Február 5-ig várnunk kell arra, hogy kerek, egész képet kapjunk a tavalyi egész éves kiskereskedelmi forgalomról, de Bubenkó Csaba, az Egyenlő.hu, a modern szakszervezet elnöke szerint már a 2025. január-novemberi időszak adatai is beszédesek. „A forgalom nem csökken, sőt, ha a kosárértékek mélyére nézünk, azt látjuk, hogy nemcsak értékben, hanem volumenben is pozitív trend rajzolódik ki” – mutatott rá a szakember.
Való igaz, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a múlt esztendő első tizenegy hónapjában a kiskereskedelem forgalmának volumene 2,8 százalékkal emelkedett. Ezen belül 2,6 százalék az élelmiszer-kiskereskedelem többlete, plusz 4,4 százalékban van a non-food szegmens, míg az üzemanyag-értékesítés 0,7 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi bázisidőszakhoz képest.
Aki jobban jár, az adjon is többet a közösbe
Bubenkó Csaba szerint érthetetlen, hogy miért nehezményezik a külföldi tulajdonú nagy áruházláncok a kiskereskedelmi különadót, amikor az élelmiszervásárlások 80-85 százaléka náluk csapódik le, a hazai kézben lévő kisboltok pedig sorra húzzák le a rolót. Nem véletlenül sávos a különadó, a 150 milliárd forintot meghaladó árbevétel felett azért 4,5 százalék a mérték, hogy akiknél a lakossági költések realizálódnak, azok nagyobb mértékben járuljanak hozzá a költségvetéshez.
A szakszervezeti vezető szerint a multik egy része ezzel együtt is nemcsak az árbevételét, hanem a profitját is képes volt növelni az elmúlt években, elég csak egy pillantást vetni a 2024-es mérlegadatokra, de szerinte a 2025-ös beszámolókban is lesznek meglepetések.
Igaz, míg a piacvezető Lidl, a Penny és az Auchan valóban szabad szemmel jól látható profitot termelt, addig 2024 masszív veszteséget hozott a SPAR-nak, a Tescónak és az Aldinak is.
Bubenkó úgy véli, nem olyan rossz a helyzet, amilyennek a szektor nemzetközi hátterű nagy szereplői lefestik, ha nem lenne jövedelmező a magyarországi tevékenységük, aligha beszélnének évről évre expanzióról, a beruházások és fejlesztések között újabb boltnyitásokról, illetve a meglévő egységek felújításáról.
Méltányos és reális Bubenkó Csaba szerint a különadó mértéke, hiszen 1 milliárd forintos éves forgalom alatt nincs befizetendő pluszteher, 1 és 50 milliárd forint között is csak 0,15 százalék a kulcs, 50-től 150 milliárdig pedig 1 százalék. „Ez azonban nem elég ahhoz, hogy záruljon az olló a nagy láncok és a kisboltok között. Az utóbbiak tény és való, hogy nem olyan hatékonyak, versenyképesek, mint a hiper- és szupermarketek, de legfőképpen a diszkontok, amit az egy főre eső árbevétel feketén-fehéren megmutat.”
Késő bánat volt a plázastop
Az Egyenlő.hu elnöke szerint az nem lehet cél, hogy csődbe menjenek a kisvállalkozások, hiszen egyrészt fontos térségi munkáltatók, másrészt a hiányukban az alacsonyabb lélekszámú kistelepüléseken ellehetetlenülne a napi fogyasztási cikkek, így a frissáru beszerzése. Bubenkó Csaba szerint a hazai kisboltok vesszőfutása nem csak az elmúlt évtized keserű tapasztalata, hiszen a kiskereskedelmi szektor átfogó szabályozása a rendszerváltás óta, több mint 35 éve várat magára.
- Úgy véli, a 400 négyzetméter feletti kereskedelmi helyiségeket szabályozó plázastoptörvény késői eszmélés volt, hiszen addigra az 1990-es években Magyarországon megjelent nagy hálózatok 50-100, 200 vagy annál is magasabb boltszámmal hatalmas lefedettséget értek el.
- Ezzel a szakszervezeti vezető szerint bár kétségtelenül nagy foglalkoztatók, vagyis munkáltatóként megkerülhetetlenek, túl nagy gazdasági erőre tettek szert.
- Igaz, azzal árnyalta a képet, hogy ugyanannak a láncnak a soproni és a burgenlandi áruházában is egészen eltérőek a körülmények: nem ritka, hogy az osztrákok kétszer annyi pénzért háromszor annyian látják el ugyanazt a feladatot, mint a magyarok, még akkor is, ha nagyjából egyező az alapterület és a forgalom.
Ha már a bérek: Bubenkó szerint a konjunktúraciklus éveiben is mérsékelten tükröződött vissza a munkavállalók megbecsülése a multiknál, miközben csúcsokat döntött az árbevétel-arányos eredmény, a tulajdonosok pedig talicskán tolták ki a pénzt az országból. A szektorra jellemző, hogy a bértárgyalásoknál évekig elegendő volt mindössze 20-30 ezer, szerencsésebb esetben 40-50 ezer forinttal többet adni a törvényileg előírt garantált bérminimumnál, másnéven szakmunkás minimálbérnél. Ezért is fontos, hogy érdemi eredményeket hozott a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF), melynek eredményeként 2026-ra bruttó 322,8 ezer forint lett a minimálbér, a garantált bérminimum pedig bruttó 373,2 ezer, az előbbi 11, az utóbbi 7 százalékos növekedést tükröz 2025-höz képest.
Be kellett avatkozni az árakba
„Aki 5 millió forintot keres, az sem vesz 20 kenyeret, de akinek havi 150-200 ezer forintból kell megélnie, annak egyáltalán nem mindegy, hogy mennyibe kerülnek az alapvető élelmiszerek” – mutatott rá Bubenkó Csaba. Hozzátette: a magas élelmiszerinfláció nem magyar betegség, Európa-szerte feladja a leckét, és ahol nem lép fel kellő határozottsággal a szakpolitika, ott súlyos gondokat okoz a drágulás.
- A szakszervezeti vezető szerint az árréscsökkentés bevételi forrástól függetlenül mindenkire pozitív hatással van, mindenekelőtt az alacsony béren foglalkoztatott munkavállalókra.
- „Nem a Rolls-Royce lett akciós, az intézkedés alapvető logikája összhangban áll a pénzköltési skála szélességével” – jelezte az elnök.
- Úgy látja, kézzelfogható eredményt hoz, hogy december 1-től 14 új alapélelmiszerrel terjesztette ki a kormány az árréscsökkentést, amelyet egyúttal február 28-ig meghosszabbított.
A szakember felidézte, hogy bár a beszállítói árak emelkednek, a kereskedők legfeljebb 10 százalékos árrést tehetnek az érintett termékekre – szemben azzal az időszakkal, amikor ez 30-40-50 százalék is lehetett. Bubenkó nyomatékosította: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ugyanezek a termékek most legalább 20–40 százalékkal olcsóbban kerülhetnek a vásárlókhoz, és ez valóban érzékelhető könnyebbséget ad a családoknak. Úgy értékelt, nagy segítség az is, hogy április 30-ig a SZÉP-kártya hidegélelmiszerek vásárlására is felhasználható.