A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés témaköre az utóbbi években egyre hangsúlyosabbá vált, főként azért, mert a gyakori munkabalesetekkel harsányan foglalkozik a napisajtó. A statisztikák szerint átlagban havonta történik egy-egy ilyen baleset. Emlékezetes és nagy port kavaró eset volt néhány évvel ezelőtt a budapesti Mammut üzletközpont építésénél használt daru hasonló balesete is, amikor a felborult daru miatt sajnálatos módon meghalt egy ember. De csak mostanában három ilyen toronydaruval kapcsolatos baleset hívta fel a figyelmet, melyek közül volt, amelyik szintén emberéletet követelt. 2002 szeptemberében történt például Debrecenben egy darubaleset, amikor egy építkezéshez használt daru az épületre rázuhant, és ennek következtében két ember könnyebben, kettő pedig súlyosabban megsérült. De említhetnénk egy szomorúbb példát, az Üllőn történt balesetet, amikor nem áramtalanították a munkaterület felett húzódó vezetéket és az áram "áthúzott", így áramcsapás következtében két ember életét vesztette.

A munkavégzéssel kapcsolatos balesetek a mindennapokban meglehetősen gyakoriak. Mindazonáltal nemcsak toronydarukkal kapcsolatban fordulnak elő balesetek, hanem bárhol, ahol veszélyes körülmények között munkavégzés folyik, amelynél az emberi élet, testi épség vagy egészség egyáltalán veszélybe kerülhet. Egy biztonsági őr állása is lehet legalább ilyen felelősségteljes és veszélyes, például ha arra az esetre gondolunk, amikor az őr kutyái megtámadtak egy fiatal fiút - aki mit sem sejtve a buszmegállóban várakozott -, és súlyos sérüléseket okoztak neki. Ez az eset is a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatti felelősséget alapozza meg. Tekintettel azonban arra, hogy mostanában jelentős aktualitást kaptak a toronydaruk által okozott balesetek, a közeljövőben egy átfogó, a munkakörülmények biztonságát ellenőrző országos vizsgálat is indul, annak érdekében, hogy feltárják a hiányosságokat és meg lehessen előzni az ilyen eseteket. E baleseteknél természetesen azonnal felmerül a balesetekért való felelősség telepítésének a kérdése is, mely a probléma hátterének áttekintését igényli.
A szervezett munkafolyamatok - mint például egy építkezés is - veszélyesek lehetnek mind a munkát végző, mind pedig a munkafolyamat hatósugarában tartózkodó emberekre, ezért a biztonságos munkavégzés érdekében rendezett munkavédelmi, biztonsági és egyéb szabályzatok létrehozása és kötelező betartása szükséges. Amennyiben ezeket a biztonsági szabályokat a munkavégzés során betartják, akkor ez a minimumra csökkenti, vagy optimális esetben teljesen kizárja a baleset bekövetkezésének a lehetőségét. Azonban e szabályokat gyakran áthágják figyelmetlenségből, vagy amiatt, mert így próbálnak spórolni a munkavégzés költségein. Például ha a munkáltató nem alkalmaz elégséges számú munkást a munkafolyamat biztonságának az ellenőrzésére, vagy nem szán pénzt a megfelelő biztonsági felszerelés megvásárlására, alkalmazására, amire jogszabály kötelezné. A sajtó és a közvélemény egyetért abban, hogy a munkabalesetek azért is fordulnak elő leggyakrabban az építőiparban, mert itt foglalkoztatják szinte a legtöbb feketemunkást, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel.
A kérdés jogi vonatkozásainak érdekességét az jelenti, hogy az élet sok különös esetet produkál, amelyeknek jogi értékelése időnként meglehetősen bonyolult feladat, mindemellett kevés szakirodalom található ebben a témában. Elsőként szögezhetjük le, hogy az ilyen esetek jogi következményei mind a polgári, mind a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nagy jelentőséggel bírnak, tehát két oldalról is vizsgálhatók. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés az esetet büntetőjogi oldalról közelíti meg, míg a polgári jogi felelősség tisztázása az esetleges kártérítési eljárásoknál szükséges, és akár a büntetőjogi felelősség megállapításával, akár anélkül is megtörténhet. A két különböző eljárásban végső soron a büntető-, illetve a másik esetben a polgári bíróság hivatott dönteni. Amennyiben a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg, ettől függetlenül kár okozása esetén a felelősség megállapítása és kártérítés iránt per indítható. Amennyiben pedig megállapítható valakinek a büntetőjogi felelőssége, úgy abban az esetben a büntetőeljárás kötelezően megindul a büntetőjogi felelősség tisztázása végett. A debreceni darubaleset megvizsgálásakor a munkavédelmi szakértő már a baleset után két nappal valószínűsítette, hogy a munkavégzés során megsértették a biztonsági előírásokat, mivel szakszerűtlen volt a daru rögzítése, túl nagy terhet próbáltak vele megemelni, és emiatt történt a baleset. Pusztán a véletlennek köszönhető, hogy abban az időben éppen nem tartózkodtak többen az egyébként meglehetősen nagy forgalmú utcán. A daru ráadásul egy olyan épületre esett és rongálta meg azt, amely műemlékvédelem hatálya alatt áll, így a műemlékvédelmi hatóság úgy nyilatkozott, az építkezésért felelős vállalkozót kötelezni kell arra, hogy az épületet az eredeti állapotába állítsa vissza. A baleset további büntetőjogi vonatkozásairól egyelőre csak annyit tudunk, hogy a rendőrség ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Az ilyen balesetekért való büntetőjogi felelősséget értékeli a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 171. §-a, amelyben a megfogalmazott védelem elsődleges célja a felelősség pontos megállapítása mellett a prevenció. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményi tényállásával a jogalkotó az emberi élet, a testi épség és az egészség védelmét kívánja biztosítani, ezért a bűncselekmény tényállását a Büntető törvénykönyv XII. fejezetének első címében - az élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények között - helyezte el.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállási elemei
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés jogi tárgya az emberi élet, testi épség, illetve az egészség. Más vagy mások életét, testi épségét, illetve egészségét veszélyeztetheti vagy sértheti a bűncselekmény. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés passzív alanya csakis az elkövetőn kívüli más élő ember lehet, tehát a bűncselekményt saját magára nézve nem követheti el az elkövető. Ez utóbbi esetben büntetőjogi felelősségre vonásnak nincs helye.
A Miskolci Városi Ügyészség B. 1091/2001. számú ügyében bűncselekmény hiányában ezen az alapon szüntette meg a nyomozást. Id. és ifj. K. B. az általuk vezetett kft. telephelyén lévő épületének a felújítását végezték a munkában szívességből segédkező ismerőseikkel együtt. Tetőt javítottak, amihez senki nem rendelkezett kellő szakértelemmel, munkavezető nem volt kijelölve, a tulajdonképpeni munkát id. K. B. sértett szervezte és irányította. A munkavégzéshez szükséges feltételek biztosításának hiánya miatt id. K. B. a pala felrakása közben az épület tetejéről lezuhant és a szerzett sérülései következtében elhalálozott. A nyomozás halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ifj. K. B., mint a kft. ügyvezetője ellen indult. A nyomozást az ügyészség azért szüntette meg, mert - amellett, hogy egyébként a munkavégzés az Mvt. szerint nem minősült szervezett munkavégzésnek és így munkabalesetnek sem volt tekinthető - id. K. B. is a kft. ügyvezetője volt, felette, illetve rá nézve utasítási joggal rendelkező személy a munkaterületen nem volt, beleértve a szintén ügyvezetőként bejegyzett ifj. K. B.-t is. Csak más személy balesete esetén lett volna a munkát közvetlenül irányító ügyvezető, id. K. B. felelőssége vizsgálható vagy megállapítható, de saját személyére nézve nem.
A tényállás alapvető eleme az elkövetési magatartás körülírása. Így e bűncselekményt az követi el, aki a foglalkozásának szabályait megszegi, és ezzel más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. Foglalkozásnak minősül minden, a megélhetés biztosítása végett űzött tevékenység. A foglalkozásnak ezt a fogalmát a bírói gyakorlat munkálta ki. Ez a fogalom megkönnyíti az elhatárolását is esetlegesen más bűncselekménytől és a büntetőeljárás kezdeti stádiumában is segíthet az alapos gyanú megállapításában. Ezért tekinti a gyakorlat - helyesen - irrelevánsnak, hogy a terhelt a foglalkozását főfoglalkozásként, engedélyhez kötötten, szakképzettséget igénylő munkakörben vagy alkalomszerűen végzi. A "foglalkozás szabályai" kifejezés mindössze arra utal, hogy a foglalkozásnak minősülő tevékenység milyen, az egyes szakterületekre vonatkozó biztonsági, munkavédelmi normák hatálya alá tartozik. Amennyiben akár a legalapvetőbb munkavédelmi normák is vonatkoznak az adott esetre, akkor ez már alapot nyújthat a büntetőeljárás megindítására, és emellett természetesen további kérdés, hogy van-e felelősségre vonható személy. A biztonságos munkavégzés érdekében munkavédelmi előírások, szabályok léteznek a gyakorlatban, általánosságban és a különböző munkavégzési területekre vonatkozóan is.
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alanya csakis a foglalkozás szabályainak a hatálya alatt álló személy lehet, aki megszegi e szabályokat. A contrario következtethetünk ebből arra, hogy amennyiben valaki foglalkozása szabályait betartja, akkor egyáltalán nem követi el a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést. A foglalkozás szabályainak megszegése megvalósulhat aktív vagy akár passzív magatartással is.
Bűnösség tekintetében a tényállásban foglalt foglalkozási szabály mind gondatlanul, mind pedig szándékosan megszeghető. Ebből a szempontból a gondatlan szabályszegés esetén a társtettesség megállapítása kizárt, mivel ha a foglalkozás szabályainak hatálya alatt álló több elkövető magatartásának következményeként következik be az eredmény, akkor mindegyik önálló tettesként felel. Ugyancsak nem lehet megállapítani bűnrészességet sem a gondatlan bűncselekmény esetében, sem pedig a vegyes bűnösséggel megvalósított bűncselekményeknél, amikor a szabályszegés szándékos. Az elkövetéskori tudattartalom vizsgálata a bűnösségi körülmények tekintetében is érdekes kérdéseket vethet fel a gyakorlatban, hiszen a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés más bűncselekményektől való elhatárolásának általános ismérve ez. Míg a foglalkozási szabályok megszegése lehet gondatlan, vagy akár szándékos is, addig az eredmény tekintetében - azaz a veszélyhelyzet vagy testi sérülés okozása vonatkozásában - alapesetben csakis gondatlanság állhat fenn. Ez a gondatlanság lehet tudatos gondatlanság - luxuria - vagy hanyag gondatlanság - negligentia - is. Luxuria esetén az elkövető a szabályszegésének következményeként létrejövő eredmény bekövetkezését előre látja, de könnyelműen bízik annak elmaradásában, míg negligentia esetén az eredmény bekövetkezését csak azért nem látja előre, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta.
Így történt ez a BH. 1984. 88. számú jogesetben, amikor a darus gépkocsivezető nem győződött meg a magas daruval a közúton való közlekedés veszélytelenségéről, a mulasztása folytán a daru gémje hozzáért az útvonal felett húzódó húszezer voltos elektromos áramvezetékhez és ennek következtében áramütés érte a terhet kézzel biztosító munkást, aki meghalt.
Ez a jogeset elhatárolási, illetve halmazati problémákra is rávilágít. A baleset közúton történt, így a specialitás elve alapján a Btk. XIII. fejezetében szabályozott közlekedési bűncselekmény alapos gyanúja is felmerülhetne, de mivel a kérdéses esetben nem a KRESZ hatálya alá tartozó foglalkozási szabályt szegett meg a munkavállaló, ezért halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége valósult meg.
A szándék lehet egyenes és eshetőleges is, azaz előfordulhat, hogy az elkövető előre látja a magatartásának a lehetséges következményeit, és azokat kívánja, vagy azokba belenyugodva cselekszik. Az élet és testi épség elleni bűncselekményektől tehát a szándék vizsgálata alapján lehet elhatárolni a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést.
A Btk. 171. §. (3) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor az elkövető szándékos szabályszegésével szándékosan idézi elő a közvetlen veszélyhelyzetet. A szándék azonban csakis a veszélyeztetésre irányulhat, testi sértésre, mint eredményre nem, hiszen ha azt is átfogná a szándéka, akkor már egy másik bűncselekményt kellene megállapítani. Ezt "limitált veszélyeztetési szándéknak" nevezi a gyakorlat, tekintettel arra, hogy ezen a veszélyeztetésen nem megy túl az elkövető szándéka. Szándékos veszélyeztetés esetén kizárt a kísérlet megállapítása. A BK. 123. számú állásfoglalása alapján a szándékos veszélyeztetés elkövetőjét segítségnyújtási kötelezettség is terheli, ha szándékosan idézte elő a veszélyhelyzetet.
Főszabály szerint általában az alábbi területekre koncentrálódnak a bűncselekmény gyakori előfordulásának a szempontjai:
- az építésügyi szabályok, balesetelhárító előírások, munkavédelemmel kapcsolatos szabályok,
- az orvosi tevékenységre vonatkozó szabályok körében fordul elő a bűncselekmény, illetve
- további területként a jogalkotó e fogalomkörbe vonja a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályokat is.
Bővebb kifejtést igényelnek az orvosi tevékenységgel kapcsolatos esetek, mert speciális az orvosi tevékenységhez kapcsolódó felelősség, amelynek objektív határát úgy kell meghúzni, hogy az az ésszerűség intervallumán belül maradjon, azonban itt most erre nem térünk ki, ez egy külön tanulmány témája lehet.
Szintúgy nem taglalom a lőfegyverre vonatkozó szabályok foglalkozási szabályként való megjelenését a törvényben, melyet kiterjesztőleg emelt be a jogalkotó a bűncselekmény hatálya alá. Ez nem csak az engedéllyel rendelkezőkre vonatkozik, hanem bárkire, aki lőfegyvert bármilyen jogcímen birtokol, így speciális "foglalkozási szabályként" jelenik meg.

A munkavédelemhez kapcsolódó háttérjogszabályok - felelősség a munkabalesetekért
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D. §-a azt az alapvető jogot fogalmazza meg, miszerint a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, mely jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. A munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) az Alkotmány rendelkezésének megfelelően kötelező előírásokkal igyekszik mind alapelvi, mind gyakorlati szinten elősegíteni a munkavégzés biztonságát. A munkavédelem fogalmát is maga az Mvt. határozza meg, eszerint az a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. Az Mvt. hatálya kiterjed a szervezett munkavégzésre, továbbá a munkaviszonyban nem álló, hanem csak a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre, a rendkívüli munkaviszonyra, illetve a fegyveres erők, rendvédelmi szervek büntetés-végrehajtási jogviszonyban kifejtett munkatevékenységére. Az Mvt. explicite is kimondja, hogy célja a munkavédelem alapvető szabályainak meghatározása, míg a részletes szabályokat általában szakminiszterek által jogszabályokban kiadott szabályzatok, szabványok határozzák meg.
A biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése egyrészt az állam, másrészt a munkáltató feladata. Az állam az Országgyűlés, a kormány és szakminisztériumainak irányítása és felügyelete alatt működő központi államigazgatási szerveken keresztül a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával szervezi meg a munkavédelmet. A munkavédelem hatósági felügyeletét általános jelleggel az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség (OMMF), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), valamint a Bányafelügyelet látja el a területi szervein keresztül. Az OMMF az állami irányítási feladatok végrehajtásában kezdeményező, előkészítő és elősegítő funkciót tölt be, valamint a területi szervein - a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségeken működő munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőkön - keresztül a munkavédelmi ellenőrzést és felügyeletet is ellátja. Ezenfelül olyan munkabaleseti információs rendszerrel rendelkezik, amely minden munkavégzéssel kapcsolatos balesetről kötelezően értesül. Az OMMF hatósági tevékenysége körében 50 ezer forinttól 10 millió forintig terjedő munkavédelmi pénzbírságot szabhat ki a törvényben foglalt biztonsági követelményeket megszegő vagy elmulasztó munkáltatóval szemben, aki ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti.
Munkabalesetnek minősül az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) azonban az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történik.
Az Mvt. a munkáltató számára szigorú követelményeket ír elő a munkavégzés biztonságossága szempontjából. A munkáltató az, akinek biztosítania kell a munkavállalók megfelelő munkaeszközzel, védőruhával, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzési körülményekkel való ellátottságát és különösen a biztonsági előírások betartásához szükséges személyi és dologi feltételek megteremtését. Ezenfelül köteles időszakos biztonsági felülvizsgálatot elvégeztetni az arra feljogosított munkabiztonsági szakértővel a jogszabályban meghatározott munkaeszközökre és veszélyes technológiákra nézve. A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. A munkáltató felelős továbbá azért is, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven megismerhesse az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait, melyek a munkavállaló biztonságán túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyek védelmét is hivatottak szolgálni. Ezt oktatás keretében kell a munkavállalóval közölni a munkába álláskor, a munkahely vagy munkakör megváltozásakor, a munkavégzés követelményeinek megváltozásakor, munkaeszköz átalakításakor, új munkaeszköz üzembe helyezésekor vagy új technológia bevezetésekor. Az Mvt. garanciálisan azt a megszorítást alkalmazza, hogy az oktatásban előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. A munkáltató a jogszabályban meghatározottak szerint köteles a munkavállalói létszámhoz és veszélyességi osztályhoz igazodóan munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztatni, ez azonban nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért való felelősség alól. A munkavállalók pedig munkavédelmi képviselőt választhatnak maguk közül. A munka elvégzéséhez megfelelő számú és szakképzettséggel rendelkező munkavállalót kell biztosítani, és ahol veszély fenyeget, ott egyedül munkát végezni nem szabad. Abban az esetben pedig, ha egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez munkát, akkor a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni.
A munkavállalókra is kötelezően betartandó munkavédelmi szabályokat ír elő az Mvt. 60. §-a. Ez alapján a munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Amennyiben a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, akkor pedig meg kell tagadnia azt. Ilyen veszélyeztetésnek minősül különösen, ha nincs a munkavégzéshez megfelelő védőfelszerelés, nincs kellő számú munkás stb.
A Miskolci Városi Bíróság B. 138/2002. számú ügyében halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabott ki mind a munkáltató, mind a munkavállaló vádlottakkal szemben az alábbiak alapján:
2001. május 10. napján J. I. II. r. vádlott hegesztő L. L. I. r. vádlott munkáltató megbízásából és utasítására hegesztőmunkát végzett két társával. A munka során egy 7,5 méter magasságban lévő, L-alakban felfüggesztett gázcsövet kellett lángvágóval elvágni. Mikor a negyedik csőtartót is elvágta J. I., akkor a cső a nagy súlya miatt ereszkedni kezdett, de a kazánház falán lévő kábellétra egy darabig megtartotta. J. I. ezután a padlószint felett kb. két méterre kezdte el vágni a már megfeszült csövet, de nem fejezte be, hanem társa, B. I. kérésére átadta neki, hogy fejezze be. A cső teljes átvágása után az megmozdult, a faltól a vágást végző B. I. felé kiborult, őt mellbe ütötte, melynek követeztében az épületből kirepítette. B. I. sértett az elszenvedett sérüléseibe a kórházban belehalt. A bíróság a munkáltató, L. L felelősségét abban állapította meg, hogy súlyos szabálytalanságot követett el azzal, hogy a bontási munkálatnak minősülő munkához nem készített tervet, nem jelölt ki építésvezetőt, nem biztosított szakképzett munkaerőt és megfelelő munkaeszközöket. A munkát elkezdő J. I.-t pedig azért marasztalta el, mert éppen a fentebb leírt kötelezettségét szegte meg, mivel jogosult lett volna megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, illetve meg kellett volna tagadnia a munkáltató utasításának teljesítését, ha azzal másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan.