A cserebogarak úgy szaporodnak, hogy minden negyedik évben magasabb a populáció nagysága és ez ismétlődik ciklikusan. Az idei éppen egy olyan év, amikor magas a populáció 

– magyarázta Ábrahám Levente, entomológus a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója a Somogy vármegyei hírportálnak. 

A cserebogaraknak számos faja őshonos hazánkban, melyek mind más rajzási időszakkal, illetve fejlődési időtartammal rendelkeznek. Ennek köszönhetően

már április elején találkozunk a közönséges vörhenyes cserebogárral, mely egy 1,5-1,8 cm-es nagyságú, rozsdavörös színű faj, feje, nyakpajzsa és szárnyfedője is hosszú szőrökkel fedett.

Elterjedése főként kötöttebb talajú sík- és dombvidékeken gyakori. Leginkább az esti órákban kell számolnunk jelenlétükkel, amikor 20-80 centiméteres magasságban a talaj felszíne felett repkednek. 

A cserebogár már lárvaként is komoly károkat képes okozni, hiszen két évig van ebben az állapotban, és rettentő étvággyal rendelkezik. Ilyenkor a növények gyökereit fogyasztja el, és ezt egészen addig csinálja, amíg a harmadik évben be nem bábozódik és kifejlődik belőle a bogár

– mutatott rá a szakember. Hozzátette, hogy a kifejlett cserebogár sem egy kedves kis állatka a fák levelein, hiszen a növények leveleit, friss hajtásait lerágja.

Ennek ellenére hasznuk is van: táplálékul szolgálnak jónéhány állat számára.

A rigók, verebek szívesen fogyasztják el a cserebogár potrohrészét, de a pajorok is a tápláléklánc fontos részei. A varjak és csókák mellett a legnagyobb pusztítóik a vakondok és a sünök.

A cserebogár kártétele ellen ma már sokféle módszer létezik, de roppant hatékony most is a rázás, amellyel a fákról el lehet őket távolítani - jelezte az entomológus.

Mindeközben támadnak a kullancsok is, ráadásul egy mutáns fajra is bukkantak a szakemberek, amelyet most vizsgálnak, milyen veszélyeket hordoznak az emberekre és az állatokra nézve.

Kapcsolódó