Az euróövezet inflációja 2026 februárjára az első becslés szerint 1,9 százalékra csökkent, és a munkaerőpiac is viszonylag stabilnak tűnik. Mégis valami más – sokkal mélyebb és láthatatlanabb – kezdi megrendíteni az emberek mindennapjait. Ez derül ki az Eurofound friss felmérésének eredményeiből (Living and Working in the EU, 2025), amely azt vizsgálja, hogyan élnek ma az európaiak – nem csak gazdasági, hanem lelki és társadalmi értelemben.

Az átlagos gazdasági növekedés adatai a háttérben derűlátást sugallnak, az Eurofound felmérése szerint azonban a gazdasági előrehaladás nem feltétlenül jelent automatikus jólétet – és ez egyre nyilvánvalóbb minden korosztály, különösen a középkorúak számára.

A kettészakadt valóság

A pénzügyi egyenlőtlenségek ma Európa legégetőbb társadalmi kihívásai közé tartoznak. A felmérés szerint

az alacsonyabb jövedelmű háztartások 61 százaléka nehezen tudja összehozni a havi kiadásokat.

Ez nem csupán statisztika – azt jelenti, hogy számos európai családnak kell nap mint nap azzal szembesülnie, hogy nehezen tudják kifizetni a számláikat, és egyre nagyobb kihívást jelent számukra gyermekeik eltartásának stabil biztosítása. 

Mindez nem csak materiális gondokat okoz, hanem mély lelki és társadalmi következményekkel is jár. Az egyének kiszolgáltatottnak érzik magukat, és ez a bizonytalanság arra is a hatással van, amit az emberek gyakran elhanyagolnak: a pszichológiai jóllétre.

A felmérés egyik legaggasztóbb eredménye, hogy

a válaszadók több mint 57 százaléka olyan mentális állapotban van, amelynél komoly kockázat mutatkozik a depresszió kialakulására.

Ez már nem csupán válságreakció, hanem egy krónikussá váló stresszhelyzet, amely aláássa az emberek hitét a jövőben és a társadalmi rendben.

Ráadásul az európai társadalmi szövet kezd szétfoszlani. A lakhatás ma nem csak komfort kérdése: sokak számára az egyik legjelentősebb krízispont. Ezen felül a munka világa is változóban van. A hibrid munkavégzés sokak számára új munkarendet hozott, de a rugalmasság nem vált mindenki számára elérhetővé. Azok, akik szeretnének gyakrabban otthonról dolgozni, de erre nem kapnak lehetőséget, nagyobb mértékű fáradtságról és munka–család konfliktusról számolnak be.

Magyarországon a legtöbben saját költségen jutnak terápiához 

A mentális egészségügyi ellátás iránti szükségletek kielégítetlen aránya Magyarországon a járvány óta folyamatosan növekszik. Azoknak a felnőtteknek az aránya, akik szerint szükségük lett volna mentális egészségügyi ellátásra, de nem jutottak hozzá, 2021-ben 3,8 százalék volt, 2024-re azonban 8,4 százalékra nőtt. Ez jól mutatja a COVID–19 járvány lehetséges hosszabb távú hatásait. Az ellátottság hiánya nagyban annak is köszönhető, hogy míg Magyarország a GDP kb. 6,5  százalékát költi egészségügyre, addig az OECD-átlag 9,3 százalék. Tehát a magyar egészségügyi rendszer jóval kevesebb erőforrásból működik, mint az EU-ban általában. 2023-ban az egészségügyi kiadások 23  százalékát közvetlenül a háztartások fizették, ami jóval magasabb az EU-átlagnál (16  százalék).

Magyarországon a mentális egészségügyi szakemberek száma viszonylag alacsony: a statisztikák szerint

  • 12,16 pszichiáter,
  • 14,54 klinikai szakpszichológus,
  • 1,91 gyermekpszichiáter

jut 100 ezer lakosra.

Ez azt jelenti, hogy országos szinten néhány ezer szakember látja el a teljes lakosságot, ami jelentősen korlátozza az ellátáshoz való hozzáférést.

És ami a legnagyobb probléma, hogy egyes intézményekben a pszichiátriai járóbeteg-ellátás túlnyomórészt gyógyszeres kezelésre épül, miközben a pszichoterápia csak korlátozottan érhető el. Ez azért fontos, mert a nemzetközi szakirodalom szerint sok mentális probléma esetében a terápia és a pszichoszociális támogatás legalább olyan fontos lenne, mint a gyógyszeres kezelés.

A hazai állami rendszerben nagyjából 130 pszichiátriai járóbeteg-ellátó intézmény működik, de a szakértők szerint az alulfinanszírozottság és a szakemberhiány miatt sok esetben hosszú várólisták alakulnak ki. Emiatt számos beteg csak a magánellátásban jut pszichoterápiához, ha meg tudja fizetni a kezelést.

Sokba kerül az EU-nak, hogy nem vagyunk jól

A mentális egészségünk közvetlen gazdasági terhe az Európai Unióban meghaladja a GDP 4 százalékát.

Ez azt jelenti, hogy a mentális zavarok közvetlen és közvetett költségei – beleértve a kezelési kiadásokat, alacsonyabb foglalkoztatást és csökkent termelékenységet – a 27 uniós országban és az Egyesült Királyságban

több mint 600 milliárd euróra rúgnak évente.

Ez tehát nem csak egészségügyi probléma: a mentális zavarok immár számottevő tételként jelennek meg a gazdasági számokban is, hasonlóan egy iparág kiadásaihoz vagy egy ágazat hozzájárulásához a GDP-hez.

Az uniós felmérések szerint a mentális állapotunkat az elmúlt években a következők rontották:

  • világjárvány, 
  • orosz-ukrán háború, 
  • éghajlatváltozás,
  • munkanélküliség,
  • növekvő megélhetési költségek, 
  • digitális szféra és a közösségi média nyomása okozta aggodalmak.

Nemcsak az EU-ra jellemző egyébként, hogy egyre rosszabbul vannak az emberek, a WHO adatai szerint több mint 1 milliárd ember él mentális egészségügyi problémával világszerte, ami a gazdasági terhelést is növeli.

Mit tehet Európa?

A társadalmi bizalom megrendült. A felmérés azt mutatja, hogy a 35–64 évesek körében a legkisebb a bizalom a nemzeti és európai intézmények felé, ami egybevág a gazdasági nehézségeikkel – azaz a pénzügyi bizonytalanság aláássa a demokratikus kötődést is.

A kutatás keményen rámutat, hogy a válasz nem csupán gazdasági intézkedésekben rejlik. A demokratikus elköteleződés újraépítése – vagyis az emberek bizalmának visszaszerzése – csak akkor lehetséges, ha a jólét és a biztonság kérdéseit a középpontba helyezzük a társadalom- és szociálpolitikában. Ez nemcsak munkahelyekről vagy GDP-ről szól, hanem arról, hogy az emberek valóban jobban érezzék magukat a saját életükben és közösségükben.

Fontos például a megfizethető lakhatás biztosítása, hiszen az emelkedő bérleti díjak és a lakásárak sok európai számára a mindennapi bizonytalanság egyik fő forrásává váltak. Ugyancsak kulcsfontosságú a mentális egészség támogatása és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, mivel

a gazdasági stressz egyre több ember pszichológiai jóllétét is rontja.

A szakértők szerint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, a rugalmas munkavégzés lehetősége vagy éppen a biztonságos, kiszámítható foglalkoztatás szintén jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek stabilabbnak érezzék a helyzetüket.

Mindezek mellett a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a fiatalok lakhatási és munkaerőpiaci lehetőségeinek javítása, valamint az intézmények átlátható működése is kulcsszerepet játszhat abban, hogy az emberek újra bízzanak a rendszerben.

Ha az EU és a tagállamok valóban a polgárok jólétét és biztonságát helyezik középpontba, a statisztikák mögött élő emberek újra bízhatnak abban, hogy a gazdasági növekedés nemcsak számokban, hanem az életük minőségében is mérhető lesz.