Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Gyakran tapasztalhatjuk magunkon is azt a pszichés állapotot, hogy a szerződés kötése során a feltételeket ismertető „biztosítási ügynök” szavait nem értjük, az elénk tett apró betűs, hosszadalmas és szaknyelven írott általános szerződési feltételek szövegét az idő rövidsége miatt nem tudjuk elolvasni, belekezdünk, azután a bonyolult jogi szöveget átláthatatlansága miatt lemondóan abbahagyjuk. Nem kívánunk akadékoskodni, ezért ráhagyjuk azzal, hogy később elolvassuk, megértjük, és egyébként is majd csak lesz valami. Ilyenkor a biztosító képviseletében eljáró ügynök tudásának, jóindulatának, és kellő szakismeretének be nem látható következményeire hagyatkozunk.
Ebben a helyzetben elsősorban azt kell átlátnunk, hogy a szerződés megkötése során eljáró személyek közül ki kicsoda, az eljárásuk kinek az érdekében, milyen formában történik és milyen jogkövetkezménnyel jár. Valamint azt kell tisztáznunk, hogy a szerződés létrejötte esetén – ha a biztosított személye nem azonos a szerződő féllel – mely fontos körülményeknek van szerepük, a szerződő félen kívül ki lehet biztosított, és miért válik külön e két szerződésbeli pozíció.
Másodsorban, a szerződés létrehozása során a szerződő felek képviselői szerepének is jelentősége van, hiszen a napjainkban tömegesen létrejövő biztosítási szerződések a legritkább esetben kötődnek közvetlenül. A biztosítók részére kiterjedt körben végeznek ilyen tevékenységet természetes személyek vagy jogi személy megbízottak. A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit) hatálybalépése óta pedig a biztosítottak érdekében eljáró alkuszok tevékenysége is előtérbe került.
A biztosítási szerződés a biztosító és a szerződő fél között jön létre, általában a szerződő fél – bizonyos esetekben harmadik személy, a biztosított – javára.
A biztosítási szerződés alanyai
A biztosító
Biztosítási tevékenységet ma Magyarországon kizárólag hatósági engedéllyel rendelkező, belföldi székhelyű szervezet folytathat. A hatósági engedélyt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adja ki, és a biztosító csak abban a biztosítási ágban illetve ágazatban tevékenykedhet, amelyre szóló engedéllyel rendelkezik. A jogosulatlan biztosítási tevékenység bűncselekmény, ezen belül vétség, és szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, illetve pénzbírsággal büntethető.
A biztosítási ágak, ágazatok
A biztosítási ágaknak a biztosítások kockázati ismérvei alapján elhatárolt két fő csoportja – a Bit megfogalmazásában –: a nem élet, illetve az életbiztosítási ág. Ugyanakkor a biztosítási ágazat a biztosítási ágon belüli azonos, illetve egymáshoz hasonló kockázatok alapján elhatárolt alcsoportok.
A Bit 1. számú melléklete pontosan felsorolja az ágazatok szerinti besorolást, mivel ez olyan érdekesség, amelynek ismerete érdeklődésre tarthat számot, ezért a hely hiánya miatt csupán felsorolásszerűen ismertetjük a biztosítási ágazatokat.
A nem életbiztosítási ág ágazatai:
1. Balesetbiztosítás;
2. Betegségbiztosítás;
3. Szárazföldijármű-casco;
4. Sínpályához kötött járművek cascója;
5. Légijármű-casco;
6. Tengeri-, tavi- és folyamijármű-casco;
7. Szállítmány (beleértve áru és poggyász) biztosítása;
8. Tűz- és elemi károk (minden olyan vagyoni kár – amennyiben nem tartozik a 3., 4., 5., 6. vagy a 7. ághoz –, amelynek az okozója tűz, robbanás, vihar, a viharon kívüli egyéb természeti elemi kár, az atomenergia, a talajsüllyedés és földrengés) biztosítása;
9. Egyéb vagyoni károk (mindazok, amelyek a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatba nem tartozó vagyontárgyakban bekövetkezett olyan károk, amelyet jégverés, fagy vagy valamilyen más, a 8. ágazatba nem tartozó esemény okozott, így például a lopás) biztosítása,
10. Önjáró szárazföldi járművekkel összefüggő felelősség biztosítása (használatból eredő, fuvarozói, kötelező gépjármű felelősségbiztosítás);
11. Légi járművekkel összefüggő felelősség (használatból eredő, fuvarozási felelősség) biztosítása;
12. Tengeri-, tavi- és folyami járművekkel összefüggő felelősség (használatból eredő és fuvarozási felelősség) biztosítása;
13. Általános felelősség (minden olyan egyéb felelősség, amelyik nem tartozik a 10., 11., és 12. ágazatokba, így például a környezetszennyezéssel kapcsolatos felelősség) biztosítása;
14. Hitel (általános fizetésképtelenség, exporthitelezés, részletfizetési ügylet, jelzálog-hitelezés, mezőgazdasági hitelezés) biztosítása;
15. Kezesség (közvetlen és közvetett);
16. Különböző pénzügyi veszteségek (foglalkoztatással összefüggő kockázatok, elégtelen jövedelem, rossz időjárás, nyereségkiesés, folyó mellék- és többletköltségek bármely fajtája, előre nem látható üzleti mellék- és többletköltségek, értékvesztés, bérleti díj- vagy jövedelemkiesés, az eddigiektől eltérő közvetett kereskedelmi veszteségek, nem kereskedelmi pénzbeli veszteségek, egyéb pénzügyi veszteségek) biztosítása;
17. Jogvédelem;
18. Segítségnyújtás (utazás vagy a lakóhelytől távollét során bajba jutott személyek részére).
Az élet típusú biztosítási ág ágazatai:
1. Életbiztosítások (elérésre szóló, halálesetre szóló, járadékbiztosítás);
2. Házassági biztosítás, születési biztosítás;
3. Befektetéshez kötött életbiztosítás;
4. Feltőkésítési szerződéssel összefüggő ügyletek.
A biztosítók a biztosítási ágazatokban szereplő kockázatokra vonatkozó úgynevezett biztosítási módozatokat dolgoznak ki, amelyek gyakorlatilag a biztosító helytállási, és szolgáltatási kötelezettségének feltétel- és teljesítési rendszerét tartalmazzák. A biztosítási szerződés a törvényben előírt minden – akár legkisebb – feltételének változása egyben új biztosítási módozatot jelent.
Az együttbiztosítás
A biztosítási szerződést több biztosító is megkötheti, ekkor együttbiztosításról van szó. Az együttbiztosítás díj ellenében, a szerződésben előre meghatározott biztosítási kockázatokkal összefüggő kár bekövetkezése – vagy megadott feltétel elérése – esetére több biztosító által közösen, írásban előre rögzített arányok mellett teljesítendő szolgáltatások nyújtása. A szerződés része még a kötelezettségvállalás mértékének megfelelő tartalékok biztosítóként elkülönített képzése és kezelése.
E különös konstrukcióban két vagy több (belföldi vagy külföldi) biztosító kockázatvállalási együttműködése valósul meg, az egyikük kötvénykibocsátó szerepével. Az együttbiztosítás célja az, hogy a kockázatot a biztosítók a biztosított érdekének megfelelően megosszák egymás között. Ilyen kockázatvállalási megoldások létesülnek gyakran az alkuszok közbenjárásával is.
Együttbiztosítás esetén a szerződő fél valamennyi résztvevő biztosítóval közvetlen szerződési kapcsolatba kerül, a biztosítók közül ez az úgynevezett vezető biztosító, aki a kapcsolatot tartja a szerződő féllel, illetve a biztosítottal. Ennek megfelelően a jognyilatkozatokat hozzá kell intézni, és ő jár el a biztosítási esemény bekövetkezése során is.
Változás a biztosító személyében – az állományátruházás
A biztosítási állomány azoknak a biztosítási jogviszonyoknak az összessége, amelyek alapján a biztosító helytállni és szolgáltatni köteles. A szerződés fennállása alatt a biztosító biztosítási állományát egy másik biztosítóval kötött szerződés alapján és a felügyelet engedélyével a biztosítási szerződési feltételek változatlanul hagyása mellett a másik biztosítóra – részben, vagy egészben – átruházhatja.
A Bit a felügyelet engedélyéhez köti a biztosítók egymás közötti állományának átruházását. A törvénynek az a célja, hogy bizonyos esetekben megakadályozza a biztosítottak és szerződők méltánytalan és elfogadhatatlan helyzetbe kerülését akkor, ha az állományátruházás végrehajtása a vállalt kötelezettségek teljesítését veszélyeztetné.
Az állományátruházás gyakorlatilag a polgári törvénykönyv tartozásátvállalásához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a szerződés létrejöttéhez nem szükséges a jogosult, vagyis a biztosított, illetve a szerződő fél hozzájárulása. Ilyen szerződés alapján a felügyelet engedélyének időpontjától az átvevő biztosító válik a szerződés alanyává. A szerződő felet és a biztosítottat az engedély kézhezvételétől számított harminc napon belül az átvevő biztosítónak erről értesítenie kell, és amennyiben e feleknek az állományátruházás folytán
megváltozott biztosító személye nem felel meg, úgy írásbeli közléssel – 30 napon belül – a szerződést felmondhatják.
Ugyanezen szabályok vonatkoznak azokra az esetekre is, ha a biztosítók egyesülése, beolvadása, vagy szétválása miatt következik be a biztosító oldalán alanyváltozás.
A biztosító perelése
Amennyiben a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezése során szolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, ellene polgári per indítható. Ilyenkor alperesként perbe vonni kizárólag a biztosítót lehet, annak szervezeti egységét, még ha a szerződéskötésre ott is került sor, nem lehet.
A biztosító szervezeti egysége, kirendeltsége ugyanis nem perképes, mivel a polgári perrendtartás értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (Pp. 48. §). A biztosítók esetében kizárólag a jogi személy biztosító részvénytársaság rendelkezik jog- és perképességgel. Ilyen esetben a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ugyanakkor a felperesnek lehetősége van e határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtani, és az alperes személyében immár a biztosító társaságot megjelölni. Mindez azt eredményezheti, hogy a keresetlevél beadásának anyagi és eljárásjogi hatályai az eredeti időponttal fennmaradnak.
Az előbbiektől lényegében eltér az a szabály, hogy ugyanakkor a biztosító elleni pert annak székhelye, vagy annak képviseletére hivatott szerv székhelye szerint illetékes bíróságnál is meg lehet indítani. Székhelynek kétség esetén az ügyintézés helyét kell tekinteni.
A szerződő fél
A szerződő fél és a biztosított viszonya
A biztosítási szerződésben szereplő szerződő fél az a személy, aki a biztosítóval szerződést köt. A szerződő fél vagy azonos a biztosítottal, vagy nem. Előfordulhat, hogy nemcsak a tulajdonosnak, hanem a szerződő félnek is érdeke fűződik a vagyontárgy megóvásához, mert a tulajdonossal kötött szerződés alapján ő a vagyontárgy őrzője, kezelője, szállítója, bérlője, vagy más használója, illetve birtokban tartója.
Amennyiben a szerződő fél és a biztosított különböző személyek, úgy a szerződő fél kötelezettsége, hogy a szerződést megkösse, teljesítse a díjfizetést, ugyanakkor nem az ő, hanem a biztosított vagyoni érdeke vagy személye kerül biztosításra. Amikor pedig a biztosítási esemény folytán a biztosító teljesít, a pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás jogosultja nem ő, hanem a biztosított (életbiztosítás esetén pedig a kedvezményezett, vagy erre jogosult harmadik személy). A szerződő fél jogosultsága gyakorlatilag kimerül a szerződés megkötése, esetleges módosítása, megszüntetése körében.
A biztosítási szerződés megkötésére – mint jogalany – mind jogi, mind természetes személy jogosult, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is, tehát az, aki polgári jogi szerződés megkötésére jogosult. A törvények más különleges feltételt nem szabnak a szerződő fél vonatkozásában.
A harmadik személy javára köthető biztosítás során a biztosítási esemény bekövetkezéséig, illetőleg a biztosított belépéséig a díjfizetési kötelezettség a szerződő felet terheli, a jognyilatkozatokat hozzá kell intézni és ő köteles a megfelelő jognyilatkozat megtételére. Ilyen klasszikus eset például ingó vagyontárgy részletvétele esetén fenntartott tulajdonjog miatt, a vevő által – de az eladó (tulajdonos) javára – megkötött vagyonbiztosítási szerződés.
A szerződő fél több személy is lehet – alanyváltozás a jogviszony fennállása alatt
Nem zárja ki a törvény annak a lehetőségét sem, hogy a szerződésben a szerződő fél szerepében több személy is részt vegyen, akár a szerződés megkötésekor, akár – más jogcselekmény folytán – utóbb. Leggyakoribb esete ennek vagyonbiztosítás esetén, ha a vagyontárgy több személy osztatlan közös tulajdonában áll, vagy az eredetileg egy személy tulajdonát képező vagyontárgy utóbb – valamely alanyváltozás folytán (például öröklés) – több személy osztatlan közös tulajdonába kerül.
A szerződő fél személyében történő változáshoz szükséges a biztosító hozzájárulása. Speciális eset a biztosított szerződő félként történő belépése, melyhez nem minden esetben kell hozzájárulás, de a biztosítót a változásról értesíteni kell.
A biztosítottnak külön érdeke fűződhet ahhoz, hogy a szerző fél helyébe lépjen, különösen akkor, ha a szerződő fél a szerződést például meg akarja szüntetni.
Amennyiben a biztosított a szerződő fél helyébe lép, ettől kezdődően ő fizeti a díjat és ő rendelkezik a szerződéssel.
Vagyon- és életbiztosítás esetében a belépést a törvény külön is szabályozza. Vagyonbiztosítási szerződésnél a belépés a biztosítottnak a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozatával történik, és ebben az esetben a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős. Életbiztosítási szerződés esetében a biztosított a szerződő fél beleegyezésével léphet be a szerződésbe, amihez a biztosító hozzájáruló nyilatkozata nem szükséges.
Mindaddig, amíg a szerződésbe a biztosított nem lép be, illetőleg a biztosítási esemény be nem következik, kizárólag a szerződő fél felé tett felhívások, jognyilatkozatok tekinthetők joghatályosnak, míg a biztosító felé a változás-bejelentés, illetőleg a lényeges körülmények közlési kötelezettsége egyaránt terheli a biztosítottat és a szerződő felet. A mulasztás jogkövetkezményei alól egyikük sem mentesülhet azzal az indokkal, hogy a mulasztást nem ő, hanem a másik követte el.
A biztosított
A biztosított az a személy, akinek a vagyona vagy valamely vagyoni érdeke, illetve élete, testi épsége, egészsége a biztosítás tárgya. Biztosított csak az lehet – és ez egyértelmű a törvény szabályozásából – akinek érdeke fűződik a biztosítás fennállásához, akár a vagyontárgy megóvásában, akár (más biztosítás esetén) a biztosítás fenntartásához.
Ha a biztosított és a szerződő fél eltérő személyek, úgy a biztosítással kapcsolatos jogok és kötelezettségek eltérnek. A biztosított a jogosult, azonban neki is vannak kötelezettségei. Ilyen például a változásbejelentési kötelezettség, amely a szerződés fennállása alatt valamennyi felet egyaránt terheli, hiszen akár a biztosítás tárgyát képező dolog megsemmisülése, akár bármely más bekövetkezett változás kihatással lehet a szerződés további sorsára.
A szerződésben rögzíteni kell a biztosított személyét, nem minden esetben szükséges azonban név szerint. A casco biztosítási szerződésnél köthető kiegészítő balesetbiztosítás biztosítottjának a gépjárműben mindenkor utazó személy minősül, akkor is, ha nem volt megnevezve. Ugyanígy más vagyonbiztosítási szerződés, például a lakásbiztosítás esetén a lakásban együttlakó – a szerződésben meg nem nevezett – közeli hozzátartozók vagyontárgyaira is kiterjed a vagyonbiztosítás.
A biztosított személyében történő változás
A biztosítási szerződések egy részében a szerződés fennállása alatt változhat a biztosított személye, de csupán abban az esetben, ha a biztosítási szerződés nem kizárólagosan a biztosított személyéhez kötődik. Kizárólagosan a biztosított személyéhez kötődő biztosítási szerződés például az életbiztosítás (melyben a biztosított személyében nem következhet be változás).
A biztosított személyében történő változást mint a szerződés lényeges körülményének változását be kell jelenteni a biztosító felé. Amennyiben ezt nem írja kötelezően elő valamely szerződési feltétel, úgy a Ptk. általános kötelmi szabályaiból kiindulva, a felek együttműködési kötelezettségének eleget téve kell a változást bejelenteni.
Több biztosított a szerződésben
A biztosítási szerződésben több biztosított is lehet, már a szerződés megkötésekor, illetve később, a szerződés módosításával. Amennyiben a szerződésben több biztosított is szerepel, akkor fontos meghatározni, hogy a biztosítottak milyen módon és arányban jogosultak a biztosító szolgáltatásainak igénybevételére.
A felek képviseletében eljáró személyek
A biztosító képviselete
A biztosítótársaságok – mint nem természetes személyek – feleikkel biztosítási szerződést csak képviselet útján köthetnek. A Ptk. általános szabályai szerint másvalaki útján is lehet szerződést kötni vagy jognyilatkozatot tenni, és ily módon a képviselt válik jogosulttá és kötelezetté.
A biztosítási ügynök
A biztosítási ügynök nem más, mint a szerződéskötés során fellépő azon személy, aki a biztosító nevében eljár. Azt, hogy a biztosítási ügynök egyben képviseli-e is a biztosítót, vagy csupán segédkezik a szerződő fél ajánlattétele során, a biztosító és az ügynök közötti szerződés dönti el. A biztosítási ügynök lehet természetes személy és lehet a biztosításközvetítői tevékenységet ellátó cégformában működő gazdasági társaság is.
A biztosítási ügynök a biztosító által kiállított biztosításközvetítői igazolvány alapján folytathat ilyen tevékenységet. A biztosításközvetítő tevékenységének lényege abban áll, hogy a vele szerződésben levő biztosítótársaság és a szerződő fél között szerződést hozzon létre, amit rendszeresen, üzletszerűen végezhet. A biztosításközvetítői tevékenységet a biztosítási ügynök a biztosító javára, míg a biztosítási alkusz az ügyfél javára végezheti.
A biztosítási ügynök útján kötött szerződés
A biztosítási szerződés megkötésekor mindenképpen tisztázni szükséges, hogy a bennünket felkereső biztosítási ügynök milyen jogkörrel rendelkezik. Mindaddig nem célszerű az általa felmutatott ajánlatot aláírni, amíg nem igazolta ebbéli minőségét.
Ha a biztosítási ügynök nem képviseli a biztosítót, hanem csak arra van felhatalmazása, hogy a biztosítóval szerződni kívánó ügyfél ajánlatát átvegye, a szerződést előkészítse, vagy az ajánlatot eljuttassa a biztosító részére, úgy képviseleti jog hiányában nem tehet olyan jognyilatkozatot, amellyel a biztosító kötelezetté válhatna. A biztosítási szerződés ilyen esetben tehát az ügynök aláírásával nem jön létre, az kizárólag szerződési ajánlatnak minősül, amely majd utóbb a biztosító írásbeli elfogadásával, kötvény megküldésével jöhet létre. De az is előfordulhat, hogy a biztosító a törvényben biztosított 15 nap alatt az ajánlatot visszautasítja. A szerződni kívánó fél esetleg abban a tudatban van, hogy érvényes biztosítási szerződést kötött, ugyanakkor szerződés hiányában kockázatviselésről szó sincs, vagyontárgya az ajánlat megadásával nem került biztosításra.
Több eseti döntésében kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a biztosító és a biztosítási ügynök szerződésében foglaltak az irányadóak arra, hogy az ügynök a Ptk. 219. § (1) bekezdése szerint a biztosító képviselőjének tekinthető-e vagy sem. Ha nem, akkor az ügynök által készített és a fél által aláírt „biztosítási szerződés” csak a fél részéről tett ajánlatnak minősül. A biztosítási szerződés létrejötte pedig az általános szerződési feltételekben foglaltak szerint történik. Adott esetben például az ajánlatnak a biztosító fiókjához történő beérkezésétől függ (a továbbítás a biztosítási ügynök feladata). Szerződés nélkül, és a biztosító jogellenes magatartása hiányában sem helytállásra, sem kártérítésre nem köteles a biztosító.
Az előbbiek alapján tehát, ha a biztosításközvetítő útján kívánunk biztosítási szerződést kötni, mindenképpen szükséges tisztázni az adott biztosító általános szerződési feltételeit, legfőképpen azt, hogy a megkötni szándékozott szerződés létrejöttét mi módon szabályozza.
A szerződő fél képviselete – az alkusz
A Bit értelmében biztosítási szerződés létrehozására közvetlenül irányuló rendszeres üzletszerű tevékenységet a biztosítási ügynökön kívül a biztosítási alkusz végezhet. A biztosítási alkusz a szerződő fél érdekében és megbízásából jár el. Alkuszi tevékenységet írásban kötött szerződés alapján lehet végezni.
Az alkuszt azzal bízza meg a szerződést kötni kívánó fél vagy a biztosított, hogy a biztosítási piacon a számára legkedvezőbb szerződést kutassa fel és annak megkötését segítse elő, szervezze meg, a szerződéskötés során a megbízó érdekeit képviselje.
Biztosítási alkuszként kizárólag részvénytársaság vagy ötmillió forint törzstőkével folyamatosan rendelkező kft. működhet, illetve olyan külföldi székhelyű biztosítási alkusz, amelynek legalább ötmillió forintos törzstőkével rendelkező magyarországi fióktelepe van. Az alkuszi tevékenységhez szükséges a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye is, továbbá az alkusz köteles a tevékenységével okozati összefüggésben lévő esetleges károkra felelősségbiztosítást kötni, vagy huszonötmillió forint vagyoni biztosítékkal rendelkezni.
A biztosítási alkusz kizárólag belföldi biztosító szerződését közvetítheti és a Bit tiltó rendelkezései értelmében a biztosításközvetítés során nem alkalmazhat olyan módszert, amellyel más személyek terhére ígér különleges előnyöket arra az esetre, ha a szerződő fél más személyt azonos vagy hasonló biztosítási szerződés megkötésére bír. Tilos az alkusznak a biztosítóval állandó megbízást létesíteni, ugyanakkor megállapodhatnak a közvetített szerződések után járó jutalékról.
Az alkusz gyakorlatilag a szerződő fél, vagy a biztosított teljes képviseletét elláthatja, megkötheti a szerződést, a biztosítóval szemben eljárhat az igényérvényesítés során. Az alkusz a díjazását a biztosítótól kapja, ezért a szerepe különleges, hiszen nem annak az érdekében jár el, aki a tevékenységéért a részére ellenszolgáltatást nyújt.
Az alkusz a tevékenysége során elkövetett hibákért – téves tanácsadásért, szabálytalan díjkezelésért, késedelmes ügyintézésért stb. – anyagi felelősséggel tartozik, melynek fedezetére az említett biztosítékokkal kell rendelkeznie (felelősségbiztosítás, stb.).
Ennek a konstrukciónak nagy előnye, hogy a biztosítási piacon járatlan ügyfél számára az alkusz mint a szakmát ismerő és teljes felelősséggel tartozó szerv a legmegfelelőbb biztosítási formát választja ki, ezért a biztosítások térhódítása során egyre nagyobb szerep jut az alkuszoknak. Egyenlőre az alkusz útján kötött szerződések még széles körben nem terjedtek el, de a jövő ezen a területen is az, hogy az alkuszi tevékenységet egyre nagyobb körben választják.
(A következő részben a biztosítási szerződések tartalmáról, a szolgáltatásokról, a felek kötelezettségeiről, a szerződések létrejöttéről és hatálybalépéséről lesz szó.)
Dr. Szerencsés Angéla
Összefoglaló
majd jön!!!!!!!!!!!!!
kép és aláírás az 1. számból!!!!!!!!!!!!!
