Megnyitó beszédében Törcsi Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriumi elnöke hangsúlyozta, hogy bár fontos, hogy Európa megerősítse saját védelmét, az USA támogatása nélkül nagyon nehéz lesz új biztonsági architektúrát létrehozni a kontinensen.

A vitaindító előadást egy magyar vezető tisztségviselő tartotta. Megjegyezte, hogy miután Orbán Viktor miniszterelnök tavaly nyáron befejezte békeküldetését, memorandumot írt az európai vezetőknek, amelyben kijelentette, hogy Európának be kell vonnia Oroszországot, mivel Donald Trump valószínűleg megnyeri a közelgő amerikai elnökválasztást, és Európa kimarad az ukrajnai háborút lezáró béketárgyalásokból.

Senki sem hallgatott Orbánra, de amit írt, valóra vált

– emlékeztetett a vezető tisztségviselő, aki szerint az új amerikai kormányzat elkötelezett az ukrajnai béke elérése mellett, és jelenleg Európában kétféle megközelítés létezik a háború befejezését illetően:

  • az Egyesült Államok, Magyarország és bizonyos mértékig Szlovákia szerint minél hamarabb véget ér a konfliktus, annál jobb,
  • míg Európa többi része addig akarja támogatni Ukrajnát, amíg csak szükséges.

A szakértő hangsúlyozta, hogy a mi megközelítésünk ettől eltér, hiszen az Ukrajnának nyújtott jelenlegi támogatás nem elegendő ahhoz, hogy megnyerjék a háborút, sőt, Ukrajna lassan kivérzik. Szerinte minél tovább tart a tárgyalások megkezdése, annál erősebbé válik Oroszország, ezért a tárgyalásokat minél hamarabb meg kell kezdeni.

Európa beismerte, hogy változtatnia kell, rágyúr a katonai védelemre

A NATO-val kapcsolatban a meghívott vezető tisztségviselő elmondta, hogy az új Trump-kormányzat elkötelezett a szervezet mellett, de a tagok hozzájárulása tekintetében óriási az egyensúlyhiány. Mint rámutatott, a NATO-tagok negyede még mindig a GDP-je kevesebb mint 2 százalékát költi védelemre, egyes államok kiadásai pedig az 1 százalékhoz is közelebb vannak.

Sokat beszélnek arról, hogy Oroszország közvetlen fenyegetést jelent az európai biztonságra, de mivel számos európai állam katonai felszerelést és lőszert szállított Ukrajnának, a készletek kimerültek, és Európában nincs termelési kapacitás a feltöltésükhöz.

Magyarország védelmi kiadásai tíz évvel ezelőtt 1 százalék körül voltak, de megdupláztuk a kiadásainkat, és három éve elértük a 2 százalékot. Amíg a szövetség egynegyede nem teljesíti ígéretét a védelmi kiadások tekintetében, addig Európa nem fog hitelesnek tűnni az amerikaiak számára, a transzatlanti szakadék tovább fog nőni, és a NATO 5. cikkelyének hitelessége tovább fog csökkenni. A szakértő rámutatott, hogy Magyarország elsődleges célja a NATO megerősítése, ezért teljesítjük a 2 százalékos célunkat, és a védelmi költségvetésünkön belül a beszerzések és a modernizáció aránya közel 50 százalék, ami az egyik legjobb arány a NATO-ban.

Európa felismerte, hogy változtatnia kell, ezért van az új program a katonai képességek megerősítésére.

Magyarország üdvözli ezt a fejleményt, és készen áll arra, hogy tárgyalásokat kezdjen annak részleteiről. Nem akarunk több hatáskört átruházni az európai intézményekre, de támogatni fogjuk ezt a kezdeményezést, ha az autonóm és önkéntes alapon valósul meg – jelezte a vezető tisztségviselő. Európának több katonai képességre van szüksége, ugyanakkor ezeknek hozzá kell járulniuk a NATO képességeihez is.

Az új európai biztonsági architektúrával kapcsolatban a szakértő elmondta, hogy nehéz elképzelni, hogyan fog ez kinézni, mivel jelenleg alacsony a bizalom Oroszországgal szemben. Oroszország nélkül azonban nincs európai béke, ezért az új amerikai kormányzat elismeri, hogy Oroszországot „újra kell legitimizálni”, azaz nem lehet többé páriának tekinteni. Mint fogalmazott, bármi történjék is, Európa biztonságának jövője összefonódik Oroszországgal. Ezért Magyarország úgy véli, hogy újra be kell vonni Oroszországot. Reméli, hogy Európa támogatni fogja az amerikai béketörekvéseket, és Oroszország pozitív hozzáállást fog tanúsítani, mert különben nem lesz béke.

Senki sem tudja, mi fog történni az Egyesült Államokban holnap

Philip Thompson, a Tholos Alapítvány szellemi tulajdonért és kereskedelemért felelős politikai elemzője és a Nemzetközi Kereskedelmi Akadály Index szerzője videohíváson keresztül csatlakozott az eseményhez. Elmondta, hogy a választási kampány során sokat hallottunk Donald Trumptól a vámokról, és április 2-án láthattuk, mire gondolt. A tőzsdék történelmük egyik legrosszabb napját élték meg. A Fehér Ház különböző okokkal indokolta a vámokat:

  • a kereskedelmi egyensúlyhiány csökkentése,
  • más országok kereskedelmi tartalékainak csökkentése
  • és a gyártás visszahozása az USA-ba.

Giuseppe Morabito professzor, nyugalmazott dandártábornok és az olaszországi Machiavelli Politikai és Stratégiai Tanulmányok Központjának vezető munkatársa szerint senki sem tudja, mi fog történni az USA-ban a következő napon. Az orosz-ukrán háborút egy katona szemszögéből vizsgálva hangsúlyozta, hogy ez a bizonytalanság nagy jelentőséggel bír Ukrajna számára. Morabito professzor azt kérdezte, hogy „vajon lehetne-e Ukrajnába olyan elrettentő erőt telepíteni, mint Dél-Koreában?” Szerinte ez nem lehetséges, tekintettel az orosz-ukrán határ puszta hosszára, a szükséges katonák számára, és arra, hogy ezek nem lehetnek európaiak vagy amerikaiak, ahogyan azt Oroszország követeli.

Katonaként nagyon nehéz választ adni arra, hogy mi fog történni Európában a közeljövőben

– hangsúlyozta. Jerzy Kwaśniewski, a lengyel Ordo Iuris – Institute for Legal Culture igazgatótanácsának elnöke elmondta, hogy két pont van, amelyben a lengyel kormány és az ellenzék között konszenzus van: a katonai kiadásoknak a GDP legalább 4 százalékát kell kitenniük, és hogy Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést a térségünkre. Az ezekkel a pontokkal kapcsolatos elképzeléseik azonban eltérőek:

A liberálisok az európai projektet akarják erősíteni, a katonai kiadásokat és parancsnokságot központosítani, míg a konzervatívok meg akarják őrizni a nemzeti autonómiát ezekben a kérdésekben.

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság a Lisszaboni Szerződés módosításának folyamatában van, amelynek eredményeként a katonai kiadások és parancsnokság a Bizottság alá kerülnének központosításra. Jerzy Kwaśniewski kiemelte a Mathias Corvinus Collegiumnak az Alapjogi Központtal közösen készített, az Európai Unió nagy újrakezdéséről szóló friss jelentését is, amely konkrét javaslatokat tartalmaz az EU konzervatív szemléletű reformjára.

Ez történne, ha nem lenne többé NATO

Stanislav Jansky, a csehországi Patrimonium Sancti Adalberti biztonsági szakértője azt kérdezte, mi történne, ha az USA úgy döntene, hogy kivonul Európából, és a világ más részeire összpontosítana? Mi történne, ha nem lenne többé NATO? Valószínűleg megpróbálnának létrehozni egy európai hadsereget, valószínűleg francia és brit parancsnokság alatt.

Vajon ez a mi térségünk érdeke lenne? Stanislav Jansky szerint nem.

Minden ország magára maradna? Ez nagyon nehéz lenne. Ad hoc szövetségek jönnének létre? Az nagyon kockázatos lenne. A szakértő szerint Oroszország olyan fenyegetés, amely nem fog elmúlni, de vannak más fenyegetések is, például az iszlamizáció és a migráció Nyugat-Európában. Tekintettel ezekre a mélyreható kihívásokra, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit tegyünk. Talán a helyi, közép-kelet-európai együttműködés a megoldás – javasolta Stanislav Jansky.

Az egyik résztvevő szerint Európának a saját biztonságának kiépítése mellett fenn kell tartania az USA elkötelezettségét a kontinensen, még akkor is, ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy csökkenti az itt lévő katonai jelenlétét. Úgy vélekedett, hogy Európának normalizálnia kellene kapcsolatait Oroszországgal, de ezt nem a bizalom és a szimpátia alapján kellene megtenni, mivel ezt már korábban hiába próbálták. Ehelyett az elrettentésen és a kereskedelmen kellene alapulnia. Egy másik résztvevő aggodalmát fejezte ki a nagyra törő német haderőfejlesztési programmal kapcsolatban, megjegyezve, hogy amikor Németország a múltban hadsereget épített, annak általában nem lett jó vége Európa számára.

Nagyon mélyről kezdi felrázni a haderejét Európa

Az európai katonai képességek javításával kapcsolatos problémák is szóba kerültek. Több résztvevő hangsúlyozta, hogy az európai védelmi ipar széttagolt, mind a beszerzés, mind a gyártás tekintetében. Ez kisvállalati méreteket, kis kapacitásokat és nem hatékony termelést jelent. További probléma az alulfinanszírozottság. Az uniós tagállamok összes védelmi kiadása nagyjából 350 milliárd euró, míg az uniós védelmi ipar teljes bevétele 70 milliárd euró (ami egyébként megegyezik egyetlen amerikai védelmi vállalat, a Lockheed Martin bevételével), ami azt jelenti, hogy a haditechnikai eszközök beszerzésének 80 százaléka az EU-n kívülről származik.

Egy másik probléma a megbízható kritikus nyersanyagellátás hiánya Európában; például a védelmi ipar által használt ritkaföldfémek 100 százalékát Kínából szerzik be.

Csenger Ádám, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője kiemelte, hogy bár Európa csak lassan ismerte fel, hogy fejlesztenie kell védelmi képességeit, mostanra már valódi változások tapasztalhatók. 2014-ben még csak három NATO-ország érte el a 2 százalékos védelmi kiadási célt, 2024-re a 32 tagállamból 23-nak sikerült. Lengyelország a legjobban teljesítő ország, amely GDP-jének mintegy 3,5 százalékát költi védelemre, emellett védelmi iparát is fejleszti.

A biztonság kérdését más oldalról is megközelítették. Az egyik résztvevő felvetette Európa elöregedő népességének kérdését: 2030-ra Magyarországon 300 ezer ember vonul nyugdíjba; ugyanez a szám Közép-Európában 2 millió. Ki fog dolgozni Európában? A közép-európai országok ezt a problémát úgy próbálják megoldani, hogy ázsiai, esetenként iszlám országokból „importálnak” munkaerőt. A kérdés nyilvánvalóan a gazdasági biztonságról is szól.

Korábban bemutattuk, hogy ezen a héten Ukrajnába utazott Mark Rutte, aki az amerikai elnök béketörekvéseit méltatta, ám elismerte, „nem könnyű tárgyalni” sem az ukrán, sem az orosz féllel. Erről ide kattintva olvashat bővebben.