Mi ennek a kezdeményezésnek a lényege?

Arról szól, hogy a startup- és kockázati tőke szektor szeretne egy egységes, európai vállalati formát létrehozni a startupoknak. Ha ez sikerül, az katalizátora lehet a gazdaságnak, szélesebb értelemben véve az egész európai innovációnak. Habár nem vagyunk a kezdeményezők között, bennünket is érint a kezdeményezés sikere, piaci résztvevőként aláírtam a támogatói listát, részt vettem a szakmai véleményezésben. Fontosnak tartom a kezdeményezést, mert a Draghi-jelentés fényében egyértelmű, hogy Európa lemaradásban van az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Ezen felül Magyarország lemaradásban van Európához képest is. Bennünket nem segít a speciális kockázati helyzetünk sem: háború, infláció, volatilitás, politikai rizikó. Mindezek ugyanakkor Szlovákiára is igazak, de náluk már nem jelentkezik például a devizakockázat. A probléma ugyanakkor európai szintű, emiatt uniós megoldást kíván. Dicséretes, hogy a kontinens teljes startup-ökoszisztémája dolgozik most ezen.

Ez egy 28. rezsim lenne a jelenlegi 27 nemzeti szabályozás mellett, tehát párhuzamosan működne, nem váltaná ki azokat. Befektetői oldalról ez mennyire jelenthet megoldást a versenyképességi problémákra?

Ez csak egy a sok megoldandó feladat közül, de nagyon fontos kérdéskör. Azért is kapott ekkora figyelmet, mert jól kommunikálható és konkrét. Sokáig csak beszéltünk arról, hogy gond van, most viszont az EU-nak van már külön biztosa erre a területre Ekaterina Zaharieva személyében és végre elindult valami.

Egy befektető, különösen a startupoknál, mindig a kockázatot akarja csökkenteni. Sztenderd, egyszerű, egységes, biztonságos és hosszú távon előrelátható keretekre van szükség. Az Egyesült Államokban ilyen a Delaware C. Corp, amit gyakorlatilag mindenki használ. Európa ezzel szemben széttöredezett: minden országnak saját cégformái és szabályozásai vannak. Egy egységes rendszer csökkentené a jogi rizikót és növelné a hatékonyságot.

Talán kevesebb európai cég kerülne végül amerikai vagy brit bejegyzés alá. A legnagyobb magyar sikersztorik közül (SEON, Bitrise, Turbine, Shapr3D, Tresorit stb.) szinte mind más országban, Angliában, Svájcban vagy az Egyesült Államokban lettek bejegyezve. Ez közös veszteség a magyaroknak, de nekünk, európai polgároknak is. A verseny most arról szól, hogy meg tudjuk-e verni a Delaware C. Corpot, nem pedig arról, hogy lezárjuk az utat. Ha sikerül jobb struktúrát kialakítani, az idevonzhatja a globálisan legjobb szakembereket is. Ez persze csak egy elem abból a százból, amit meg kell tenni, de rendkívül fontos, hogy egyszerű, transzparens és egységes bejegyzési rezsimünk legyen, ha több tőkét és innovatív vállalkozást akarunk Európában.

Több tagállam viszont attól tarthat, hogy az új rezsim túlságosan laza lesz, és emiatt a cégek elkerülik majd az ő jogrendszerüket. Ön hogyan látja ezt?

Nem kell szigorúbbnak lennie egy rendszernek ahhoz, hogy biztonságos legyen. Sokkal inkább a digitalizáció a kérdés. Volt befektetésünk Németországban, ott rengetegszer kellett például közjegyzőhöz mennünk. Magyarországon az egyszerűsített kft. bejegyzés nagy előrelépés, de ha egy cégnév és cím beírásáról van szó, ahhoz miért kell ügyvéd? Miért nem lehet ez egy online felületen? Van tehát bőven egyszerűsítenivaló. Aki valóban versenyképes akar lenni, annak nem szigorítania kell, hanem jobb infrastrukturális feltételeket teremteni. Észtország például a teljes digitalizációval oldotta ezt meg. Ázsiában ott a hongkongi és a szingapúri cégbejegyzés, amelyek komoly alternatívát jelentenek.

Ha valaki attól fél, hogy az új rezsim veszélyezteti a lokális érdekeit, nem látja át a valóságot. Egy nem magyar befektető nagyon ritkán fektet magyar cégbe, mert túl kicsi, nem ismeri, nem fog megtanulni magyarul. Ha viszont van egy sztenderdizált, nemzetközi megoldás, akkor azt fogja választani, pont úgy, ahogy egységes mára a repülésirányítás, vagy a bankfelügyelet rendszere. 

A startupoknál olyan sok komoly rizikó van (működik-e a technológia, együtt tud-e dolgozni a csapat, tudnak-e tőkét bevonni), hogy a cégbejegyzés kérdésének nem szabad plusz tehernek lennie. Ez olyan mint a bankszámla: szükséges, de azon nem múlik semmi. Ugyanez igaz az engedélyköteles tevékenységekre is: elviekben, amennyiben egy országban van engedélyed, az egész EU-ban működnie kellene, a gyakorlatban viszont nem így van. Gondoljunk a Revolut vagy a Wise vitáira a pénzügyi felügyeletekkel. Ha lenne központi cégregiszter, az talán ezen is segítene. De ez is csak egy része a láncnak. A jelenlegi helyzet az, hogy túl kevés a kockázati tőke Európában, kevés a family office, kevés a nyugdíjalap, és az állami szerepvállalás sem mindig hatékony. Ha viszont létrejön egy reális alternatíva a Delaware C. Corppal szemben, azzal esélyt adunk saját kontinensünk számára a globális versenyben.

STRT Holding
Kép: STRT Holding

Tehát elvi szinten lehetne alternatívát kínálni egy ilyen mélyen beágyazott struktúrával szemben?

Valahol el kell kezdeni. Vagy lemondunk róla, vagy belevágunk. Éppen most mértük fel, mennyire rossz, hogy le vagyunk maradva. A kezdeményezés összeállítói pedig összeszedték, mit lehet tenni, mi az, ami segít a befektetőknek: egyszerűség, gyorsaság, biztonság, kiszámíthatóság, alacsonyabb jogi és adminisztratív költségek, könnyebb nemzetközi tőkevonzás. Emellett pedig átláthatóbb alapítói és részvényesi jogok, tisztább alkalmazotti részvénystruktúra, alacsonyabb tranzakciós költségek, ezek mind nagyon fontosak. Könnyebb határon átnyúló szolgáltatás, illetve ne kelljen székhelyáthelyezéssel foglalkozni, ami egy borzasztó komplex jogi és adózási feladat, hatalmas költség, továbbá előre alig felmérhető bizonytalansági forrás. Egy startupnak nem ezzel kellene foglalkoznia, hanem az üzletfejlesztéssel, az árbevétel sokszorozásával.

A pénzpiacok szempontjából lehet előnye egy ilyen új formának? Hogyan reagálhatnak például az európai bankok vagy tőzsdék?

Ez hosszabb, tízéves horizonton mutathat hatást. Ha több új cég és befektető jelenik meg, akkor hosszú távon ezek a cégek nem Amerikában, hanem Európában mennek majd tőzsdére. A befektetők, akik ezekbe az alapokba teszik a pénzüket, tíz év után jó hozamot realizálhatnak. Ezek olyan gazdasági folyamatok, amelyek túlmutatnak a politikai ciklusokon, ezért halad lassan, de a hatásai hosszabb távon erősek lehetnek.

Több mint húsz éve van már Societas Europaea (SE), amit inkább a nagyvállalatok használnak. Azonban a fentebb említett versenyképességi problémákra például ez nem nyújtott megoldást. A startupoknál mik lehetnek azok a lépések, amelyek jelentősen segíthetnének?

A mostani javaslat nagyon specifikus, és látszik, hogy olyanok dolgozták ki, akik benne élnek a startupvilágban. Olyan nüanszokra is kitérnek, mint a munkavállalói részvényprogramok. Ez nagyon arra a típusú cégépítésre fókuszáló megoldás, mint amilyen cégeket mi is építettünk a múltban és finanszírozunk most. Gyors növekedésű, technológia orientált vállalkozások. A kezdeményezés elindítói közül többeket személyesen is ismerek, és pontosan az látszik a szövegen, hogy valódi tapasztalatból fakad. Az elmúlt húsz évben minden megváltozott: a kockázatitőke-alapok gyakorlatilag ismeretlenek voltak Kelet-Európában, ma pedig természetesek. Ezért nem lehet visszafelé számon kérni, miért nem voltak korábban ilyen ötletek, hiszen a környezet is teljesen más volt.

A skálázódás problémájára jelenthet megoldást az adminisztratív akadályok lebontása?

Ez az egyik eleme a listának. Attól önmagában nem lesz skálázhatóbb egy ügyfélakvirálási csatorna, ha könnyebb a cégbejegyzés. De legalább nem arra megy az idő és az energia, hanem arra, ami valóban számít a vállalkozás sikeréhez. Ezer elemből áll össze a kép: tőkéhez való hozzáférés, dereguláció, piacegységesítés. Ez az adminisztratív egyszerűsítés időt és pénzt spórol befektetőnek és vállalkozónak, egyben segíti a tőkéhez való hozzáférést is.

A meglévő cégek is beléphetnek majd az új rezsimbe?

Ez egyelőre feltételezés, nem tudok rá válaszolni, de szerintem mindent át lehet alakítani. Lehet, hogy technikailag úgy nézne ki, hogy a régi megszűnik, és jogutód jön létre. Vagy létrejön fölé egy holding, amelybe apportálják a régi céget. A jogászok képesek megtalálni ennek a technikai megoldását. A lényeg, hogy minél egyszerűbb legyen: ha minden uniós cégnek lesz egy képletes „piros gombja”, amit megnyomva átalakulhat, az lenne az ideális.

Az STRT Holding számára mit jelentene, ha a magyar startupok ebben a formában indulhatnának? Ez egy nagyon jelentős reform lenne az uniós piacon?

Azt gondolom, igen. A magyar startup világ a külföldi befektetőnek rizikós és bonyolult. Azok a cégek, amelyek elérnek egy bizonyos érettségi szintet, szinte mind szembesülnek ezzel a problémával. Az új, fejlődést szolgáló rezsim ugyanakkor képes lehet katalizálni a portfóliónk növekedését és tőkebevonó képességét.

El lehet képzelni, milyen az, amikor hirtelen mind a száz startup cégünk egyszerre fér hozzá az EU 450 milliós fogyasztói piacához, egyben válik láthatóvá és izgalmassá a hazainál sokszorosan gazdagabb tőkepiaci szereplők számára.

Vagy csak azt, milyen fejlődési potenciál rejlik abban, amikor a hazaitól sokkal kevésbé árérzékeny, euróban gondolkodó vevők maguktól jelentkeznek a megoldásszállító magyar tech startupok ajtaján, amelyek egyetlen problémája az ügyfélkiszolgálás skálázása marad. 

Lehet ennek olyan hatása is, hogy többen vágnának bele a vállalkozásalapításba?

Ebben kevésbé hiszek. Nem a cégbejegyzés bonyolultsága tart vissza valakit attól, hogy vállalkozzon. Aki akar, az belevág így is, a jelenlegi akadályok ellenére is. Aminek hatása lehet az a jó oktatási rendszer, ezt követően pedig a könnyen elérhető források és alkalmas inkubációs programok. Leginkább ezek tudják bátorítani a fiatalokat a kísérletezésre. Az EU-s szintű sikersztorik száma ugyanakkor inspiráló hatású lehet. De hogy hol van bejegyezve egy cég, önmagában nem, azaz nem kellene, hogy döntő tényező legyen. Erről szól a startup szakma jelenlegi kezdeményezése.

Kapcsolódó