Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Közlönyben megjelent határozat tényállása azzal indul, hogy az önkormányzat még 2013-ban határozatlan idejű bérleti szerződést kötött a bérlővel. Ebbe belefoglalta a következő kikötést: „A bérlő
köteles saját költségén közjegyzői okiratba foglalt, egyoldalú kiürítésre vonatkozó jognyilatkozatot tenni arról,
hogy a bérleti szerződés bármely okból történő megszűnése esetén a lakás kiürítési kötelezettségének eleget
tesz, illetve nem teljesítés esetén tudomásul veszi, hogy ellene közvetlen végrehajtási eljárás indul a lakás kiürítése
iránt. Jelen bérleti szerződés hatályba lépésének feltétele a közjegyzői okirat bérbeadó részére történő átadása és
jelen szerződéshez csatolása.”
Az önkormányzat 2019 utolsó napjára felmondta a bérleti szerződést. A bérlő kérte a Miskolci Járásbíróságtól a szerződés idézett pontja érvénytelenségének a megállapítását. A járásbíróság a Kúriához utalta tovább az ügyet, és így született meg a mostani határozat, amelyben a legfőbb bírói fórum kimondta a vitatott kikötés érvénytelenségét.
A hosszú jogi érvelés helyett elég felidézni a Kúria határozatának az elvi tartalmát. Ennek első pontja úgy szól, hogy az önkormányzat rendeletében, az önkormányzati lakás bérletére vonatkozó megállapodás tartalmát - a bérbeadó jogai tekintetében - csak az 1993-as lakástörvény keretei között határozhatja meg. Az önkormányzat nem jogosult arra, hogy rendeletben a lakásbérleti szerződés hatálybalépését a lakástörvényben nem szereplő feltétel teljesítéséhez kösse, rendeleti szabályozás útján a bérlőt a bérleti szerződés bármely okból történő megszűnése esetén, a közjegyzői okiratba foglalt kiürítési kötelezettség vállalására kényszerítse. Márpedig a vitatott kikötést nem tartalmazza a lakástörvény.
