A munka törvénykönyve védelmet biztosít a 60. életévüket betöltött munkavállalóknak, akik a nyugdíjkorhatárhoz közeledve fokozott jogi garanciákban részesülnek. A törvény szerint a védett korba tartozó munkavállalókat csak szigorú feltételek mellett, néhány speciális esetben és többnyire akkor is méltányosan lehet elbocsátani.

Az alkalmazottak védett kora a nyugdíjkorhatár (jelenleg 65 év) elérése előtt öt évvel kezdődik, tehát 60 éves kor felett a munkavállalók már nem tekinthetők könnyen elbocsáthatónak, védett korúnak számítanak.

Kapcsolódó

  • Az egyetlen a munkavállalótól teljesen független ok az lehet, ha a munkáltató működésében bekövetkező változások, például gazdasági okok, szervezeti átalakítás miatt nincs lehetőség a munkavállaló további alkalmazására.

A védett korról összeállítás készítő Hóvége.hu példaként itt azt írja, hogy ekkor a felmondás indoka az, hogy megszűnik az adott munkakör vagy a telephely. A munkáltató ebben az esetben is köteles utánajárni, hogy más munkakörben vagy a változás által nem érintett területet tovább tudja-e foglalkoztatni a védett korú munkavállalót. Amennyiben ilyet talál, akkor fel kell ajánlania az adott pozíciót a munkavállalónak.

A védett korú munkavállaló csak akkor eshet leépítés áldozatává, ha nem találnak a képességeivel vagy a végzettségével összhangban lévő pozíciót. Vagy ha felkínált pozíciót nem fogadja el.

  • A másik eset akkor következik be, ha a munkavállaló képességei vagy tapasztalatai már nem elegendőek a munkakör feltételeinek teljesítéséhez.

Ez jellemzően akkor következik be, ha valamilyen fejlesztés következtében valakinek elavul a tudása, vagy ha egészségügyi, fizikai okokból nem tud már úgy dolgozni, mint korábban. A munkáltatónak azonban ilyenkor is meg kell vizsgálnia, hogy tud-e másik pozíciót ajánlani a védett korú alkalmazottja részére.

  • A legutolsó eset az, ha az alkalmazott magatartása összeegyeztethetetlenné válik az általa vállalt feladatok elvégzésével, vagy máshogyan szegi meg a munkáltatóval kötött megállapodást.

Például nem jelenik meg dolgozni, sokat késik, munkára alkalmatlan állapotban jelenik meg, magatartása elfogadhatatlan, vagy felelőtlen viselkedésével komolyabb kárt okoz. Ez egy az egyben megegyezik az azonnali hatályú felmondás okaival.

    Ha a védett korú munkavállaló úgy érzi, hogy indokolatlanul bocsátották el, 30 napon belül bírósághoz fordulhat, és a munkáltatónak kell bizonyítania a felmondás jogosságát.

    Ha a munkáltató nem tudja alátámasztani a döntést, akkor kártérítést kell fizetnie a munkavállalónak. Amennyiben a védett korú személyt mégis elbocsátják, és elfogadja ezt a döntést, akkor a szokásos végkielégítésen túl magasabb végkielégítésre jogosult.

    A nyugdíjkorhatár változatlanul 65 év marad 2025-ben, és a nők kedvezményes nyugdíjára vonatkozó feltételek sem változnak. Erről ITT olvashat bővebben.