Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter az Economx kérdésére válaszolva a legutóbbi Kormányinfón közölte, a kormány a lehető legszélesebb körben igyekezett meghatározni azon közszolgálatban dolgozók körét, akik jogosultak lesznek az évi egymillió forintos otthontámogatásra.

A tárcavezető tájékoztatása szerint ajogosulti körbe tartoznak majd 

  • a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok dolgozói,
  • a rendőrök,
  • a honvédek,
  • a minisztériumi dolgozók – kivéve a minisztert és a politikai államtitkárt –,
  • az önkormányzati dolgozók,
  • valamint a tanárok, az orvosok és az ápolók attól függetlenül, hogy állami, egyházi vagy alapítványi fenntartású intézményben dolgoznak,
  • illetve a szociális szférában, a szakképzésben és a nemzetiségi önkormányzatok intézményeiben dolgozók,
  • az alkotmányos és különleges jogállású szervek alkalmazottai,
  • valamint a bírák, az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak.

A miniszter arra a kérdésünkre, hogy mennyi jelentkezővel számolnak, és mekkora lesz a program költsége, azt mondta: a munkavállalóknak 18 százaléka fizet hiteltörlesztő részletet, ez az állami alkalmazottaknál feltételezhetően valamivel alacsonyabb. Ha 15 százalékkal számolnak, akkor ez 100 milliárd forint közeli tétel lesz – tudtuk meg. 

Ingyen lesz egy 20 milliós hitel?

De vajon ez a bejelentés nyújthat-e érdemi segítséget?

Az évi egymillió forintos otthontámogatás egyértelmű gyakorlati problémákra kínál célzott megoldást, különösen a közszférában dolgozók számára. A lakhatási nehézségek, mint például az emelkedő ingatlanárak sok közalkalmazott számára jelentenek komoly akadályt az otthonteremtésben. Ez a támogatás nem általános bérkiegészítés, hanem konkrétan a lakáshitelek törlesztésére fordítható, így közvetlenül enyhíti a havi kiadásokat, és elősegíti a hosszú távú lakhatási probléma megoldását – válaszolta az Economx érdeklődésére Sebestyén Géza.

Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője szerint a jelenlegi gazdasági környezetben, amikor az ingatlanárak az elmúlt években sokat emelkedtek, a fiatalabb vagy alacsonyabb jövedelmű közszolgálati dolgozók csak jelentős kompromisszumokkal – például kisebb, rosszabb állapotú lakás vásárlásával – juthatnak saját ingatlanhoz. Ráadásul a közszféra bérei jellemzően elmaradnak a versenyszféráétól, ami közvetlenül rontja a hitelképességüket is.

A támogatás mértéke érdemi segítséget jelent

– szögezte le.

Egy 20 millió forintos, 25 éves, kedvezményes 3 százalékos kamatozású lakáshitel éves törlesztőrészletét szinte teljes egészében fedezi, míg egy 40 millió forintos hitel esetén az éves törlesztés nagyjából felét vállalja át az állam. Ez azt jelenti, hogy akár Budapesten is, ahol a lakásárak különösen magasak, érzékelhető segítséget kapnak a közalkalmazottak.

Sebestyén Géza szerint a program szimbolikus jelentősége sem elhanyagolható. A kormány ezzel az intézkedéssel elismeri a közszolgálatban dolgozók társadalmi szerepét, és hozzájárul a szektor megtartóerejének növeléséhez – például csökkenti az elvándorlási hajlandóságot, növeli az életminőséget, és erősíti a munkahelyi kötődést is. Mindez különösen fontos lehet a tanárok, egészségügyi dolgozók vagy rendvédelmi dolgozók körében, akik nélkülözhetetlenek a társadalom működése szempontjából.

Nincs rendszerszintű kockázat

A támogatás potenciális érintettjeinek száma reálisan 1 millió fő körül lehet. A munkavállalóknak 18 százaléka fizet hiteltörlesztő-részletet, ez az állami alkalmazottaknál feltételezhetően valamivel alacsonyabb. Ha mi 15 százalékkal számolunk, akkor ez 150 ezer támogatottat jelent

– magyarázta a közgazdász, aki szerint egy éves szinten 100 milliárd forintos nagyságrendű költséggel járó otthontámogatási program nem jelent rendszerszintű pénzügyi kockázatot a költségvetésnek. Egy ekkora tétel a teljes magyar GDP-hez viszonyítva mindössze körülbelül 0,1 százalékot jelent, míg a teljes költségvetési kiadásoknak is csak egy szűk negyed százalékát teszi ki. Ez azt jelenti az MCC műhelyvezetője szerint, hogy makrogazdasági szinten kis tételről van szó, amely nem okoz költségvetési sokkot.

A lakhatási támogatás költségvetési szerkezetben elfoglalt helye is mérsékelt. Például a CSOK Plusz jóval nagyobb, 200–250 milliárdos tétel, a közoktatás évi 3000 milliárdot emészt fel, a szociális kiadások pedig ennek többszörösét. A mostani program viszont jól körülhatárolt célcsoportnak szól, és konkrét, hosszú távú célt szolgál – magyarázta. Arra is kitért, hogy a támogatás növelheti a keresletet a lakáspiacon, élénkítheti az építőipart, fenntarthatja a keresletet a támogatott hitelek iránt, és javíthatja a közszférás munkavállalók megtartását.

Nem 2026-ról szól

Ez nem egy választási osztogatás, hanem egy racionális válasz egy meglévő társadalmi és gazdasági problémára

– reagált Sebestyén Géza arra a felvetésünkre, hogy ez a támogatási program esetlegesen már a 2026-os választási időszakról szól. Ezt azzal is alátámasztotta, hogy miközben a direkt módon érintettek, azaz a lakhatásukban támogatottak esetében ez komoly segítség a közérzet javításában, addig a tovagyűrűző hatások azonban más társadalmi csoportok élethelyzetének javulásához is hozzá fognak járulni. 

„Egy kormányzat célja az állampolgárok érdekeinek képviselete, az élethelyzetük javítása. Racionális szavazók természetesen meghálálják, ha egy politikai erő ezt a feladatot jól, hatékonyan végzi. Ám azt is látni kell, hogy vannak olyan szavazók is, akik erősen elkötelezettek egyik vagy másik politikai formáció mellett, így esetükben akkor sem lesz pozitív politikai eredménye egy intézkedésnek, ha azt az illető igénybe veszi, sőt, érezhetően javulnak ennek következtében az életkörülményei. Sajnos Magyarországon megszokott, hogy az ellenzék a kormány lényegében minden intézkedését kritizálja és támadja, nem gondolom, hogy jelen esetben más lesz majd a helyzet. Pedig ezt talán egy olyan program, mely a társadalom széles körének egyetértését élvezhetné” – foglalta össze a közgazdász az egymillió magyar munkavállalót is érinthető támogatással kapcsolatban.

Kapcsolódó