Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány 2000-ben vezette be a Fidesz otthonteremtési programján alapuló átfogó lakástámogatási rendszert. Az új jelzáloghitel-konstrukció révén a gyermekes családok és a fiatal házasok az akkori közel 25 százalékos banki kamatokkal szemben akár évi 6-8 százalékos, kedvezményes és hosszú lejárat hitelekhez juthattak. A támogatási formát nemcsak új lakás építéséhez, hanem bármely lakás megvásárlásához, bővítéséhez és felújításához is igénybe lehetett veni - forintalapú hitelkonstrukcióval.
2003 volt a csúcspont
Míg kezdetben az új lakásokra volt több igény, addig a trend 2002-ben megfordult, és a használt lakások felújítása és vásárlása iránti hitelek lettek kelendőbbek. Három év alatt így összesen 160 ezren vettek igénybe hitelt használt lakás esetén, és közel 70 ezret az új lakás építése esetén. A Magyar Nemzeti Bank szezonálisan kiigazított adatai alapján a csúcspont 2003 volt, amikor összesen 720 milliárdra nőtt a lakáscélú hitelek állománya, miközben a háztartások bruttó megtakarítása folyamatosan apadni kezdett. Nem árt tudni: ha az állam hitelt nyújt, azt valahonnan finanszíroznia kell. Mivel a magyar állam évek óta többet költ, mint amennyi bevétele van, a lakossági hiteleket is külföldről kénytelen finanszírozni.
Road to hell: spekulatív hitelfelvételek
Az intézkedések soha nem látott mértékben fellendítették az ingatlanpiacot, de meg is mutatták a magyar lakosság óriási hiteléhségét. Ugyanakkor volt még egy óriási lelki hatásuk: a polgárok immáron nem albérletért, hanem a saját tulajdonú lakásért fizették ki a borsos forintalapú törlesztőrészleteket. Voltak, akik spekulatív céllal vásároltak nagy értékű ingatlanokat - kihasználva a többszöri hitelfelvétel lehetőségének kiskapuját, és a 30 milliós felső küszöböt. Jog és erkölcs összefüggését illusztrálandó, nem árt megemlékezni arról, hogy az FHB Bank már 2002 (!) őszén jogi állásfoglalást kért a pénzügyminisztériumtól a többszörös igénybevétel kérdéses voltáról, ám a PM szakértői jogilag nem találtak semmi kifogásolni valót a rendelkezésben. Ebből egy fideszes forrásunk azt a következtetést vonta le, hogy "ha a szocialisták kifogásolták a többszörös igénybevételt, később miért halogatták a rendelkezés megszüntetését?"
Más is kiderült
2003-ra ugyanakkor az is kiderült, hogy a rendszer akkori formájában tovább nem finanszírozható, mivel az állami támogatás túlságosan megterheli a költségvetést. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az Orbán kormány eredeti tervei szerint az építőipar felfutása generált volna olyan többletbevételt, ami egyrészt megjelenhetett volna a GDP növekedésben is, másrészt lehetővé tette volna, hogy hosszútávon lépésről lépésre csökkentsék a lakáshitelek forintkamatait. Ebben lehet is valami, hiszen a GKI Gazdaságkutató számításai szerint a lakásépítési boom 100 milliárd többletbevételt hozott az államnak - igaz, két év alatt. Az eltérő gazdaságpolitikát valló új kormány azonban nem várta meg a közgazdasági kísérlet - szerintük felettébb kétséges - eredményét.
Korrekció egy igazságosabb lakástámogatási rendszerért
A szocialista-szabaddemokrata kormány 2004-ben több helyen szigorította a lakástámogatás rendszerét. Bár az átfogó szigorítást az igazságosabb rendszer kialakításával indokolták, az is sokat nyomott a latban, hogy a szocialista kormány a lakossági megtakarítások ösztönzésével próbálta visszafogni a kiadásokat. Ám ez a pénzügyi politika sem érte el a célját. A lakosság hitelfelvételi kedve ugyanis nemhogy megállt volna, éppen ellenkezőleg: 2004-től kezdődően még tovább növekedett, és ráadásul alaposan átalakult. 2005-ben például a teljes lakáscélú hitelfelvételnek már a 90 százaléka származott devizalapú - elsősorban euró és svájci frank alapú - hitelekből. Vagyis a lakossági hiteléhségnek a jelentős árfolyamkockázat sem szabott gátat, a bankok legnagyobb örömére. Ma már az is látszik, hogy a Fészekrakó is inkább korrekcióként értelmezhető, amely igazságosabbá tette a rendszert - de csak kismértékben. Összesen ugyanis 10 ezer ember vette igénybe a kedvezményes lehetőséget, amely így marginális maradt.
Hosszú távú folyamatok a terepasztalon
Orbán Viktor januárban úgy fogalmazott: a szocialista kormány intézkedései miatt ugrott meg a devizahitelek aránya, ami súlyos árfolyamkockázatot jelent a lakosságnak. Ez csak részben igaz. Az Index összeállítása szerint a 2002-2003-as hitel felfutás alapvetően annak volt köszönhető, hogy egyfelől korábban nem volt ilyen lehetőség, másfelől az újdonság egybeesett a nagy - és döntően a 100 napos programhoz kapcsolódó - fizetésemelések időszakával. Miközben a 2004-es szigorítások is nehezítették a hitelek elérhetőségét, megjelentek a piacon azok a devizahitelek, melyek - a használt lakások esetében egyértelműen - már kedvezőbb lehetőséget jelentenek, mint a támogatott hitelek. 2005-ben például a támogatott hitelek mintegy 42 ezres köre mellett további 65 ezer, lakáscélú hitelt vettek fel Magyarországon, ennek jelentős része devizaalapú volt. Ma a teljes lakáscélú hitelállomány már 2200 milliárd forint felett van, miközben 2003 végén mindössze 720 milliárd volt.
