A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek arányáról osztott meg ordító különbségekről tanúskodó európai uniós adatsort 2024-re vonatkozóan az Eurostat. Ezek pedig érdekes összefüggésekre világítanak rá, miközben magyarországi viszonylatban is tanulságos, helyenként rendkívül elkeserítő trendek rajzolódnak ki.

A KSH definíciója szerint azt a személyt érinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés rizikója, aki a relatív jövedelmi szegénység, vagy a súlyos anyagi és szociális depriváció, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatói közül legalább egyben érintett.

Az EU-s statisztikai hivatal NUTS2-besorolású 243 uniós régiója közül 93-ban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség által fenyegetett régiók aránya magasabb volt, mint a 21 százalékos uniós átlag; 4 régióban ugyanez az arány volt megfigyelhető, míg 146 régióban alacsonyabb szinten állt. Ráadásul öt régióban ez az arány több mint kétszerese volt az uniós átlagnak.

A legdurvább arány (az amúgy dél-amerikai fekvésű) Francia Guyanában volt, ahol a lakosság 59,5 százalékát fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye. 

Ezt követik az olaszországi „csizma orrát” adó Calabria (48,8 százalék) és a Nápolyt körülölelő Campania (43,5 százalék) régiók, valamint a spanyol autonóm városok, Melilla (44,5 százalék) és Ceuta (42,2 százalék) Észak-Afrikában. 

Tavaly 25 olyan NUTS2-régió volt, ahol a lakosság legalább 33 százaléka, avagy egyharmada élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben. Ezen régiók Görögországban (5 régió), Bulgáriában, Spanyolországban, Olaszországban (mindegyikből 4-4 régió), valamint Romániában és Franciaország legkülső részében (mindegyikből 3 régió) koncentrálódtak. Ugyanakkor ebbe a csoportba tartozott két túlnyomórészt városias régió az EU nyugati országaiban: Belgium fővárosi, brüsszeli régiója és a németországi Bréma is idesorolandó.

Szegény magyar városrész madártávlatból
Kép: Getty Images, Kajdi Szabolcs

A skála másik végén 26 olyan régió található, ahol a lakosság kevesebb mint 12,5 százaléka volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés rizikójának 2024-ben. Ez a csoport a következőket foglalja magában: 

  • 7 régió Észak- és Közép-Olaszországban, köztük a Bolzano/Bozen autonóm tartomány (6,6 százalék), ahol a legalacsonyabb volt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának való kitettség aránya az EU-ban;
  • Csehország 8 régiója közül 6, köztük Jihozápad (8,8 százalék), amely uniós szinten a harmadik legalacsonyabb aránnyal rendelkezett;
  • 3 régió Vlaams Gewestben, Észak-Belgiumban; 
  • 3 régió Ausztriában; 
  • 2 régió Lengyelországban, beleértve a főváros Warszawski stołeczny régióját;
  • Horvátország, Románia, Szlovénia és Szlovákia fővárosi régiói, amelyek közül az utolsó, a Bratislavský kraj, a második legalacsonyabb aránnyal rendelkezik az EU-ban (8,6 százalék); és
  • az északnyugat-magyarországi Közép-Dunántúl vidéke is befért az élmezőnybe.

Szegényesen étkezik a magyar: szörnyen aggasztó a helyzetünk uniós szinten

Az EU-ban élő lakosság kis híján kilenc százaléka nem engedhet meg magának normális étkezést. De mekkorára rúg azok aránya, akik nem ehetnek minden második nap halat, csirkét, vagy más húst idehaza? Grafikonon mutatjuk, mennyire gyéren táplálkozik a magyarság jelentős hányada. Továbbiak >>>

Idehaza tehát a dunántúli kisrégió belső vidékén, a Balatontól északra fekvő vármegyékben uniós összevetésben is aránylag élhető körülmények jellemezték a tavalyi évet.

Ez a megállapítás azonban közel sem mondható el mindegyik magyar földrajzi egységről, kivált hazánk keleti szegletéről.

Szegény magyarok leszakadása, kasztosodás a keleti végeken

Ami a hazai képletet illeti, a NUTS2 szerinti területi egységek dimenziójában látható, hogy 

Magyarország déli és főleg keleti országrésze évről évre szakadozik le hazánk többi régiójától: három periférián elterülő földrajzi terület, illetve az ország fővárosi régiója és a Dunántúl középső része között tehát egyre szélesebbre nyílik a társadalmi olló.

Mindez pedig óhatatlanul kasztosodáshoz, a társadalmi egyenlőtlenségek területi alapú fokozódásához vezet.

A kipuhatolható tendencia nem sok jóval kecsegtet, legalábbis hazánk társadalmi folyamatait egyre mélyebb mederben tartja. A szegénység rizikója szempontjából aszimmetrikus ország egyik fele markánsan mutatja a lecsúszás jeleit.

Mindezt pedig mi sem ábrázolja plasztikusabban, mint hogy egyre kevésbé mobilisak a legszegényebb rétegek:

immár átlagosan az ükunokák nemzedékének sincs elég kilátása ahhoz, hogy egy egyén családja kitörjön többszörösen hátrányos helyzetéből a társadalmi lépcsőfokok megmászásával.

Az OECD mérései alapján ugyanis Magyarországon a mélyszegénységből az átlagos társadalmi szintre való felemelkedéshez alsó hangon 7 generációra van szükség, ami európai összehasonlításban kiemelkedően magas arány, a legrosszabbak közé tartozik. Mindez pedig egy klasszikus kasztrendszerre emlékezteti a szakértőket, akik a súlyos anyagi nehézségeket máshogyan vizsgálják – ám azt sem árt megemlíteni, hogy az idő előrehaladtával is változhat az anyagi helyzet, a nyugdíjba vonulás is sokaknak jelenthet szegénységi kockázatot. 

Úgy nyílik a szegénységi olló, akárcsak a nyugdíjak és bérek között húzódó szakadék. Ugyanis a NyugdíjGuru szakértője portálunknak már kifejtette, minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a kereset, mint az infláció, tovább nyílik az olló a nyugellátásban részesülők és az aktív keresők között is.

Rémisztő: a kiskorúak küszködnek a nélkülözéssel legfőképp, most is lesújtó a magyar arány az EU térképén

Tekintélyes szélességű réteg küszködik deprivált helyzetével, kivált a gyermekek, illetve a fiatalok. Megnéztük, hogyan oszlik meg az EU-ban lévő súlyos anyagi és társadalmi nélkülözés aránya, mely főként az ifjabb nemzedékeket sújtja. Grafikonon mutatjuk a sokszor extrém, akár tízszeres tagállami különbségeket, kihegyezve az elemzést a hazai dinamikákra is. Részletek >>>