Donald Trump második elnöksége alatt nemcsak, hogy visszatérnek a vámemelések, de azok korábban elképzelhetetlen mértéket is ölthetnek. Az Egyesült Államok Kínával szembeni vámjai akár az 50–60 százalékos átlagot is elérhetik, Európa esetében 10–15 százalékos szint is reális lehet.

„Ez nem puszta retorika, hanem stratégiai eszköz. Trump a vámokat tárgyalási nyomásgyakorlásként használja – nem célként, hanem eszközként”

– mondta Valentin Marinov, a Crédit Agricole CIB globális deviza- és brit kutatási vezetője a bukaresti CEE Business Summiton.

Kapcsolódó

A kereskedelmi volumen már Trump első elnöksége alatt is csökkent, és bár a pandémia nyomán a globális kereskedelem gyakorlatilag „leállt”, Marinov szerint most nem ennyire szélsőséges, de tartós és negatív hatásra kell készülni. A 2018-2019-es kereskedelmi háború mintázata ismétlődhet, amely lassuló exportot és mérséklődő globális növekedést eredményezhet.

Gazdasági öngól?

Paradox módon a kereskedelmi háborúk egyik legnagyobb vesztese épp maga az Egyesült Államok lehet. „A vám egy adó – az amerikai fogyasztó fizeti meg a végén. A magasabb árak csökkentik a reáljövedelmet, ezáltal a fogyasztást. A vállalatok kivárnak, a beruházások késnek, a bizonytalanság bénítja a gazdaságot” – hangsúlyozta Marinov.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a pandémia alatt felvett, olcsó hitelek most járnak le, és a refinanszírozás sokkal magasabb kamatkörnyezetben történik – ez a „refinanszírozási szakadék”, ami súlyosan érintheti az amerikai vállalatokat.

Mindezek ellenére valószínűleg nem lesz recesszió, hiszen a gazdaság meglepően rugalmas. A pénzügyi feltételek egyelőre nem szigorodtak látványosan, és egyelőre a lakossági költekezés is kitart. Ezt a rezilienciát segítheti a 2017-es adócsökkentések meghosszabbítása is, amely Trump visszatérése esetén ismét napirendre kerülhet – akár véglegessé is válhatnak.

Mar-a-Lago Accord: spekuláció vagy rendszerátalakítás?

A befektetői világ egyik legizgalmasabb spekulációja, az úgynevezett „Mar-a-Lago-egyezmény” lehetősége is terítékre került. Ahogy Marinov előadásában elhangzott, a Trump-adminisztráció akár tudatos dollárleértékelést és extrém hosszú – 100 éves – államkötvényeket vetne be a költségvetési lyukak betömésére. Kiemelte ugyanakkor, hogy „ez egy jól hangzó, de egyelőre nem teljesen megalapozott történet”. Jelenleg semmilyen hivatalos jel nem utal arra, hogy ez valós kormányzati szándék lenne.

Ugyanakkor szerinte a piaci aggodalmak indokoltak: ha a külföldi befektetők elveszítik bizalmukat az amerikai állampapírokban, az komoly strukturális következményekkel járhat.

Európa és Közép-Kelet-Európa: a vihar csendes nyertesei?

Valentin Marinov úgy véli, Európa és a közép-kelet-európai régió akár nyertese is lehet ennek a világgazdasági átrendeződésnek. A kontinens szokatlanul aktív fiskális politikát folytat. Németország például egy 1000 milliárd eurós csomagot vezet be tíz év alatt, amely infrastrukturális és védelmi beruházásokat céloz.

Ez az élénkítés akár segíthet is az euróövezetnek ellenállni a globális kereskedelmi sokkoknak. A közép-európai országok (különösen Lengyelország, Csehország) növekedési kilátásai stabilak, míg a pénzügyi stabilitás érdekében a monetáris politikában sok múlik az árfolyamok alakulásán.

Mi lesz a dollárral és a jegybanki politikákkal?

A dollár pozíciója – legalábbis rövid távon – megőrzött. Marinov szerint semmi sem utal arra, hogy a világ tartalékvalutájaként betöltött szerepe veszélybe kerülne. Hosszabb távon azonban az amerikai fiskális politika hitelessége, a kamatszintek és a globális bizalom alakulása döntő lehet.

A jegybanki reakciók különösen izgalmasak: míg az Európai Központi Bank (EKB) várhatóan folytatja a kamatcsökkentést, az amerikai Fed inkább kivárásra játszhat, különösen ha a fiskális élénkítés újabb növekedési hullámot indít be.

A közép-európai jegybankok (így például a hazai MNB) helyzete sokkal bonyolultabb: a devizák instabilitása miatt óvatosabban lazíthatnak, még akkor is, ha a gazdaság növekedési oldalról ezt indokolná. A forintárfolyam kapcsán negatívan nyilatkozott: elmondta, hogy látható, hogy a magyar fizetőeszköz volatilitása hosszú távon megmarad a jelenlegi környezetben, emiatt pedig a régiós átlagnál is óvatosabb jegybanki politika indokolt.

„Ez nem az összeomlás, hanem az átrendeződés korszaka” – húzta alá Marinov, kiemelve, hogy az már nem kérdés, hogy közeleg-e a vihar, sokkal inkább az számít, hogy ki-mennyire készült fel rá, és egyáltalán „képesek-e irányt váltani a hullámokon”.

Emellett hangsúlyozta, hogy bár a kereskedelmi háborúk, a fiskális fegyelem lazulása és a geopolitikai feszültségek súlyos kihívásokat jelentenek, a globális rendszer – különösen az európai és régiós gazdaságok – alkalmazkodóképessége nem lebecsülendő.