A Netjogtár szerint jelenleg Magyarországon azon húskészítményeket nevezhetik a gyártók párizsinak, amelyek 

legalább 55 mm átmérőjűek, természetes vagy műbélbe töltött húspépet tartalmazó, főzéssel hőkezelt, füstöletlen, füstölt vagy füst ízesítésű, homogén metszéslapú termékek.

A jelölés szempontjából a hústartalom a késztermékre vonatkoztatva legalább 51 százaléknak kell lennie az előírások alapján, de meghatározták az úgynevezett „csontokról mechanikusan lefejtett hús" mennyiségét is, amely ezenfelül a késztermékre vonatkoztatva legfeljebb 10 százalék lehet. 

A névről a Magyar Élelmiszerkönyv az 52/2009. (XI. 12.) FVM-rendelet alapján rendelkezik, eszerint parizernek és párizsinak egyaránt nevezhető a felvágott – járt utána a kérdésnek a Dívány. 

Természetesen a nagyüzemi húskészítmények és a kézműves hentes remekek tartalma egészen szélsőséges értékeket mutathat a kézműves élelmiszeripari forradalom óta. Az 1930-as években A magyar fűszerkereskedők lexikonában tette közzé Nagy István hentesmester a párizsi receptjét.

Eszerint:

  • 80 százalék I. rendű marhahús,
  • 20 százalék finomra vágott szalonna,

avagy

  • 70 százalék I. rendű marhahús,
  • 20 százalék disznóhús,
  • 10 százalék szalonna. 

A só, bors elmaradhatatlan, de kell még hozzá a marha vakbele, amibe a finomra darált húspépet tölteni kell. 30-50 percnyi füstölés után hidegen fogyasztandó.

A mai, bolti késztermékként vásárolható párizsik általánosságban az alábbiakat tartalmazzák:

  • sertéshús 63 százalék,
  • víz, sertésszalonna, sertésbőrke, sertésín, szójafehérje, étkezési só, keményítő, stabilizátor (E450), dextróz, antioxidáns (E316), aromák, füstaroma, ízfokozó (E621), fűszerek, színezék (E120), tartósítószer (E250).

Minden országnak megvan a maga párizsija.

  • A németeknél extrawurst vagy lyoner,
  • Amerikában bolognai szalámi néven fut,
  • Ausztriában és nálunk pedig parizernek nevezik az egységes színű s állagú szendvicsbe valót.

Sokáig hitték, hogy nevét egy francia pilóta nemzetiségéről kapta, aki feltalálta, mások a franciák által feltalált gumióvszerhez kötik az elnevezést, de belefuthatunk olyan vélekedésbe is, mely szerint egyszerűen az ipari tartósítást feltaláló hentes származási helye okán kapta a nevét. Sokkal valószínűbb azonban, hogy akkor a legdivatosabb város  Párizs volt.