A fejlettebb országokban a közigazgatásnak évtizedek óta természetes kelléke az elektronika, nálunk azonban használata csak csigalassúsággal kezd elterjedni. Átfogó kormányzati program erre mindeddig nem született és az egyes részterületek – mint például a földhivatalok – számítógépesítése is több év alatt, PHARE-támogatással valósul meg. Az elképzelés szerint utóbbi fejlesztés lényege, hogy az elektronika elterjesztésével, korszerű programok bevezetésével ha nem is forradalmian, de apró lépésekkel megváltozzon a korábban tapasztalt áldatlan helyzet: vagyis lényegesen gyorsabbá, naprakésszé s így biztonságosabbá váljanak az ingatlanügyletek, rövidüljön le a gyakran hónapokig eltartó ügyintézési idő, s nem utolsósorban az uniós elvárásokhoz közelítő, erős közhiteles rendszer alakuljon ki.
A szakemberek szerint az uniós elvárásoktól elmaradó helyzet kialakulásához hozzájárult a 90-es években – a kárpótlással, a privatizációval, a bérházak társasházzá alakulásával – beindult tulajdoni reform is, melynek során rövid idő alatt óriási mértékben megnőtt a magántulajdonok száma, amelyet a manuális ügyintézésre berendezkedett földhivatali rendszer egyszerűen nem tudott követni. Ez végül elodázhatatlanná tette a számítógépes fejlesztést, amelynek megvalósítására több milliárdot igénylő többlépcsős, országos kormányprogram is született.
A modernizáció első ütemében 1993-tól folyamatosan sor került a 19 megyei, a fővárosi és a 117 körzeti földhivatal adatállományának elektromos feldolgozására. Beindult a nemzeti kataszteri program is 1997-ben, amelynek alapja a digitális alaptérkép. Ez a Takaros nevet viselő program már komplexen kezeli a szöveges és a geometriai adatbázisokat. Működési feltételeinek a kialakítása – a már meglévő térképek felfrissítése, digitalizálása – a helyszínelések és légi felvételek alapján jelenleg is folyik, s folyamatosan viszik be az adatokat a számítógépes integrált rendszerbe.
A Takaroshoz kapcsolódik a Takarnet program is, amely idén május közepén indult és jelenleg két hónapos működése tapasztalatainak a feldolgozása folyik. Ezt követően Szendrő Dénes, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) osztályvezetője szerint szeptember elején beindulhat a rendszer. Vagyis ekkortól kapcsolódhat rá a felhasználói kör, elsősorban a közintézmények. Első lépcsőben a társminisztériumok, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, majd az illetékhivatalok, nyomozó hatóságok, az APEH, végül pedig – a tervek szerint – a bírósági végrehajtók, közjegyzők, bankok, valamint a kamarai tagsággal rendelkező ügyvédek, önkormányzatok vehetik igénybe. A szolgáltatást az FVM-nél kell megrendelni, amelynek munkatársai kiküldik a kitöltendő formanyomtatványt, majd ennek alapján elbírálják, hogy megadják-e a csatlakozáshoz az engedélyt.
A rendszer működésének lényege és alapfeladata, hogy az országos földhivatali hálózatba bekapcsolt integrált adatbázis segítségével bármely ingatlan adatai az ország bármely pontjáról a szolgáltatást igénybe vevő számítógépén azonnal elérhetők, így nem kell elutazni a helyszín szerint illetékes földhivatalhoz. A rendszer – ha a földhivatali nyilvántartás naprakész és pontos lesz – valóban alkalmassá válik a tulajdoni biztonság fokozására is, mivel a programokat kezelő ügyintézők csak a megfelelő jelszó segítségével tudnak belépni a hálózatba.
Amennyiben egy szervezet, például pénzintézet rendszeresen igénybe akarja venni a szolgáltatást, szerződést kell kötnie a Földmérési és Távérzékelési Intézettel 50 ezer forint egyszeri csatlakozási díj befizetése mellett, majd az esetenként igénybe vett szolgáltatás mértékétől függően további összeget kell leróni. Ha például a szolgáltatást igénybe vevő csak betekinteni szeretne egy adott ingatlan adataiba, mindössze 375 forintért megteheti, míg az ingatlanadatok (például helyrajzi szám vagy cím) minden egyes darabjának 25 forint a díja, egy hiteles tulajdonilap-másolat pedig 2000 forintba kerül.
Mindezen pozitív változások ellenére az új kormány igazságügy-minisztere a közelmúltban felvetette a földhivatali ingatlan-nyilvántartási rendszer visszatelepítésének lehetőségét a bíróságokhoz, amelyek – miként régen is – hatékonyabban és főleg nagyobb biztonsággal tudnák azt működtetni. Ezzel kapcsolatban ugyan egyelőre megoszlanak a vélemények, a szakemberek többsége azonban abban egyetért, hogy az ingatlan-nyilvántartásnak közhitelesnek, vagyis naprakésznek, pontosnak kell lennie, s a földhivatalok – néhány kivételtől eltekintve – nem képesek kellő hatékonysággal ellátni ezt a munkát. Ugyanakkor jelenleg a bíróságok sincsenek felkészülve a feladat átvételére: ehhez ugyanis komoly előkészítő munka, korszerű technikai háttér és személyi állomány szükséges, ami jelentős tőkeinvesztíciót igényel.
