlatilag korlátlanul bővíthető.
10 év alatt meglehetnek
Elon Musk szerint „kevesebb mint 10 év” alatt kivitelezhető az első Hold-város megépítése. Az ütemezés alapján akár már idén megkezdődhet a gigaprojekt, vagyis első körben 2026-2028 között a robotizált teherszállításra kerülne sor. 5-10 Starship 500-1000 tonna szerkezeti elemet tudna kiszállítani, többek között a nukleáris reaktort. Illetve indulhat az ISRU kísérleti üzem. Ez utóbbi szintén alapvető tényező, hiszen az ISRU (In-Situ Resource Utilization) azt jelenti, hogy a Holdon, Marson vagy más égitesten helyben található nyersanyagokból állítjuk elő azt, amire szükségünk van az űrben.
Például a marsi levegőből oxigént és üzemanyagot, a holdi jégből vizet és hidrogént, a holdporból pedig építőanyagot vagy fémeket készítünk. Ez nélkül szinte lehetetlen fenntartható bázist építeni, mert mindent a Földről cipelni csillagászati összegbe kerülne.
A további időrend szerint 2028-2029-ben az első legénység leszállna a helyszínen, miközben a havi teherszállító repülések folytatódnak. Nagyjából 20-40 ember tartózkodhatna a Holdon, majd 2030-2032 között már 100-200 lakossal is kalkulálhatunk.
Ekkor már kezdődhet ipari méretekben az oxigén- és fémgyártás, illetve épülhet a 3D-nyomtatott város. 2033-2035 között már 200-500 ember jelenlétével kalkulálhatunk, vagyis egy működő városról beszélhetünk.
Hidegháború itt is
Ehhez kapcsolódik, hogy Trump még decemberben hozott egy rendeletet, amely 2030-ra állandó holdbázis létrehozását írta elő. Ezzel párhuzamosan Isaacman, a NASA igazgatója felgyorsította a kereskedelmi partnerségek kialakítását. De közben zajlik a hidegháború, hiszen orosz-kínai együttműködésben atomerőművet építenének 2033-2035-re, amely a Holdon is működőképes lenne.
Egy évvel ezelőtt Elon Musk még csak „figyelemelterelésnek” nevezte a Hold expedíciót, ma már ez a legfontosabb prioritás. Ami megváltozott, az nem a cél, hanem az a felismerés, hogy a Starship 100 tonnás hasznos teherbírása, az ISRU és az atomenergia kombinációjával egy önellátó holdváros még ebben az évtizedben megvalósítható, nem pedig a következőben. Ma már teljes technológiai dokumentáció is rendelkezésre áll, amelyet a Holdon való állandó települések építéséhez szükséges feltételeket mutatja be.
