Miközben a teljes népesség közel 58 százaléka él dupla komfortos vagy összkomfortos lakásokban, addig a szegényeknek csak 27 százaléka. A szegényeknek ugyanakkor 40 százaléka komfortos lakásokban él, miközben a nem szegényeknek csak 30 százaléka - állítják az elemzést készítők.
Miközben a szegények 18 százaléka él félkomfortos és 4 százaléka szükség- és egyéb lakásokban, addig ez a nem szegények körében együttvéve is kevesebb mint 5 százalék. A teljes népesség 76 százaléka nem találkozik lakásában olyan minőségi problémákkal, mint a rossz nyílászáró, a beázás vagy a vizesedő fal, illetve padló, a nem szegények esetében ez az arány már 81 százalék, miközben a szegények körében csak 47 százalék. A problémák a szegények körében halmozódnak; 17 százalékuk lakik olyan lakásban, ahol kettő, 11 százalékuk pedig olyanban, amelyben mindhárom említett minőségi probléma előfordul.
A megyei jogú város a legjobb a szegényeknek
A szegények és a nem szegények lakásainak komfortosságában viszonylag nagyok a különbségek az egyes településtípusok között. A szegények közül legalább komfortos lakásban legtöbben a megyei jogú városokban (86 százalék), míg legkevesebben a községekben (59 százalék) élnek, vagyis a községekben közel háromszor akkora a relatív kockázata annak, hogy a jövedelmi szempontból szegények alacsony komfortfokozatú lakásban lakjanak, mint a megyei jogú városokban.
A szegénynek nem tekinthető népességben bár minden településtípusban kisebb az alacsony komfortfokozatú lakásban élők aránya, településtípus szerinti különbségek így is maradnak. A kisvárosokban több mint két és félszer nagyobb eséllyel laknak a nem szegények komfortosnál rosszabb lakásban.
A lakásminőségi mutatókban nincsenek jelentős eltérések településtípus szerint, sem a szegénységi küszöb alatt, sem a felett. Azoknak az aránya, akik olyan lakásban laknak, amelyre nem jellemző a felsorolt negatívumok közül egy sem, a szegények esetében 45-54 százalék, míg a nem szegényeknél 78-84 százalék. Vagyis a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb arányokkal jellemezhető településtípusok között még másfélszeres eltérés sincs.
A fővárosi lakókörnyezet lehet a legproblémásabb
A lakókörnyezeti mutatókban településtípusok szerint már nagyobbak a különbségek mind a szegények, mind a nem szegények esetében. A települési hierarchia szerinti sorrend e mutatók esetében egyértelműen megfordult, hiszen mind a szegények, mind a nem szegények közül a községekben élők számolnak be a legkisebb, míg a fővárosiak a legnagyobb arányban lakókörnyezeti problémákról. Ugyanakkor a szegények esetében kisebbek az eltérések a problémákkal szembesülők arányaiban, mint a nem szegények esetében - jegyzi meg a KSH.
Háztartástípusok szerinti különbségek
A szegények több mint négyszer akkora valószínűséggel élnek legfeljebb félkomfortos lakásokban, mint a nem szegények, közel háromszor valószínűbb, hogy lakásuk nem megfelelő minőségű, de csak másfélszer akkora valószínűséggel panaszkodnak lakóhelyi környezetükkel kapcsolatos problémákra, illetve valamilyen szolgáltatáshoz való nehéz hozzáférésre.
A szegények közül legnagyobb arányban a legalább két aktív korú felnőttből álló, gyermek nélküli háztartások laknak (35 százalék) összkomfortos lakásokban, a többszemélyes nyugdíjas háztartások gyermek nélkül pedig komfortos lakásokban (49 százalék). Az egyedül élő nyugdíjasok, illetve aktív korúak laknak legnagyobb arányban (egyaránt 26 százalék) komfort nélküli vagy szükséglakásokban.
A lakásminőségi mutató szempontjából a szegények körében a gyermek nélküli aktív korú háztartások mellett a nyugdíjas háztartások (akár egy-, akár többszemélyes) élnek legnagyobb arányban (59 százalék) jó minőségű lakásokban. Ezzel szemben a gyermekes háztartások (függetlenül a felnőttek számától) laknak legkisebb arányban (42 százalék) ilyen kellemes lakásokban.
A szegénységi küszöb feletti jövedelemmel rendelkező háztartások között a kellemes lakásokban élők aránya a legnagyobb a gyermek nélküli nyugdíjas, illetve aktív korú háztartások, valamint a gyermeket nevelő, több, aktív korú felnőttes háztartásokban.
A szegények körében a gyermekes háztartásokban élők lakókörnyezeti mutatói a legkedvezőtlenebbek, míg a legkedvezőbbek a nyugdíjas, illetve a gyermek nélküli aktív korú háztartásokéi. A szegénységi küszöb felett a gyermek nélküli, többszemélyes, nyugdíjas, illetve a legalább két aktív korú felnőttel élő háztartások arányai a legkedvezőbbek.
