Sajnálatos módon, Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján sok általa felvetett, kifejezetten fontos témák megválaszolatlanok maradtak. Ilyen volt például az energetika kérdése is, sőt, egész konkrétan üzemanyagár- és gázáremelésről nyilatkozott a magyar kormányfő.
Mellékesen vagy zárójelben jegyzem meg, hogy a jelenleg hatályos brüsszeli árszabályozás körülbelül 20 százalékkal növeli meg az energia árát Európában. Ha az a bizonyos ETS1-nek nevezett szabályrendszer nem lenne, abban az esetben az energia ára 20 százalékkal azonnal olcsóbb lehetne Európában. Ha lesz kérdés, szívesen beszélek az ETS2 horizonton lévő fenyegetéséről, amivel szemben majd szintén védekeznünk kell, és ami 27 százalékos gázár-növekedést, és mintegy 8-10 százalékos üzemanyagág-emelkedést jelentene egész Európában
- fogalmazott Orbán Viktor a január eleji sajtóeseményen.
Bár felvetette, mégsem kérdezte meg egyetlen újságíró sem erről a miniszterelnököt, az Economx viszont kíváncsi volt arra, hogy valóban lesz-e ilyen drasztikus mértékű drágulás.
De mi az az ETS1?
A kvótakereskedelmi rendszer egy speciális adózási eszköz, amely kettős célt szolgál. Egyrészt, a szén-dioxid-kibocsátás intenzív tevékenységek költségeinek mesterséges megemelésén keresztül ösztönzi a dekarbonizációt, másrészt központi bevételt biztosít az Európai Uniónak - magyarázta érdeklődésünkre Hortay Olivér, a Századvég Alapítvány Energia- és Klímapolitika Üzletág vezetője.
A kutatóintézeti igazgató szerint a rendszer lényege, hogy a szabályozó meghatározza, hogy az érintett szereplők adott időszakban összesen mennyi szén-dioxidot bocsáthatnak ki, ezt a volument egyenlő arányban (tonnánként) kvótákra bontja és kiosztja a szereplők között, majd lehetővé teszi, hogy kereskedni lehessen ezekkel a kvótákkal. Az időszak végén a rendszer résztvevőinek annyi kvótával kell rendelkezniük, amennyi szén-dioxidot kibocsátottak, ellenkező esetben büntetést kell fizetniük. A már működő uniós kvótapiac (ETS1) a világ legkiterjedtebb rendszere, amely a területén működő szinte valamennyi nagy kibocsátót lefedi: az iparvállalatoktól az energiatermelőkön át egészen a szállítmányozásig - emelte ki.
De vajon Orbán Viktor miniszterelnök körülbelül 20 százalékos becslései mennyire valósak?
Az ETS1-ben az energiatermelőknek is kvótákat kell vásárolniuk a kibocsátásaik után és mostanra a költségelem meghatározóvá vált - válaszolta Hortay Olivér. Bár az Európai Unió hozzájárulása a globális üvegházhatású gázkibocsátáshoz mindössze 6 százalék, más nagyrégióknál jóval szigorúbb klímavédelmi vállalásokat tett. A drasztikus kibocsátáscsökkentés a kvótakínálatban is megjelenik, ami – más nagyrégiókhoz képest is – egyre drágábbá teszi a rendszert. Egy tonna kibocsátás után az EU-ban tavaly átlagosan több, mint 75 eurót kellett fizetni, csaknem háromszor annyit, mint a legrégebben működő amerikai kvótapiacon és nyolcszor annyit, mint Kínában. Ezek a különbségek markánsan befolyásolják az energiaárakat, ugyanis az áramtőzsdén az időszakok jelentős részében ármeghatározó gáztüzelésű erőművek szén-dioxid kibocsátók.
Hüvelykujjszabály szerint (az érték erőműtípusonként jelentősen szór) a szén-dioxid tonnájának 1 euró per tonnás emelkedése 0,2 euróval – azaz 20 százalékkal – növeli a gázerőművek által előállított villamosenergia megawattóráját
- szögezte le.
Hortay Olivér hangsúlyozta, az ipari szereplők terhe kettős. A kvótaköltségeket egyrészt közvetlenül megfizetik saját kibocsátásuk után, másrészt közvetetten a magasabb energiaárakban. A lakossági fogyasztók egyelőre csak közvetetten találkoznak a rendszerrel, ugyanis az energia és a termelési költségek növekedése begyűrűzik a termékek és szolgáltatások áraiba. Ezt a helyzetet azonban Brüsszel megváltoztatná és 2028-tól az ETS1 hatályán kívüli ágazatokra – a lakossági fűtésre/hűtésre, a közlekedésre és a mezőgazdaságra – egy új kvótapiacot (ETS2-t) hozna létre. Itt nem közvetlenül a felhasználóknak (azaz a háztartásoknak) kellene megvásárolniuk a kvótákat, hanem a szolgáltatójuknak. A szabályozónak viszont lehetővé kellene tennie, hogy a szolgáltatók a kvótaköltségeket egy az egyben átháríthassa a fogyasztókra. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a költségek növekednének meg, de az olyan árszabályozási eszközöket is ki kellene vezetni, mint a Rezsicsökkentési program, ugyanis a hatósági árszabályozás ellentmond az ETS2-nek - figyelmeztetett.
Különböző módszertanú elemzések vannak, amelyek eredményei eltérnek, magyarázta a szakértő. A miniszterelnök által közölt értékek (27 százalékos gázár-növekedés, és 8–10 százalékos üzemanyag-drágulás) kifejezetten konzervatív becslésnek minősülnek. Megtudtuk, hogy a Századvég korábbi számítása alapján az ETS2 800 forint fölé emelné a benzin és gázolaj literenkénti árát, a háztartási gáztarifák pedig – rezsicsökkentés kivezetésével együtt – a jelenlegi többszörösére emelkednének.
Az üzletágvezető arra figyelmeztetett az alapvető problémára, hogy bármiféle kompenzáció ellentétes a rendszer alapvető logikájával, amely a mesterséges áremelésen keresztül venné rá a háztartásokat, hogy csökkentsék a fogyasztásukat. Ezzel együtt az Európai Bizottság azt ígéri, hogy a kvótabevételek egy részét egy úgynevezett Szociális Klímaalapba rakná, amelyből a tagállamok kaphatnának bizonyos célokra forrásokat. Csakhogy szerinte ezek meglehetősen bizonytalanok:
a korábbi klímabiztos, Frans Timmermans például a lengyeleknek azt mondta, hogy azok a tagállamok, amelyekben jogállami aggályok merülnek föl, egyetlen centet sem fognak tudni igénybe venni az alapból.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy léteznek-e más, nem kvótaalapú szabályozási modellek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, amelyek működhetnek az unión belül vagy azon kívül, és amelyekre a magyar kormány hivatkozhat mint alternatív megközelítésre?
Számos más eszköz létezik, de a probléma gyökere alighanem mélyebben, a célokban és az alapvető megközelítésmódban van - válaszolta Hortay Olivér. "Míg a nagy kibocsátók – Kína, India, Amerika – sokkal óvatosabbak minden korlátozóintézkedéssel és a klímavédelmet inkább gazdaságfejlesztési célokra használják, addig az EU – amely a kis kibocsátási hozzájárulása miatt nem tudja megoldani az éghajlati kihívást – egyre szorosabb gúzsba köti a gazdaságát: rontja a versenyképességét és a polgárai megélhetési színvonalát. Ez teljesen észszerűtlen. Ahhoz tehát, hogy a megfelelő eszközöket meg lehessen találni, előbb az Európai Unió testtartásán lenne célszerű változtatni" - húzta alá.